Birkózás: a szigetvári Módos család három nemzedéke az utánpótlásért

A szigetvári birkózás edzőlegendája, a 85 éves Módos János sportolóként is figyelemre méltó sikereket ért el: felnőttválogatott volt, az országos bajnokságok négyszeres ezüstérmese, és ez Polyák Imréék sikerkorszakában igen rangos teljesítménynek számított. Ő lehetett volna a város első olimpiai szereplője, de az 1960-as római játékokról kéztörés miatt lemaradt. Nem sokkal később, 1963-ban úgy döntött, felhagy a versenysporttal, és tudását átadja a szigetvári fiataloknak.A szigetvári birkózás edzőlegendája, a 85 éves Módos János sportolóként is figyelemre méltó sikereket ért el: felnőttválogatott volt, az országos bajnokságok négyszeres ezüstérmese, és ez Polyák Imréék sikerkorszakában igen rangos teljesítménynek számított. Ő lehetett volna a város első olimpiai szereplője, de az 1960-as római játékokról kéztörés miatt lemaradt. Nem sokkal később, 1963-ban úgy döntött, felhagy a versenysporttal, és tudását átadja a szigetvári fiataloknak.

A 2017-es Mester-M díjátadón balról jobbra ifjabb Módos Csaba, Módos Péter, Módos János és Módos Csaba

A Magyar Ezüst Érdemkereszttel és Mester-M díjjal is kitüntetett szakember 56 éves edzői pályafutása alatt megannyi magyar bajnok mellett 16 olyan versenyzőt nevelt, aki olimpián, világ- vagy Európa-bajnokságon indult. Válogatott tanítványai 21 érmet gyűjtöttek ezeken a versenyeken. Módos János nem titkolja, karrierje legbüszkébb pillanata az volt, amikor unokája, Péter felállt a 2012-es londoni olimpia dobogójának a harmadik fokára.

„Sosem felejtem el azt a pillanatot. A szigetvári művelődési házban több százan gyűltek össze, és szurkoltak Petinek – emlékezik vissza. – Abban a pillanatban, amikor a magasba emelték a kezét a bronzmeccsen, elégtételt éreztem amiatt, hogy nem juthattam el a római olimpiára.”

Már akkor tudta, hogy Péterből nagy birkózó lesz, amikor Budapestre költöztette őt és unokatestvérét, Csabát, az akkor induló Mr. Tus birkózó-sportiskolába:
„Vékony kisgyerekként, csupán húsz kilósan jött először edzésre a Szigetvári Birkózó Sportegyesületbe, ráadásul kicsit ijedt is volt. Nem sokkal később mindenki Csontinak kezdte el becézni, mivel nem akart megnőni. Ennek ellenére amikor kilencedikes korában mentem velük Budapestre, ő úgy döntött, hogy a hatalmas hátizsákját egészen a pályaudvartól saját maga cipeli a kollégiumig. Azt mondta: »Papa, nekem mostantól mindent egyedül kell elérnem!«”

Nem csak János tudhat maga mögött szép edzői sikereket: fia, Módos Csaba szintén a klubban dolgozik 35 éve, tanítványai 91 magyar bajnoki aranyérmet szereztek. Csaba fia, ifjabb Módos Csaba is Szigetváron, valamint a serdülő kötöttfogású válogatott szakvezetőjeként tevékenykedik, két év alatt egy arany-, két ezüst- és három bronzérmet nyert irányítása alatt a csapat a korosztályos Európa-bajnokságokon. Módos Péter 2015-ben vállsérülés miatt hagyott fel az élsporttal, ezután a serdülő-, majd a kadétválogatott mellett tevékenykedett, és az idén bejelentették, hogy Sike András társaként lesz a felnőttkeret edzője, de az edzéseken továbbra is segíti az utánpótlás-korcsoportok felkészülését.

Így fogadták Módosék Péter, amikor hazaérkezett Londonból az olimpiai bronzérmével

„Egyértelmű volt, hogy mindannyian kitartunk a birkózás mellett, és edzők leszünk, hiszen imádjuk, ez a sportág az életünk. A családi összejövetelek alkalmával semmi másról nem beszéltünk, csak erről a sportról – még a karácsonyi vacsora közben is. Csabát és Pétert sem kellett noszogatni, hogy karrierjük után is a szőnyeg mellett maradjanak. A birkózásban megannyi kihívás van, és mi folyamatosan azon agyalunk, miképpen neveljünk minél több kiválóságot” – mondja az idősebb Csaba, aki egyebek között Galambos Ramónát vezette szép sikerekig.

Nagybátyja szavaival az olimpiai érmes Péter is egyetért:
„Amikor le kellett tennem a lantot, megkérdeztem magamtól, mihez is értek. Rájöttem, hogy csak a birkózáshoz. Minden szeretetet és törődést, amit kaptam, vissza szeretnék adni. Sportolóként és edzőként is a legmotiválóbb példaképet követhetem: a nagypapámat. Ő olyan élményeket ad a gyerekeknek, amelyeket soha nem felejtenek el. Persze fontos neki az eredményesség, de a legfontosabb mindig az volt, hogy igazán jó embert neveljen belőlük. Soha nem a pénzért vagy a sikerekért csinálta, hanem azért, hogy a tanítványai megállják a helyüket napjaink nehéz világában.”

Ifjabb Módos Csaba arról beszél, szerinte milyen az igazán jó edző:„Azt hiszem, mind a négyen hasonlóképpen vélekedünk az utánpótlás-nevelésről. Az első és talán a legfontosabb feladatunk az, hogy a gyerekekkel és a szülőkkel is meg kell szerettetni a sportágat, a munkát azonban már a legkisebbek között is meg kell követelni. Elengedhetetlen, hogy belelássunk fiataljaink lelkébe, mindegyiket úgy kezeljük, ahogyan az a személyiségének megfelel. Így a tanítvány mély bizalommal ajándékoz meg minket. Később a szakmai felkészültségünkkel tarthatjuk fenn a szoros kapcsolatot; minél többször ki kell emelni, mit rontott el egy-egy mérkőzésen, még akkor is, ha győztesen jött le a szőnyegről. A taktikai és technikai hiányosságairól tudnia kell, ezáltal tanulhat a leggyorsabban. A következetesség, az igazságosság és a szeretet nélkülözhetetlen.”

Egyéb korosztályos hírekBIRKÓZÁSBANa sportági aloldalunkon.