Úszás: „Tény, aggódom kicsit” – Milák Kristófról az edzője

– Immár teljes létszámban dolgozhat a kis csapatával?
– Most már igen. Harmadik alkalommal vagyunk Balatonfűzfőn az ősszel, először Milák Kristóf hiányzott a fertőzés miatt, aztán elkapta a koronavírust Márton Richárd is. Biczó Bence végig egészséges volt, de a járvány azért átírta a felkészülésünket – válaszolta Selmeci Attila edző.

– Ön jól van?
– Engem idáig megvédett a Jóisten – szerencsére. Megviseltek azért a történtek, hiszen hol az egyik, hol a másik fiú hiányzott. És nem is a tíznapos otthonlét ebben a legrosszabb, hanem a négyhetes teljes leállás, a következményeit még mindig nyögjük. Ráadásul Kristóf nem tudott elindulni a Nemzetközi Úszóliga sorozatában sem, így július óta egyáltalán nem versenyzett: a legkomolyabban mondom, hogy a vaksötétben tapogatózunk jelenleg.

– Újra és újra át kellett írnia a felkészülési tervet ebben az évben.
– Elég kitartó ember vagyok, nemigen szoktam feladni semmit, ennek ellenére akadtak pillanatok, amikor azt kérdeztem magamtól: hogyan tovább? Aztán persze a másnap meghozta a megoldást, mert tudtam, nincs mese, meg kell oldani minden problémát. Úgy persze könnyebb, ha az úszóim is ugyanazt akarják, amit én.

– És ugyanazt akarják? Egyáltalán: akarnak?
– Már igen. Márton Ricsit például úgy kell visszafogni, menne előre, mint a bolond. Kristóf is rendben van már e tekintetben, de a visszatérése utáni napok, sőt, hetek nehezek voltak. Legyengülve érkezett vissza, és érezte is, hogy le van maradva a társaitól. Nehéz volt lelket verni belé, de a héten már újra a régi Kristófot láttam a vízben, s ez engem is feldob. Ezzel együtt nem várhatunk tőle csodát a decemberi kaposvári országos bajnokságon, hiszen a felkészülését hazavágta a vírusfertőzés, ez egyértelmű.

– Eldöntötték már, milyen számokban indul Milák az ob-n?
– Még nem, de azt hiszem, a megszokott étlapot vesszük elő: a kétszáz és négyszáz gyorsot, valamint a száz és kétszáz pillangót. Kíváncsi vagyok én is arra, hogy ilyen minimális mennyiségű munka után mire lesz képes Kaposváron, ugyanakkor tudom, hogy lélekben ott volt az ISL-sorozaton, a maga kis versenyeit megvívta mentálisan, ez segíteni fogja őt a jövőben, már az ob-n is. De egyébként is megkap minden segítséget, hiszen bár a visszatérése előtt a vizsgálatok mindent rendben találtak nála, hétfőn újra átesik rajtuk, hogy lássuk, a terhelés után is így van-e.

– Ez a hosszú kihagyás az olimpiára is hatással lehet?
– Van bennem félsz, minek is tagadjam. Tavasszal és nyáron voltak felmérőversenyek, és volt a Négy nemzet viadala is, vagyis nagyjából tudtuk, hol tartunk, most viszont tényleg nem vagyunk képben. Bármi is történik a magyar bajnokságon, temetni nem fogom Kristófot, de tény: aggódom kicsit. Viszont láttuk már, mire képes téthelyzetben, és nem véletlenül előzte meg a világot tavaly annyival, ráadásul szép lassan kezd visszatérni az ereje is, már nincs rajta felesleg – mentálisan kell összeszednie magát, ami nem olyan könnyű, hiszen amíg tavasszal és nyáron kevésbé intenzív edzéseink voltak, vagyis belefért a lazább hozzáállás, augusztus végén már a nagybetűs olimpiai felkészülés indult el, és Kristóf ebből esett ki hetekre. Fel kell kötnie a gatyát, mert például száz pillangón a kiváló formában lévő Szabó Szebasztiánnal találkozik az ob-n, kettejük párharca igazi csemege lesz szerintem.

– Megvan már a fejében a menetrend Tokióig?
– Egyelőre bizonytalan a januári-februári edzőtábor is, és még a naptár sem zsúfolt: egy-két versenyről már tudunk, a többi mellett még legalább három kérdőjel van. De mások is hasonló cipőben járnak – kulcskérdés, hogy ebből a nehéz helyzetből ki lesz képes a legjobbat kihozni. Minden idők legnehezebb olimpiája lesz a tokiói, és leginkább azért, mert a rendezés mellett minden téren teljes a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság, például nem tudunk semmit a feltörekvő fiatalokról, mert nincs alkalmunk versenyeken látni őket.