– Koronavírus-fertőzés után két hónappal egyéni rekord kétszáz gyorson délelőtt?
– Igen.
– Bővebben?
– Megint rá kellett jönnöm, hogy nekem ez megy igazán: rossz helyzetből képes vagyok magabiztosan és jól kijönni. Pedig ha tudná, hogy úgy mentem oda a kétszáz gyors rajtjához, mint akit akasztani visznek. Fáradtan ébredtem, később is keltem fel, sietnem kellett, hogy időben kiérjek az uszodába, szóval nem éppen ideálisan kezdődött a nap. De az is bebizonyosodott, hogy nekem az is beválik, ha kis szünetek vannak a versenyszámaim között – ezt szoktam meg. Ezt csináltam a 2017-es márciusi országos bajnokságon is, ahol száz pillangón olyan időt úsztam, amellyel bekerültem a hazai világbajnokságon indulók közé. Csakhogy az idén elfelejtettem, hogy erre is képes vagyok. Örülök, hogy mindkét számot megnyertem.
– ...merthogy a kétszáz gyors után nem sokkal száz pillangón is győzött a kaposvári ob záró napján, mégpedig meggyőző fölénnyel, és az utolsó huszonöt méteren levágott hatalmas sprinttel. Megviselte a betegség, fogyott is, fáradékony volt az edzéseken, az utolsó napon meg már nagyon fáradt. Honnan jött mégis az erő a hajrára?
– Fáradtságból.
Sós Csaba, szövetségi kapitány: |
– Egy ilyen nap után persze nem meglepő, de kifejezetten vicces kedvében van...
Nagyon akartam már, hogy vége legyen a versenynek. Az ébredéstől kezdve az járt a fejemben, hogy oké, ez az utolsó két szám, essünk túl rajta! Fáradt már az összes úszó, mindenki „gatyán van”, nem csak én, mégis nyomni kell. Menni kell előre, csinálni kell! Ilyenkor már csak magadra kell figyelni és nem a többiekre. Magadat kell rendbe raknod és a technikádat összeraknod – ha ilyen állapotban megvan a technikád, sima a győzelem.
– Persze, 51.07-tel...
– Az eredményre először nem is figyeltem, örültem, hogy beértem a célba...
– Na de milyen idő ez!
– Amikor meghallottam a hangosbemondót, hogy „Első: Milák Kristóf az ötös pályán!”, mondtam magamban, hogy jól van, jó ez, aztán meg is csapkodtam a fenekemet – már csak képletesen. Persze örültem annak is, hogy behúztam ezt a győzelmet is, és az idő sem olyan rossz.
– A 2019-es világbajnokságon bronzérmet ért volna.
– Ám nem ötvennel kezdődik, az jobban tetszene – ha ötvennel kezdődik az időm száz pillangón, nekem az a jó.
– Elviccelődött azon, hogy fáradtságból jött az erő a száz pillangó végén, de nem lehet, hogy ezúttal ismét bebizonyosodott, hogy jó versenyzőtípus?
– Az vagyok. Amúgy pedig tényleg azt gondolom, hogy ez a nagyon leharcolt állapot és helyzet hozta ki belőlem ezt az eredményt. Nekem ez megy. Ezt élem át az edzéseken is...
– Mit jelent az, hogy fáradtnak érzi magát a koronavírus-fertőzés után?
– Jobban és hamarabb elfáradok, ráadásul hirtelen. Úszom, úszom, úszom az edzésen, majd mindenféle előjel nélkül elfáradok. Mintha kikapcsolnának valamit.
– Amikor ez előfordul, vagy amikor fáradtan ébred, hogy veszi rá magát, hogy útnak induljon, és elmenjen edzésre?
– Fáradtan. Az ob-n is ezt éreztem majdnem végig, ám felszívtam magam az utolsó napra: ezúttal jól ment az úszás.
– Mennyire volt önben, és persze ezáltal az utolsó két úszásában dac? Három ezüst után kellett egy arany is, amelyből végül kettő lett?
– Igen, azt akartam, hogy legyen egy aranyam is, úgy voltam vele, nehogy már csak ilyen hülye ezüstökkel menjek haza! Nem érdekel, hogy kikaptam kétszáz pillangón, nem ezért kellett az arany. Presztízskérdés volt, semmi más.
– Sokan elmondták ezen az országos bajnokságon, hogy nem könnyű délelőtt jól úszni, ugyanakkor megmutatta, hogy egyáltalán nem lehetetlen.
– Lehet jól úszni reggel is, nem kérdés. Viszont azért ez a két döntő még engem is meglepett. Nem feltétlenül az, hogy délelőtt úsztam ilyen jól, inkább azért volt váratlan, mert nem végeztünk olyan jó minőségű munkát, mint szoktunk egy ob előtt.
– Nehéz éven vagyunk túl, viszont ha minden jól megy, néhány hónap múlva olimpiát rendeznek Tokióban. Látja már a fényt az alagút végén?
– Nem. Csak a pihenést látom magam előtt.
– Nem kockázatos most kiengedni?
– Januárban majd újra visszaállok az olimpiai felkészülésbe, addig biztosan pihenek.