Parádé, ezúttal szünet nélkül

Hogy nem felejtettek el vízilabdázni, a minitorna nyitónapján igazolták: a németek elleni derbit ugyan 1–4-gyel kezdték, ám szívós munkával az utolsó dudaszó előtt megfordították az eredményt. Kapitányunk, Kemény Dénes is látta a produkciójukat, így jól tudta, nagyon oda kell majd figyelni ellenük.
Ennek megfelelően indult a derbi: fegyelmezett védekezés, Szécsi Zoltán által remekül irányított, működőképes zóna, két remek védés, és csakúgy mint 24 órával azelőtt, kapott gól nélküli nyitó negyed. Mindeközben a túloldalon két értékesített emberfór (Kiss Gergő és Kásás Tamás volt az ítélet-végrehajtó), azaz megint kifogástalanra sikeredett a start.
A folytatás nemkülönben. Madaras Norbert magabiztosan használta ki, hogy senki sem támadta ("Ezek nem láttak Vasas-meccset” – megjegyzés a lelátóról), így Thomas és Osadchuk találata után is magyar előnyt regisztrálhattunk.
Kisvártatva pedig 8–2 lett a 3–2-ből…
Kásás bevert két fórt, hogy aztán szegedi összejáték (Fodor Rajmund és Kiss Csaba varázslata után ámulhattunk), majd Biros Péter percei következzenek. A Domino klasszisa is értékesített egy emberelőnyös figurát, aztán kiharcolt és bebombázott (szó szerint tessenek érteni: szegény Stanton ujjai árulkodtak arról, mekkora erejű volt a löket…) egy négyméterest.

A nagy kedvvel játszó urak ezúttal a folytatásban is ugyanúgy haraptak, 8–2 után sem kapcsoltak kisebb sebességi fokozatba (mint tették a szlovákok ellen), és szebbnél szebb találatokkal szórakoztatták mind a publikumot, mind önmagukat. Kásás csuklója, ahogy mondani szokták, sült, kilencről sem tévesztett, Varga II Zsolt parádés mozdulattal iratkozott fel a gólszerzők listájára, Katonás Gergő is kíméletlen volt előnyben, a Vári Attilától látott felsősarkosról nem is beszélve… És említést érdemel a Szécsit váltó Kovács Zoltán is, aki kétszer bravúrosan hárított.
Az ausztrálok nem tudtak mit kezdeni a fantasztikus napot kifogó, brillírozó, örömpólót nyújtó magyar válogatottal, amely a záró negyedben is szenzációs gólokkal múlatta az időt. A tornagyőzelem nem lehetett kérdéses, a csapat teljesítménye kétség kívül biztató a hét végi Világliga-selejtező előtt.
Ezt egy adat is alátámasztja: a két nap alatt kilenc kiharcolt emberfórja közül az összeset (!) gólra váltotta a társulat. Bárki is legyen az ellenfél (a szlovák és az ausztrál mellesleg nem a bárki kategória!), parádés teljesítmény!

Mestermérleg

Kemény Dénes: – A két mérkőzésünk között abban látom a különbséget, hogy ezúttal végig jobban koncentráltunk hátul. Amúgy egyre több jó egyéni teljesítmény fedezhető fel a csapatban, ami biztató így, két és fél héttel a világbajnokság előtt.
Erkin Sagajev:– Sajnos esélyünk sem volt megállítani a magyarokat.

Magyarként a kapuban!

"Már csak a NATO-főtitkár nincs megmozgatva az ügyben…” – mondta félig tréfásan még kedden, a Vízipóló az Unicumért névvel fémjelzett torna első napján Jakab Zoltán főtitkár, akinek szavaiból azért kiderült: a Magyar Vízilabda-szövetség Kemény Dénes kapitánnyal egyetértésben mindent megtesz annak érdekében, hogy Gergely István, a Domino hetek óta Kásásékkal készülő kapusa megkapja végre a magyar állampolgárságot.
Nos, hosszú-hosszú idő után szerdán pont került az ügy végére, elhárult minden akadály, hiszen az állampolgársági vizsgát már korábban sikeresen letevő,1976-ban született fiatalember papírjait Mádl Ferenc köztársasági elnök is aláírta.
"Már csak a Központi Anyakönyvi Hivatal pecsétje hiányzik ideheza, hiszen a játékos már az esküt is letette. Köszönettel tartozunk a politikai, állami és sportvezetőknek, akik pártállástól függetlenül segítettek nekünk” – tudatta az ausztrálok elleni finálét megelőzően az elnök, Martin György, akitől megtudtuk: innentől a nemzetközi szövetség, a FINA kezében a döntés. Elméletileg – ha a kapitány számít rá, persze! – Gergely vízbe ugorhatna a magyar csapatban a világbajnokságon (a szabály szerint egy éven belül nem szerepelhet két ország színeiben egy játékos – esetünkben nincs probléma, hiszen a kapus a 2001-es fukuokai vb-n húzta legutóbb a fejére a szlovákok sapkáját), sőt akár az athéni olimpián is (itt három év a megszabott időintervallum, ami szintén "teljesítve”), ám, mint tudjuk, ebben a sportágban más az elmélet, és megint más a különböző érdekcsoportok által felügyelt valóság. Magyarán: a sok esetben kénye-kedve szerint döntést hozó nagyuraknál a labda…