Szécsi fejese finálét jelentett

Kiss Gergő bevezető jellegű, "brutális” kapufájára Zinnurov ölég jól eltalált kapáslövése volt a válasz, azaz az első "fórpárból” 0–1-gyel jöttünk ki – node Molnár egy remek centergóllal tett arról, hogy mi se hiányozzunk az eredményjelzőről. Nem sokkal később az oroszok is csöngettek hat a hat ellen, midőn Garbuzov elég szépen betette a léc alá a labdát – nem mintha Vári pattintása elmaradt volna sebességben és pontosságban (2–2). Sztratanéban már volt némi tévedés, ám a kapufáról kivágódó labda telibeverte a tehetetlenül süllyedő Szécsi kezét, a gólbíró pedig úgy látta, hogy a gömb érvényes felületre himbálózott – Biros hosszúsarkosa annál tisztábban süvített a hálóig. Szécsi remek védését követően újabb fór, s egy jó helyen robbanó Kiss-bomba következett, majd két kontra: Biros lövése a lécről még kivágódott, Madaras viszont meglelte a rést Fjodorov hóna alatt, kétgólosra hizlalva előnyünket a negyed végére (5–3).
Egy-egy ajtó-ablak helyzet vezette be a második részt, nálunk a kapufa mentett, náluk Fjodorov (nem volt kis bravúr), Zakirov viszont nem tévesztett eztán két méterről, igaz, ekkor előnyben adogatott az ellenfél. Molnár kapusba vert centerezéséért kár volt, Irisicsev ugyanis megint rést lelt a zónánkon – mindazonáltal az előny csak időlegesen tűnt el, Molnár doktor ugyanis állított az irányzékon egy felsőbe zúdított csavar idejére (6–5). Egy elbaltázott előnyért Zakirov fizettetett, majd egy nem igazán végiggondolt akciónkból Jerisov is elpörkölt, ami az ő esetében nem sok jót jelent az ellenfél számára. Bárány centerezése is elakadt Fjodorovban, Garbuzov húzása viszont be (6–8) – enyhén szólva leültünk a játékrész utolsó négy percére. Még jó, hogy Fodor a szünet beköszönte előtt kilenc másodperccel beköszönt egy fórból, valamelyest "pofásítva” a nem igazán szánk íze szerint alakuló eredményen (7–8).
Három, a kapusok által góltalanított percet követően végre Benedek nyitott: egy blokkolt lövést követően másodjára telibe verte a bal felsőt. Kibekkeltünk egy hátrányt, Birosnak nem volt szerencséje egy átlövéssel, Zinnurov ugyanakkor bántóan üresen maradt a túlvégen. Egy Bárány által megharcolt előnyből viszont legalább az ikszelt kibrusztoltuk a negyed végén: Benedek "gyújtott meg” egy lövést – hogy egy Kiss Csaba-féle terminus technicusszal éljünk –, a háló meg pörkölődött (9–9).
Balkezesünk negyedik részt bevezető lövésébe Fjodorov már bele tudott nyúlni, Gyenyiszov kontragóljához ellenben Szécsinek nem sok köze lehetett. A következő előny megjátszása már elsőrangú volt, avagy Kiss Gergő elővett valamit a régiből (10–10). Más kérdés, hogy Gyenyiszov is "ráérzett az ízére”, elég szépen betörölte a bal felsőbe a labdát, nálunk viszont Benedek "javította” Kemény kapitányt, aki időt kért, miközben Kiss Csaba épp kihasználta az előnyt – így megint döntetlenre mentődött a parti (11–11). Mindez azt jelentette, hogy együttesünk Világliga-idénye sem múlt el a többiek által már "megízlelt” büntetőpárbaj nélkül.
Fodor kezdte, bevarrta, Szécsi viszont belekapott Jerisov ötméteresébe (1–0). Biros sem kegyelmezett, Garbuzov ugyanakkor a kapufát döngette (2–0). Molnár magasan próbálkozott, Fjodorov odanyúlt, Zinnurovnak bezzeg jobban ment (2–1). Kiss Gergő nem hagyott esélyt a hálóőrnek, jóllehet Sztratanra sem lehetett panasz (3–2). Benedek mellégurította, holott itt befejeződhetett volna a szétlövés – Szécsi ugyanakkor megérezte, miben sántikál Csomakidze, kifejelte a labdát, maradt a 3–2, ami azt jelentette, hogy csapatunk teljesítette az első célt: bekerült a fináléba.

Mestermérleg:
Kemény Dénes: – Nagyon idegesek voltunk, többször is akadt lehetőségünk a két-három gólos differenciára, ami a biztos továbbjutást jelentette volna – végül szerencsénk volt a szétlövésben.
Alekszandr Kabanov: – Ideges csapatok nehéz mérkőzése volt, és én sem éreztem túl jól magam, hiszen immáron a második napon kellett végignéznem, amint a mérkőzésünk büntetőkkel dől el.