Amikor elbűvölő a magyar foci

A "közvetlen" Old Trafford-i járatra előzetesen amúgy 20 csapat nevezett, köztük az itthoni sorozaton triumfáló MTK, csakhogy az albioni gépet, egyszersmind a világdöntős részvételt mindössze három csapat érhette el Finnországból. S ezek közül az egyik… Pedzik már?

Berekedt szülők, boldog gyerekek

De kezdjük az elejéről a történetet, tekintve, hogy az Urbányi István vezette MTK nem csupán az utolsó, már rögvest az első napon mély benyomást tett mindenkire – így az esemény egyik frontemberére, a legutóbbi szezonban a Birmingham City szurkolóit többször a mennybe repítő finn válogatott csatárra, a sorsolást celebráló Mikael Forssellre –, amidőn pódiumra lépő csapatkapitányát minden addiginál hangzatosabb ovációban részesítette. "Oh! The Hungarians!" – vetkőzött le meglepetésében mindenféle hivatalosságot a finn bálvány, elsőként hallatva a zárójeles, a következő napokban többször is ránk köszönő szavakat. Pedig hol volt még ekkor maga a játék! Mert a dicséret elsősorban ezért járt (jár) a fiúknak.
A 20 résztvevő kvintettekbe sorolása után a csemetéjüket Helsinkibe is elkísérő, a torna végén már rekedten szurkoló szülők akként vélekedtek: nem rossz a leosztás, csak a Szpartak, hiányoztak valakinek az oroszok? Nos, a zsigeri félelem alaptalannak bizonyult, mivel az MTK parádés marsot vágott ki a csoportmeccseken! A négy, kétszer húszperces összecsapáson három győzelem és egy döntetlen volt a mérleg, s ez csoportbeli elsőséget, illetve negyeddöntős pozíciót ért, ráadásul az előkelő helyezés azzal az előnnyel járt, hogy a szakemberek szerint vízválasztó mérkőzést (az álmok netovábbját, azaz a már manchesteri világdöntővel kecsegtető, elődöntőt érő találkozót) a Finnair-stadion edzőpályáján vívhatta a csapat – füvön, a Helsingin JK otthonául szolgáló, egyébként roppant barátságos létesítmény centerpályáját ugyanis a hosszan zord téllel is dacoló műfű fedi. Nem mindegy, no! Illetve, az Urbányicsapatnak tökéletesen az volt. Az utolsó, a svájci Winterthur elleni csoportmérkőzést éppen itt "húzta be" a gárda, nem kis lelkierőről téve bizonyságot, amennyiben ugyanis a helvétek győztek volna, úgy ők hajthatnak a világdöntőért.
Ez a 3–0 volt az a pont, amikor a svéd, a holland, a portugál, és még sorolhatnánk melyik náció edzői (végtére is 18 országból érkeztek Helsinkibe a küldöttségek) azzal az óhajjal fordultak a magyar együttes kísérőihez: bárcsak összekerülne (többségüknek csak a feltételes múlt maradt, azaz: összekerült volna) csapatuk az MTK-val! Mert ez a gárda – mondták az első két napot követően egyhangúlag – valóban játszik, teszi mindezt egyértelműen gólra törően, s láthatóan élvezi a futballt! És nem mellékesen a legnagyobb elismerés: esélyes az európai döntő megnyerésére… Hajszál vagy talán annál is kevesebb hiányzott hozzá. ---- Mindazonáltal a szakemberek véleménye a svéd Malmö FF elleni találkozó alatt sem változott, (sőt!) látva az MTK harmadik, egyben a torna vélhetően legszebb gólját. Balról gurult a labda, embertől emberig, a befejezés pedig? Egy álomszép löbbölés, amely után első meglepetésükben még a tapasztaltabbak, így az elődöntőben rivális Slavia Praha edzői részéről is csak egy felszisszenés futotta a Pazar megoldást látva.
Szó, ami szó, a csehek már készültek az MTK-ra. A döntőért folyó – s egyben biztos manchesteri helyfoglalást jelentő – meccs első félideje az övék volt, a második a magyaroké, az eredmény ennél fogva döntetlen. Jöhettek a tizenegyesek, amelyek során kétszer is a kékeknek állt a zászló, a égén mégis a prágai kezek lendültek a magasba, 3–2-vel ők jutottak a döntőbe (itt a Dinamo Zagrebet verték 2–1-re, így veretlenül lettek elsők), az MTKra pedig a torna "legélesebb" randevúja várt, egyfajta mindent vagy semmit játék, elvégre a bronzérmes (később) Angliába, a vesztes meg hazarepülhetett.

