Sike József „szabadúszóként” folytatta volna, mégis élcsapatot irányít

Átlagos hétköznap délután Dunaújvárosban. Nagy a sürgés-forgás az uszoda aulájában: miközben a legkisebb úszópalántákat a büfében várják a szüleik, az utánpótlásban pallérozódó pólósok már az edzésükhöz készülődnek. Alkalmi idegenvezetőnk, a női ob I-es csapatot irányító Sike József a bejáratnál fogad minket, majd a közeli cukrászdát ajánlja: jó a kávé, még jobb a krémes. Már akkoriban is kedvelte a helyet, amikor az Eger edzőjeként idegenbeli mérkőzésekre érkezett. Szinte napra pontosan négy hónapja Dunaújvárosban ünnepelte a bajnoki bronzérmet az erőn felül teljesítő egriekkel. Hihetetlen végjáték volt, aki látta, bizonyára még emlékszik az utolsó másodpercekre…

„Az újvárosiak mumusa voltam” – mondja Sike, többek között a 2021-es Magyar Kupa-döntőre és a két évvel ezelőtti bajnoki fináléra utalva, mindkettőn a DFVE ellen vezette győzelemre csapatát. Kimondottan sikeres időszakot töltött Egerben, ezért is lepődtek meg annyian, amikor augusztus végén előbb lemondott az utánpótlás-válogatott éléről, majd távozott a klubtól. Váratlan volt, de nem előzmény nélküli: miután két Eb-t és egy vb-t nyert a 2006-os születésűekkel, az idei U20-as világbajnokságot az ötödik helyen zárták, a spanyolok elleni negyeddöntőt szétlövéssel veszítették el. Sike Józsefet olyannyira mélyen érintették a történtek, hogy…

„…azt gondoltam, valami mást szeretnék csinálni. Játékosként és edzőként sem volt még hasonló kudarcélményem, először fordult elő, hogy nem teljesítettem, amit vállaltam. Nem tudtam feldolgozni a kudarcot – ecseteli a szakember, hozzátéve, hogy ha Brazíliában is érmet szerez a korosztályos válogatottal, alighanem Egerben beszélgetnénk. – Akkor talán semmi sem változott volna, de így át kellett gondolnom a jövőmet. Az elmúlt két évben a felnőtt- és az ifjúsági csapat edzője is voltam: a szombati bajnoki után vasárnap reggel beültem a buszba, indultunk a korosztályos meccsekre. Hétfőn kezdődött a heti verkli, a bajnoki szünetekben a válogatottal dolgoztam… Szétapróztam magam, nem tudtam volna ugyanolyan elánnal folytatni, amit az egriek megértettek és elfogadtak, nagyon korrektek voltak. Nehéz volt a búcsú, mert nagyon kötődtem a játékosaimhoz, szívhez szóló üzeneteket kaptam tőlük.”

Ahogy ő mondja, ilyen az edzői sors. Megjelent a közlemény a távozásáról, másnap már csörgött a telefonja. Pedig elmondása szerint tervben volt, hogy vesz egy mikrobuszt, telepakolja gumikötéllel és medicinlabdával, hogy aztán „szabadúszóként” edzéseket tartson. Nem vetette el az ötletet, de a megvalósítása egyelőre nem időszerű – merthogy továbbra is ob I-es élcsapatot irányít. S hogy miért fogadta el az újvárosiak ajánlatát?

„Nem felejtettem el Mihók Attilának, hogy többször is segítő kezet nyújtott. Hat éve ő hívott Dunaújvárosba, majd az olimpiai stábba is szeretett volna bevenni – hangsúlyozza Sike József, aki 2019 és 2021 között a DFVE másodedzőjeként dolgozott. – Kértem, hogy üljünk le beszélgetni, de nem kellett sokáig magyaráznom, hogy milyen lelkiállapotban vagyok, mert a párizsi olimpia után ő is megjárta a hadak útját. Azt mondta, sokkal több energia van bennem annál, hogy felhagyjak az edzősködéssel. Felvázolta az elképzelését, hogy nem kell az ifikkel foglalkoznom, nem én tartom az úszó- és a kondiedzéseket, nekem »csak« az első csapatot kell vezetnem. Éreztem, hogy számítanak rám és bíznak bennem.”

Rápillant az edzésprogramra: segítőivel percre pontosan leosztották a feladatokat, egymást érik a különböző foglalkozások, egy héten hatszor van jelenése az uszodában. Négyen távoztak és hárman érkeztek a nyáron – finoman szólva sem bő a keret, de Sike mester úgy véli, a hazai és a nemzetközi porondon is ütőképes lehet a csapat. Ismerős közegbe került, olyan, mintha ezer éve együtt dolgozna Garda Krisztináékkal. Naponta hat-hét órát edzenek, nincs idő tétlenkedni, mert péntektől hazai rendezésű Bajnokok Ligája-selejtezőt játszik a Dunaújváros.

„A játékosokhoz kell igazítani a taktikát – mondja, majd mosolyogva hozzáteszi, erős centereik vannak, de nem akarnak »verekedős« vízilabdát játszani. – A lövőink képességeit ismerve támadásban úgyis megtaláljuk a megoldást, de a védekezésre, a zónázásra is nagy hangsúlyt kell fektetnünk. A nemzetközi porondon szeretnénk főtáblára jutni, a hazai sorozatokban pedig a négy között végezni, de nem lesz könnyű feladat. Ez nem étterem, itt nem választhatsz: az lesz a menü, amire megterítettél. Egy kivétellel mindig visszakaptam az élettől, amit befektettem.”