Wladár Sándor a műsorban egyebek mellett a nyílt vízi sikerek hátteréről beszélt, külön kiemelve Rasovszky Kristóf zsenialitását és emberi képességeit. Hozzátette: szerinte 2040 körül Rasovszky akár a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke is lehet.
Beszélt arról is, hogy az elleninduló nélküli egyhangú megválasztása mögött milyen szervezeti munka van, hány ezer óra edzőtábort kellett csak tavaly ehhez leszervezni és szavai szerint a MÚSZ már úgy működik, mint egy nagyvállalat, ehhez szükséges felelősséggel kell irányítani.
Elmondta, hogy a Szilágyi Liliána-féle eseteknél is a megoldást keresték, azért állítottak fel vizsgálóbizottságot, mert a transzparens működés elengedhetetlen. „Meglepett, hogy nem indult senki ellenem, és valóban kérdeztem a Mindenhatótól a választás előtt, hogy mi a terve velem. Nagyon jólesett, hogy ilyen egységes volt a magyar úszótársadalom, ami a küldöttek nagy számát és egyhangú döntésüket illeti.”
A közelmúltban megjelent Széchy Tamásról született Élet-mű örökség című könyvre és arra áttérve, hogy nem tartott-e attól, hogy Batházi Tamás közösségi posztjai befolyásolhatják az elnökválasztást, élesen reagált: „Egyszer és mindenkorra tisztázzuk: Széchy Tamás huszonegy éve halott. Nyilván voltak neki is dolgai, de mit akarunk? Ki akarjuk ásni, ledarálni a csontjait, a fogait a, szőrzetét, vagy mit? Mi jó páran ott voltunk mellette, vele készültünk, és meg kell tanulnunk, hogy a múltból nekünk csak azzal van dolgunk, amit Széchy Tamás a magyar úszósportra örökül hagyott. Mert ez az örökség az alapja a mai sikereinknek.”
Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb, számos dolog mellett azt említette: az egyik legfontosabb számára, hogy az Úszó Nemzet Programban vissza tudta hozni Egerszegi Krisztinát a magyar úszósportba.