Folytatás következik az Old Traffordon

Ahogy a mieinkkel mindenki, úgy akadt egy csapat, amellyel viszont senki nem akart összefutni: a Szpartakkal. Ugye kitalálják, kit sodort a mieink útjába a sors? Persze, hogy a moszkvaiakat.
A csoportmeccseken négy ziccerből sem sikerült bevenni a kapujukat – ők helyzetig sem jutottak. A "kisdöntőben" megfordult a leosztás, csakhogy Jovon Gábor mindent védet (a hüledező megfigyelők azonmód be is szavazták a torna All Starscsapatába – no, nem csak az ezen a meccsen nyújtott produktuma miatt), míg Németh Krisztián más számára talán elkeserítő helyzetből, öt védőtől űzve harcolt ki büntetőt. Egy kupacba gyűlt a magyar csapat a pályán, másfél perc múltán pedig újból összeállt a gúla, tekintve, hogy a közönség által csak Scholesnak becézett, megjelenésében és játékstílusában valóban a MU csillagára hajazó balszélső, Kákonyi Dániel profikat megszégyenítő magabiztossággal lőtt az oroszok kapujába. 1–0 ide. És vége! Vége? Ugyan már, csak most kezdődik! Illetve, helyesebb, ha azt mondjuk, folytatása következik – Manchesterben, az Old Traffordon! ---- Életforma. A Finnair-stadion tőszomszédságában álló Olimpiai stadion, a záró napot (vasárnap) leszámítva, méhkashoz hasonlított. Ezerszám érkeztek – olykor buszokkal Turkuból, Tamperéből és még ki tudja, honnan – a gyerekek, fiatalok, akiket a hét hat napján változatos programokkal várnak a többségében önkéntes szervezők. A sport, a mozgás valóban életforma Finnországban, amit, vélik arrafelé abszolút helyesen, nem lehet elég korán elkezdeni.

Rablók az üzletekben. Finnország-szerte, ha az ember betéved egy üzletbe, a bejárat mellett nyerőautomatákba botlik, akár be-, akár kifelémenet bedobhat a vásárló néhány centet – vagy eurót – a félkarú rablókba. Játék az egész – illetve, több annál, tekintve, hogy a masinák az állam tulajdonát képezik, s a szerencsejátékból befolyó összeget a kormány a fiatalok sportoltatására költi.

Kínos kivétel. Urbányi István másfél éve dolgozik azzal a csapattal, amely bronzérmet szerzett Helsinkiben, s ezzel a mezőnyt tekintve magasan ő tevékenykedik a legrövidebb ideje saját együttesénél. A sorban hátulról második René Nijhuis éppen három éve vette át a nyolcadik helyre befutó holland Twentét, ezzel szemben a "legkorosabb" tréner a svéd BK Häcken mestere, Bengt Eriksson, aki kilenc éve áll a stockholmi gárda élén, ami komoly utánpótlás-nevelő szisztémát sejtet. Apró szépséghiba: a svédek pont és rúgott gól nélkül utolsóként végeztek. ---- A magyar csapat találkozói a következők voltak – csoportmérkőzések:
MTK–SF Grei (norvég) 2–1; –FC Maribor (szlovén) 2–1; –Szpartak Moszkva (orosz) 0–0; –FC Winterthur (svájci) 3–0. Nyolcaddöntő: –Malmö FF (svéd) 3–1. Elődöntő: –Slavia Praha (cseh) 1–1, 11-esekkel: 2–3. A harmadik helyért: –Szpartak Moszkva 1–0
A Premier-kupa 2004-es európai döntőjének végeredménye
1. Slavia Praha , 2. Dinamo Zagreb (horvát), 3. MTK (Gulácsi Péter, Jovon Gábor – kapusok; Aranyos Márk, Busai Attila, Demeter Ádám, Gál András, Kákonyi Dániel, Kis Róbert, Lengyel Dániel, Nagy Tamás, Németh Krisztián, Présinger Ádám, Rása Gergő, Radovits Viktor, Szoboszlai Ferenc, Takács Marcell – mezőnyjátékosok), 4. Szpartak Moszkva, 5. Galatasaray (török), 6. Austria Wien (osztrák)
Az első három helyezett csapat bejutott a manchesteri világdöntőbe.