Sportlövészet: nem az olimpiai bajnok Hammerl László választott sportágat a fiának, Somának

Gy. Szabó CsillaNem lehet könnyű dolga Hammerl Somának az olimpiai bajnok papa „árnyékában” mindennap célra tartani a lőállásban. De talán még ennél is nehezebb lehet úgy célozni, hogy tudja, édesanyja, a világ- és Európa-bajnok Joó Éva szintén ismert személyisége a sportágnak.Gy. Szabó CsillaNem lehet könnyű dolga Hammerl Somának az olimpiai bajnok papa „árnyékában” mindennap célra tartani a lőállásban. De talán még ennél is nehezebb lehet úgy célozni, hogy tudja, édesanyja, a világ- és Európa-bajnok Joó Éva szintén ismert személyisége a sportágnak.

Óhatatlanul felvetődik a kérdés: választhatott volna-e egyéb foglalatosságot a gyerek, mint a sportlövészetet?

Az olimpiai bajnok dr. Hammerl László szívesen ad tanácsot fiának, Somának. De kizárólag akkor, ha kéri

HAMMERL LÁSZLÓ

„Természetesen bármit választhatott volna, a feleségemmel nagyon vigyáztunk arra, hogy ne helyezzünk rá nyomást. Lejárt velünk a lőtérre, s amikor Éva már edzősködött, őt is sokszor elvitte magával. Ennyi volt a mi hatásunk, semmi több. Azt mindig is szerettük volna, hogy sportoljon, mert a szabadidő eltöltésének az az egyik leghasznosabb formája, de teljes szabadságot adtunk neki a döntésben. Nem tagadom, örülök, hogy a szívemnek kedves lövészetet választotta, de még ma is csak akkor megyünk edzésre, ha ő is menni akar. Vagy kedvvel csinál valamit az ember, vagy sehogy. Látom a lelkesedését, nekem ez a legnagyobb öröm. A mozdulat, ahogyan először fegyvert fogott a kezébe, azonnal elárulta: erre született. Minden testhelyzetben érti az edzőit, tökéletesen hajtja végre, amit kérnek tőle. Kitartó, remek az állóképessége, nagyon jól bírja a két-három órás, megterhelő edzéseket. Hogy valakinek érdemes-e lejárni gyakorolni, azt két-három hónap után meg tudom mondani. De felfedezni a későbbi bajnokot, ahhoz legalább két-három év kell. Soma két és fél éve lő komolyan, januárban igazolt az UTE-ba, ahol végre vannak korban hozzá illő edzőtársai. Ha kéri, szívesen adok neki tanácsot, de a támogatásom pillanatnyilag kimerül a taxisofőr szerepében. Pilisszentkereszten lakunk, Szentendrére jár iskolába, a lőtér pedig a Mexikói úton van. Tiszta szerencse, hogy már főállású nyugdíjas vagyok!”

HAMMERL SOMA

„Hat-hétéves koromban kezdtem a lőtérre járni, és azonnal megtetszett a sportág. De próbálkoztam mással is, például a kézilabdával, de semmi más nem tudott megfogni. A szüleim a példaképeim, nagyon büszke vagyok rájuk, de a mindennapokban ezt megpróbálom félretenni. Bevallom, néha megszólal bennem a hang: valamit azért csak el kéne érnem, ha már ők a szüleim. Aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot, mert csak akadályozna a fejlődésben. Egyébként részükről soha nem éreztem nyomást vagy kényszert. Sokáig anyu volt az edzőm, és nagyon jól kijöttünk egymással. Aztán kamaszodni kezdtem, és egyre nehezebben fogadtam el a tanácsait. Mindketten beláttuk, váltani kell. Tavaly ősszel jött az ötlet, hogy Újpestre igazolok, és akkor edzeni is mással fogok. Jó döntés volt. Otthon még mindig megbeszélünk mindent, de kötetlenebb hangulatban, s nem mint edző és tanítványa, hanem mint anya és fia. Most jöttünk haza Tatáról, ahol két hétig edzőtáboroztunk a Héraklész-program keretében, s ott anyu volt az egyik keretedző. Minden a legnagyobb rendben ment. A hétköznapokban azonban tényleg jobb, hogy, úgymond, semleges trénerem van. Amúgy egyetemre szeretnék járni. Most éppen az építészet tetszik a legjobban, az orvosi pálya viszont egyáltalán nem vonz. De bármikor változhat a véleményem. A szüleim ebben is rám bízzák a döntést.”

Egyéb korosztályos hírekSPORTLÖVÉSZETBENa sportági aloldalunkon.