Sárkány Zalán: Még bennem él a budapesti győzelmem

– Kilenc másodperc?!
– Igen, ennyivel úsztam gyorsabban 1650 yard gyorson, mint egy éve – válaszolta Sárkány Zalán, aki ezzel a remek úszásával megvédte címét az amerikai egyetemi bajnokság (NCAA) döntőjében ezen a távon, csapata, az Indiana pedig a harmadik helyen végzett.

– De ezt hogy csinálta, repült a vízen? 
– Gyorsnak érzem azt a medencét, amelyikben a döntőt rendezték – két évvel ezelőtt itt volt a konferenciabajnokság, akkor is egyéni csúcsot úsztam, tavaly is. De az, hogy ezúttal kilenc másodpercet „dobtam” le az egyéni legjobbamból, annak köszönhető, hogy végre összeállt a felkészülésem, és így az igazán fontos versenyeken úsztam jól, nem a köztes állomásokon.

– Hogyan tud jól összeállni egy felkészülés, mi kell ehhez? 
– Nagy segítség volt ebben, hogy az itthoni edzőm, Szokolai László folyamatosan konzultált a kintiekkel.

– Vagyis ebben a címvédésben és nagyszerű időben Szokolai mester is benne volt? 
– Ez nem is kérdés.

– Amikor társai, Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid eligazoltak Veszprémből, ön gondolkozott valami hasonlóban? 
– A hogyan továbbon természetesen gondolkoztam, a családommal is megbeszéltem, mi legyen, de valójában nem terveztem a váltást – egyrészt a Laci bácsi iránti lojalitásból adódóan, másrészt nem felejtem el, hogy nála indult meg úgy igazán a karrierem.

– Itthon tehát nem váltott, Amerikában kénytelen volt, de úgy tűnik, az Indiana jó választásnak bizonyult. 
– Életem legstresszesebb időszakát éltem át a párizsi olimpia előtt, hiszen akkor kellett dönteni, és figyelni kellett sok mindenre, például az ösztöndíj-lehetőségekre, arra, hogy azon az egyetemen milyenek az edzések. Benne volt a kalapban az NCA State Egyetem Észak-Karolinában, a Florida egyetem, amúgy mindkettőt megelőztük az egyetemi bajnoki döntőben, úgyhogy ezen a téren is bizonyossá vált, hogy jól döntöttem, amikor az Indianát választottam.

– Egyébként is jól érzi ott magát?
– Az időjárást leszámítva minden tökéletes: van olyan, hogy egyik nap mínusz húsz fok van, a következőn pedig már nulla fok feletti a hőmérséklet. Az NCAA-döntőre úgy utaztunk el, hogy húsz fok volt, mire hazaértünk, jégeső fogadott minket. Nyilván ez valamilyen szinten hatással van rám is, de változtatni nem tudok rajta, igyekszem nem foglalkozni vele.

– Amúgy hogyan fogadták az egyetemen, amikor visszament a rövid pályás világbajnoki arannyal? 
– Egyből elkezdtünk dolgozni.

– Ez komoly? 
– Gratuláltak, de nagy örömködés nem volt, ellentétben azzal, amikor az NCAA-döntőben megnyertem az 1650 yard gyorsot. Nekik az utóbbi többet ér, mint egy vébécím.

– Várták is öntől, hogy megvédje a címét? 
– Igen, de én is úgy mentem oda, hogy nyernem kell. Ezt ki is mondtam – jövőre triplázni akarok. Nem volt könnyű dolgom, mert a rövid pályás vébé miatt nem tudtam jó kvalifikációs időt úszni, így a nyolcas pályán találtam magam, de nyerni akartam, nyertem onnan is.

– Mennyit változott azóta, hogy kiment Amerikába, és elkezdett dolgozni Szokolai Lászlóval?
– Az egyetlen negatívum, hogy ritkán látom a családomat, emellett csak pozitívumokat tudok sorolni: kapcsolatokat építettem, az egyetemi tanulmányaimat illetően is sokkal érettebb vagyok, nyilván az angoltudásom is sokat javult, és úszóként is érettebb, gyorsabb lettem. A versenyzői képességeim is sokat javultak.

– S persze kénytelen megállni a saját lábán. 
– Tavaly Kós Huberttel voltam Arizonában, sokat segített, hogy volt egy magyar mellettem, de itt, Indianában nincs. Saját magamra főzök, anyától kaptam egy nagymamám által összeállított receptkönyvet, abban például van egy hosszabb Zalán-menü, azokat az ételeket meg is tudom csinálni, és egyébként szeretek is főzni.

– Kellett küzdenie a kinti edzőivel, hogy elindulhasson a magyar bajnokságon? 
– Indulni akartam az ob-n. Azért is, hogy a klubomnak pontokat hozzak, és azért is, hogy Szokolai Lászlónak visszaadjak valamit abból, amit tőle kaptam. Nem lesz könnyű, hiszen két hete könnyítésben vagyok, és innentől a nyári szingapúri világbajnokság lesz az igazán fontos.

– A világbajnokságról is van kimondott gondolata? 
– Igen. Még bennem él a budapesti világbajnoki győzelmem, arra az érzésre vágyom újból. A cél az, hogy száz százalékot adjak ki magamból, jó lenne, ha ez elég lenne a dobogóra.