Megbökte a társát a svájci úriember, amikor a nyílt vízi úszók technikai értekezletén Szögi László csapatvezető közölte a regisztrációt, illetve az időmérést végző Omega munkatársával, hogy az előzetes nevezéshez képest Fábián Bettina helyett Olasz Anna indul 5 kilométeren: „Hallod? Anna mégis úszik!”
Aztán rávigyorgott csapatvezetőre: „Annát imádjuk. Senki sem nevet úgy, amikor ráadjuk az órákat, mint ő.”
Na, ez az…
Ha csak rágondolunk, hogy szerda délelőtt Olasz Anna utoljára áll fel a pontonra egy világbajnokságon, máris ránk tör a szomorúság.
Hiszen Olasz Anna 2013 óta képviselte az állandóságot, azóta egy-két kivétellel kicserélődött a mezőny körülötte, ő viszont maradt, és rendületlenül úszta a távokat. Hetedik vb-jén vesz részt, ez ebben a szakágban döbbenetes teljesítmény.
Igaz, eredetileg csupán tartalékként jött volna számításba, miután a fiatalok jobbnak bizonyultak nála a tavalyi decemberi, madeirai válogatón, Fábián Bettina januári betegsége miatt (a 10 km után már csak a váltóra koncentrál párizsi olimpikonunk) azonban megnyílt az út egy méltó búcsúra – Annának a klasszikus „Last dance” majd a belgrádi Eb-n esedékes, júniusban.
„Ez egyhetes sztori, hogy hivatalossá vált az indulásom, igaz, amikor Bettiről jött a hír januárban, kezdtem sejteni, hogy akár úszhatok is itt – mondta Anna kedden, nem sokkal azután, hogy a pályán edzett. – Máshogy készültem volna nyilván, ha mondjuk egész ősszel tudom, hogy úszni fogok a vébén, ettől függetlenül nemrég beszéltem a pszichológusommal, és vele is abban maradtunk, hogy ez lesz az utolsó óra, amit egy világbajnokságon a vízben töltök, azaz nincs más dolgom, mint nosztalgiázni és kiélvezni minden percét.”
Halovány előny, hogy a mezőny túlnyomó többsége szombaton csapágyasra hajtotta magát az olimpiai kvótaszerzés reményében 10 kilométeren.
„Azért erre nem alapoznék, korábban, amikor egy nap volt a két szám között, combosabb volt leúszni az ötöt, itt három van a pihenésre – jegyezte meg Olasz Anna. – Én inkább a rutinomat hozom, szükség lesz rá, mert abból a szempontból technikás a pálya, hogy a hullámok megboríthatják a papírformát.”
Bár az idő kellemes kora nyárinak hat magyar szemszögből, Anna kevésbé barátja a hűvösebb víznek, márpedig a tenger hőmérséklete a hétvégi viadalok alatt nem volt több húsz foknál:
„És most már csak tizenkilenc… Kicsit sokkolt hétfőn, mennyire hideg, kedden viszont jobban élveztem, úgyhogy ezzel nem lesz gond. Megvan a taktikám, hogy ne járjak úgy, mint Leonie (Beck, a németek tavalyi világbajnoka), aki a tíz kilométeren ’belefagyott’ a vízbe. Egyébként fiatalként semmi bajom sem volt a hideg vízzel. Majd megint tizenhét-tizennyolc évesnek képzelem magam.”
A másik kérdőjel a táv: Olasz Anna fénykorában 25 kilométeren remekelt (szerzett Eb- és vb-ezüstöt), aztán jött a csodálatos 2021, amikor annyi keserűség után valahára „egymásra találtak” a 10 kilométerrel, s lett előbb Eb-ezüstérmes, majd olimpiai negyedik. Öt kilométeren viszont nemigen villantott, elvégre Anna nem a sebessége, hanem az elsőrangú erőbeosztása miatt tudott érvényesülni az évek során.
„Régen nagyon szerettem: öttel kezdtem, aztán jött a tíz, majd a huszonöt, az utolsó élményeim a legrövidebb távról nem épp derűsek – árulta el Olasz. – Hátha keretes szerkezetet vesz fel a karrierem, veszítenivalóm meg végképp nincs, azaz a jelszó: csak vidáman! Végül is normálisan edzettem, igaz, lélekben arra készültem, majd csak júniusban kell nagyobb versenyen úsznom, ettől függetlenül úgy vagyok vele: nekem ez egy ajándék, nem járatom azon az agyam, hogy milyen volt eddig a felkészülés.”
Mindenesetre a keddi edzésen kamerapróbát tartottak a tévések, akik történetesen szintén magyarok (hat szakágból négy versenyeit az Antenna Hungária csapata közvetíti, miután Katarban nem volt elegendő tévés szakember). Úgyhogy amikor Anna kapaszkodott kifelé, az őt közelről vevő operatőr közölte vele: „Akkor holnap ugyanígy, téged akarlak mutatni, ahogy elsőként jössz ki a vízből.”
Anna persze azonnal nevetni kezdett, harsányan és csilingelően – ami miatt az omegások is odavannak érte –, úgy mondta: „Köszi, kedves, innentől tényleg nem érzek semmi nyomást!”