Wladár Sándor: Hazudni ezután sem fogunk

A párizsi magyar csapat legeredményesebb válogatottja az úszóké volt – ezzel a felütéssel kezdődött a Magyar Úszószövetség hétfői sajtótájékoztatója.

Ehhez rögvest jött egy kiegészítés, mégpedig az, hogy az úszók ötödik legeredményesebb olimpiája volt a párizsi a barcelonai (1992), a helsinki (1952), a szöuli (1988) és a riói (2016) után.

A statisztikai adatok után Wladár Sándor elnök kapott szót.

„Úgy is mint a szövetség elnöke, s úgy is mint a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke kijelenthetem, nagyon büszke vagyok a magyar csapatra, a teljesre, azon belül az úszóinkra különösen – mondta Moszkva ötkarikás aranyérmese. – A miénk volt a legeredményesebb csapat, gratulálok a többi sportágnak. Büszke vagyok arra, hogy ott lehettem Párizsban magyarként. A történelmi belgrádi Európa-bajnokság után, amelyet huszonhét éremmel zártunk, azt mondtam, kezeljük helyén azt a sikert, s elmondtam azt is, hogy lesznek, akik Európa- vagy világbajnokságon úsznak döntőt az ottani érmeseink közül, de kevesen, akik az olimpián dobogóra állhatnak. Párizsban felülmúltuk az elvárásokat: a csapat több mint fele döntőt úszhatott az olimpián. A teljes magyar csapatból három férfi szerzett egyéni olimpiai aranyat, mindhárom úszó. Azt hiszem, ezek a sikerek a szövetség hatékony munkáját is jelentik, emellett a Jövő bajnokai programból nőtt ki Kós Hubert, Milák Kristóf és Betlehem Dávid is, rendben van az utánpótlásunk is, ennek ellenére ígérhetem, hogy higgadt fejjel kielemezzük majd a párizsi szereplést.”

Az elnökhöz csatlakozott Sós Csaba szövetségi kapitány, és reálisan ugyan, de ő is elégedetten értékelt:

„Két új olimpiai bajnokunk van, ez mindenképpen örömteli. A tokiói három negyedik helyünk után Párizsban is jött két ilyen, és persze az érmeink száma nőtt. Kiemelném a női négyszer kétszázas gyorsváltónkat, amelyik döntőt úszott, hatodik lett, s amelyik a legfiatalabb átlagéletkorú együttes, bennük még sok van. A férfi négyszer százas gyorsváltónk nem a legerősebb összetételben is képes volt bejutni a fináléba, úgyhogy nem lehetünk elégedetlenek. De nem elégszünk meg, hiszen aki csak pillanatokra hátradől, rögvest lemarad.”

Gellért Gábor, a nyílt vízi úszók szövetségi kapitány azt emelte ki, hogy a felkészülés során minden támogatást megkaptak, így a három párizsi induló például minden világkupa-viadalon elindulhatott, s nem tagadta azt sem, Hosszú Katinka nyílt levele a medencés küzdelmek befejezését követő napon bizony keltett némi zavart a nyílt vízi csapatban.

„Katinka levele nem jött jól – jelentette ki Gellért Gábor. – Téma volt a csapatban, Rasovszky Kristófot különösen megzavarta, nem esett neki jól, hogy ezzel foglalkozik a sajtó, s nem azzal, hogy jön a tíz kilométer. De az ő mentális erejét is mutatja, mennyire összeszedte magát a versenyre.”

A sajtótájékoztatón Kós Hubert képviselte a sportolókat – online kapcsolódott Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid.

Bár előzetesen Milák Kristóf névtáblája is kint volt az asztalon, a sajtótájékoztató kezdetére az lekerült onnan.

Erre vonatkozó kérdésre Wladár Sándor így reagált: „Nem ért meglepetésként a kérdés, nyilvánvalóan meghívtuk ide is. Milák Kristóf Párizsban nemcsak győztes lett újra, hanem hős is – a hősök mindig más utakat járnak. A meglévő konfliktus egyik oka az, hogy nem mindig voltunk megfelelően tájékoztatva. Akadtak, akik az információk birtokában voltak. Mi nem, s így a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és elnöksége sem. Ahogyan sokszor Virth Balázs sem. Két út volt előttünk, vagy hazudunk, de ilyet sohasem fogunk tenni ezután sem, vagy nem beszélünk. Ám ez is vállalhatatlan egy idő után, így mi marad hátra? A meglévő tudásunk alapján nyilatkoztunk, ennek kapcsán már tudjuk, hogy nem voltak igazán pontosak az információink. Nem tudjuk, mikor, kivel és hol edzett – a támogatást és segítséget ezentúl is meg fogja kapni, ám szeretnénk kijelölni egy kapcsolattartót a jövőben.”

Sós Csaba szintén megnyilvánult az ügyben, s hangsúlyozta, ahogyan korábban sem, úgy az olimpia előtti időszakban sem bújtak el a média képviselői elől, s nyilatkoztak, amikor egy-egy verseny előtt vagy éppen után erre kérték őket.

„Megerősítem, amit elnök úr mondott, nem voltunk kellő információ birtokában. Nem értettünk sok mindent, nekünk sem volt ez könnyű helyzet, és bár szankcionálhattuk volna a történteket, Kristóf végigcsinálhatta mindazt, amit kitalált és elképzelt, s ehhez megkapott minden támogatást” – rögzítette Sós Csaba.

Természetesen Hosszú Katinka nyílt levele is témát szolgáltatott – Gellért Gábor kapitány megjegyzése után is.

„Egy elnöknek az, hogy ott legyen a sportolók között és mellettük, kötelessége, úgy látszik, az is, hogy nyelje a gyalázatot – jegyezte meg Wladár Sándor. – Hosszú Katinka pályafutása és eredményei megérdemelnek minden tiszteletet, meg is kapott minden támogatást az előző szezonban azért, hogy kiharcolja az olimpiai indulás jogát, erről elnöki hatáskörben döntöttem. Ám bajnokként tudnia kellett volna, hogy az olimpia közepén károkat okozhat az ilyen nyilatkozat… Katinka a Duna Arénában olyan pályabérlési lehetőséget kap, amely a töredéke annak, amit máshol fizetnie kell. Kapja ezt annak ellenére, hogy egyesületi vezetőként túl sokat nem tett hozzá a párizsi eredményekhez. Még nyelem a gyalázatot, de már nem sokáig.”