Vizes vb: Jobban sikerült, mint a tokiói verseny – Rasovszky Kristóf

– Az igencsak időigényes egyetemi elfoglaltságai miatt, de a szezon korai részében, tavaly ősszel, idén télen és kora tavasszal kevesebbet edzett, és nem ment úgy a versenyzés, ahogy azt megszokhattuk.
– Viszont tudtam, tudtuk, hogy ez lesz. Nagyon keményen megtoltam azt az időszakot annak érdekében, hogy a közvetlen vébéfelkészülés során már kizárólag az úszásra koncentrálhassak, illetve hogy idén decemberben aztán lediplomázhassak, és akkor a következő év teljes egészében az olimpiai felkészülés jegyében telhet. A terv első fele működött, és most a második is, mert nagyon szerettem volna itt érmet nyerni, és ez sikerült.

– Mégis, amikor Betlehem Dávid megelőzte medencében, aztán nyílt vizen is, nem is egyszer, az nem zökkentette ki túlzottan? Ilyenkor mindig vett két nagy levegőt, utána nyelt három nagyot, aztán mintha napirendre is tért volna az egész fölött.
– Mert valóban így történt. Persze én is minden versenynek úgy megyek neki, hogy meg akarom nyerni, és nem esik jól, ha megelőznek, akár Dávid, akár más, de a mi műfajunkban azért nem lehet mindig győzni, és mint mondtam, az én döntésem volt, hogy intenzíven csinálom az elektromérnökit a zavartalan vébé- és olimpiai felkészülés érdekében. Ráadásul tavasszal az országos bajnokságon már sikerült győznöm ezerötszázon, az mutatta, hogy kezdek visszatérni a régi kerékvágásba. A világkupák sem mentek rosszul, két negyedik hely mellett nyolcvanfős mezőnyben sikerült nyernem Szardínián, az jelentős önbizalomfröccs volt, mert bár Florian (Wellbrock) és a franciák nem indultak, cserébe ott volt egy rakat olasz, ahol a második vonal is annyira erős, hogy bármelyikük éremesélyes lenne szerintem, ha itt lehetnének. Szóval éreztem, tudtam, alakul ez, és a csúcsformát is sikerült jól időzíteni.

– A vegyes zónában arról beszélt, ez volt az egyik, ha nem a legjobb versenye.
– Pontosan, szerintem még jobban sikerült, mint a tokiói. Nagy dolog az olimpiai ezüst, de ha szakmailag nézzük, ott elkövettem egy-két nagyobb hibát, amit itt nem – úgy gondolom, ezért is tudtam sokkal közelebb maradni Wellbrockhoz. Hosszas elemzések után persze ebben az úszásban is lehet majd hibát találni, például máris elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy ha mondjuk nem megyek előre, hanem maradok a német lábvizén a negyedik-ötödik körben, akkor lett volna esélyem lehajrázni – viszont én meg úgy látom, hogy akkor nem szakad szét a mezőny a végére, esetleg ott ragadunk hatan-heten a finisre, és sokkal bizonytalanabbá vált volna az éremszerzés. Úgy vagyok vele, hogy ez volt a tíz kilométer, ahol semmi és senki sem tudott kizökkenteni a komfortzónámból egyetlen pillanatra sem, minden aszerint történt, ahogy elterveztük, mindent megcsináltam, jó sebességgel úsztam, azaz tiszta szívből tudok örülni ennek az ezüstéremnek.