Gálicz és Balogh is negyedik a nyílt vízi úszók 25 kilométeres versenyében

Egész testében remegett Balogh Vivien. 

Edzője, Formaggini László a világ összes gratuláló szövegét a fülébe susogta, miközben az európai szövetség két kipróbált orvos delegáltja – egy izraeli és szerb doktornő – különféle megoldásokat javallott (szemüveg le, sapka le, hideg víz a fejre), továbbá azt, hogy Vivien üljön bele a tolókocsiba, majd szépen kiviszik.

„Na még mit nem, nem vagyok annyira nyomorultul” – szisszent fel a magyar lány, akiben így, huszonötezer méter és öt és fél órányi úszás után sem reccsent meg a tartás. Azért idővel persze le kellett ülnie – alighanem ez a minimum, ha valaki életében először ússza végig a leghosszabb nyílt vízi távot.

Nagyjából a verseny felénél mondta egyébként Formaggini mester, hogy innentől kizárólag a fejeken múlik: „Edzésen maximum tizenkét kilométerig szoktunk elmenni, azaz ezután jön az ismeretlen rész testnek és agynak, meglátjuk, ki hogyan bírja.”

Nos, a két ferencvárosi nagyszerűen bírta. 

Különösen Gálicz Péter, aki egyszer már végignyomta a távot, még a 2022-es budapesti világbajnokságon, ahol óriási meglepetésre bronzérmet szerzett. 

Valami hasonlót el tudtunk volna képzelni, pláne azután, hogy a három olasz egyike, Mario Sanzullo nyolc kilométer után kiszállt. Gálicz Péter nemhogy maradt, de egy pillanatra sem szakadt le, végig a másik két talján, Dario Verani és Matteo Furlan, valamint a franciák többszörös aranyérmese, Axel Reymond társaságában haladt. 

Kívülről brutálisnak tűnhet, hogy 25 ezer méter végigtekerése után néhány másodperccel lemaradt a dobogóról – a többiek legkésőbb a 20. kilométernél szakadtak le róluk –, ám Pétert nem olyan fából faragták, aki egy pillanatig is verné a fejét a falba: 

„Reméltem, hogy tudok ugyanúgy hajrázni, mint Pesten, de ezúttal ők voltak a gyorsabbak. Ez van, felesleges emiatt bánkódni. Két év után újra világszinten vagyok ezen a távon, a negyedik hely legalábbis számomra ezt jelenti, hiszen ez a táv végképp az európaiaké egyébként is. Az egész egyébként alapvetően fejjáték, aki erős fejben, az végigcsinálja és jól fog úszni, ennyi.”

Hogy klubtársa, Balogh Vivien is negyedik lesz, az jóval korábban eldőlt: mögüle mindenki más csónakra kéredzkedett, ő viszont a huszadik kilométerig bírta a többiekkel, akik végül megszerezték az érmeket. Akkor azonban elég gyorsan egyperces hátrányba került, és innen csak az segíthetett volna, ha valaki az utolsó két körben „fejre áll”. 

Ám sem az olasz Pozzobon, sem a német Boy, sem a spanyol Sanchez nem tört meg, így Balogh Viviennek is maradt a negyedik hely – és a hatalmas ölelések Rasovszky Kristóféktól és az edzőktől, akik teljes létszámban ünnepelték a brutális próbát kiálló társakat.

„Nagyon kemény volt, szerintem több mint tíz kilométert mentünk együtt a fiúkkal, előtte én kábé háromszáz méterre gondoltam, hogy legfeljebb annyit fogunk úszni velük. Az az időszak tele volt iramváltással, amit egy ideig le tudtam követni – nyilatkozta Balogh Vivien. – Nagyjából öt holtpontom volt a verseny alatt, sajnos, az egyiknél pont jött egy nagyon erős iramváltás, ahol lemaradtam. Lehetne az is, hogy jó, hát elmentek tőlem, mögöttem meg jól le vannak maradva, akkor kényelmesen végigtempózom, de az nem én vagyok.”

Na igen, Balogh már két éve is csak akkor került partra az ostiai horrorversenyen – ahol az irtózatos hullámverésben úszóknak és bíróknak egyaránt halálfélelmük volt –, amikor félbeszakították. Akkor még jobban remegett, mégis kijelentette: „Én fradista vagyok, nálunk csak az számít, hogy küzdeni mindig, feladni soha.”

Szóval nem véletlen, hogy mindkét pénteki indulónk a Népligetből érkezett.

VIZES EURÓPA-BAJNOKSÁG (BELGRÁD)
NYÍLT VÍZI ÚSZÁS
férfi 25 km
1. Dario Verani (Olaszország) 5:08:50.9 óra
2. Matteo Furlan (Olaszország) 5:08:56.6
3. Axel Reymond (Franciaország) 5:09:00.5
4. GÁLICZ PÉTER 5:09:13.4

női 25 km
1. Barbara Pozzobon (Olaszország) 5:25:37.7 óra
2. Lea Boy (Németország) 5:28:39.6
3. Candela Sanchez Lora (Spanyolország) 5:29:15.2
4. BALOGH VIVIEN 5:31:46.5