Vizes vb: Tizenegyezer gyorsúszótempó – Csurka Gergely véleménye

A világbajnokság időmérését végző Swiss Timing (Omega néven fut itt) a nyílt vízi viadalokon egy speciális adathalmazzal egészíti ki az alapvető szolgáltatását (hogy miként áll a verseny, ki vezet, a többiek mennyivel vannak lemaradva) – időnként felvillantják, hogy egy-egy úszó hány karcsapást tesz percenként. Amellett, hogy stílusgyakorlatnak is beillik – a lenyűgözően hatékony és letisztult technikával úszó Florian Wellbrock 33 tempót tol, Rasovszky Kristóf 38-at, Gregorio Paltrinieri 41-et –, a 25 kilométeres versenyen egyéb dolgok is kihozhatók belőle.

Gálicz Péternél az átlagot 36-nak mutatták, amiből az 5:02 órás eredménye alapján kiszámolható, hogy kb. 10 500 tempót tett meg a délelőtt folyamán. A hajrában nyilván szaporázta, azaz alighanem a végső szaldó 11 ezer környékén mozog.

Tizenegyezer gyorsúszótempó, öt óra a vízben, miközben a hőmérséklet szép lassan felkúszik a reggeli 26 fokról 33-34-ig, amikor finiselni kell, elégetni az utolsó erőtartalékokat, az úszósapkáját meg a nap égeti, miközben a dressz már húsig vágta az ember vállát...

Végig akarjuk gondolni egyébként, milyen brutális megpróbáltatás ez? Persze, ezek a srácok erre készülnek, de... Azért a 25 kilométer teljesen egyedi. Először: akárcsak a futók maratonija esetében, nincs olyan, aki edzés gyanánt leússza ezt a távot. Másodszor: erre évente egyszer (legfeljebb kétszer) vállalkoznak még a leginkább rátermettek is, a nyílt vizesek naptárának 90 százalékát a 10 kilométeres viadalok teszik ki.

A glasgow-i Eb-t megnyerő Rasovszky Kristóf akkoriban azt mondta: itt egyvalami számít, hogy félóránként meggyőzd magad – nem, akkor sem adod fel. Még egyszer: öt (5, római számmal: V) órán át úszol, és nem rekreációs jelleggel, időnként fejbe vernek, közben helyezkedni is kell...

És Gálicz Peti mindezt június utolsó, az év legforróbb napján végigcsinálta, ráadásul a célba a világ harmadik legjobbjaként ért be. Mindenki, aki beér a célba – így Kalmár Ákos és Rohács Réka is – hős. Ám közöttük is van három, aki érmet is kap érte: itt, a Lupán Peti bekerült ebbe az elitbe.

Akit eddig valahogy senki sem vett annyira komolyan. A veszprémi kiválóságok árnyékában őrült nehéz érvényesülni, hajtott ugyan, ám a klasszikus távokra nem maradt esélye – egyedül a 25 maradt neki. Csináld, ha bírod. Bírta. Aztán kiszakadt belőle sok minden. De ez nem baj. A huszonötöt csak őszinte lélekkel lehet végigúszni – amit csakis őszinte reakciók követhetnek.

Gálicz Petit így szeretjük. Nagyon.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!