– Nem bosszantja, hogy miközben az úszásért dolgozik, és például azért, hogy a magyar úszók minél nagyobb számban szerepeljenek a Nemzetközi Úszó Liga (ISL) sorozatában, sokan arról beszélnek, hogy a Duna Arénában nem engedi edzeni a társait?
– Gondolkoztam sokat, miért van ez így... Az elmúlt években voltak körülöttem „botrányok”, lehet, sokan úgy gondolták, belefér még egy. Nem esik jól, mert egész egyszerűen nem igaz. Persze a közösségi médiában tudnám én is kommentálni mindazt, ami napvilágot látott, de hol lenne ennek a vége?
– Megtanulta az évek során, mikor kell megszólalnia?
– Egyfelől igen, másfelől pedig tudtam, ezen a szerdai beszélgetésen szóba kerül majd ez is. Sokszor vádolnak azzal, hogy egyoldalúan kommunikálok – itt volt az alkalom: bárki, bármit kérdezhetett tőlem.
– Akkor tisztázzuk: mi történik a Duna Arénában?
– Nincs konfliktus az úszótársaim és köztem. Néhány hete volt egy egyeztetés a klubok, a Magyar Úszószövetség és a Nemzeti Sportközpontok között, ahol mindent megbeszéltünk: én valóban kértem, hogy reggel hattól nyolcig-fél kilencig szeretném használni a tornatermet, a szövetség ígérte, hogy megoldja ezt a helyzetet. Ez nem történt meg. A történet viszont jobban eladható a nevemmel...
– Hogyan állja meg, hogy ne szólaljon meg?
– Úgy, hogy veszek egy nagy levegőt... A válasz újabb választ és a történet továbbfűzését hozza magával, ráadásul nagyobb figyelmet vonz, ha megszólalok. Tiszta a lelkiismeretem, beszéltem a napokban Verrasztó Dáviddal, sőt, Virth Balázs edzővel is, köztünk tényleg nincs probléma – csak éppen mégis rajtam csattan az ostor.
– Sokan mondják, hogy egy háromszoros olimpiai bajnoknak jár a megkülönböztetett figyelem – fordítsunk egyet a kijelentésen: éppen az eredményei nyitották meg az utat, hogy az ISL az egyik nagykövetének választotta, sőt, az új sorozat egyik európai klubtulajdonosa is. És talán még Rio előtt sem volt olyan lelkes, mint most.
– Tényleg az vagyok, számomra új perspektívát jelent ez az egész.
– A pályafutása utánra is?
– Igen. Rio előtt éltetett, hogy elérhetem a célomat: az olimpiai bajnoki cím gyerekkori álmom volt. Most, hogy megvan, szeretném nagyobb célok elérésére használni. A liga megalakulásával, az új sorozat elindulásával a magyar úszók is lehetőséget kapnak, és szeretném is megnyerni a magyar versenyzőket, nálam elsőbbséget élveznek. Emellett a Duna Aréna is újabb versenyt rendezhet, magyar bírók dolgozhatnak e versenyeken. De igaz a felvetés: jobban tudom hallatni a hangom, mert olimpiai bajnok vagyok.
– A sorozat egyelőre tesztüzemmódban indul, a 2020-as olimpia után kerülhet sor az első teljes szezonra – Hosszú Katinkával mint úszóval?
– És klubtulajdonossal! Ebből a mókuskerékből már nem fogok kiszállni. Nem lesz olyan, hogy kevesebbet dolgozzak.
– Tetszik az üzletasszonyi szerepkör is?
– Nem csinálnám, ha nem így lenne, pedig sokszor nagyon nehéz, fárasztó, és igen, frusztráló is. De élvezem! Ez a szerdai bejelentés csak a jéghegy csúcsa, Konsztantyin Grigorisinnel mi már évek óta tárgyalunk erről. Például az októberi budapesti világkupaverseny előfutamai és döntői között is erről egyeztettünk. Egyébként akkor egyeztünk meg.
– Hogyhogy nem kürtölték világgá?
– Nehezen álltam meg, és kiabáltam is, csak éppen az autóban ülve. „Megvan!” – ezt üvöltöztem, miközben a kormányt tekergettem. A boldogságomat, az energiát, amelyet ez az üzleti siker adott, igyekeztem felhasználni a medencében. Az üzleti világban nehezebb megérezni a sikert, nem mindig olyan konkrét, mint amikor világcsúcsot úszol a medencében. Viszont mikor októberben megegyeztem Grigorisinnel, tudtam, ez siker! Olyan volt, mint egy olimpiai arany. A kezdetektől ott lenni egy ilyen ligában nagy dolog.
– Ahogy az ISL-nek is az, hogy Hosszú Katinkát a soraiban tudhatja...
–Tudom, hol a helyem, de még nekem is bele kell tanulnom ebbe a szerepbe. Annak idején az én kezdeményezésemre jött létre a GAPS, az úszók szervezete, aztán az ISL londoni megbeszélésén, amikor mi úszók összegyűltünk, a többiek rám néztek.
– Mondván?
– Hogy mondjam én., kezdjem el én a tárgyalást. Elhiszi, hogy én egy szégyellős kisgyerek voltam...? De felvállalom ezt a szerepkört, boldogan csinálom, és nincs másik olyan úszó, aki ennyiszer tárgyalt Grigorisinnel, olyan kiváltképp nincs, aki amellett, hogy elfogadta a nagyköveti szerepet, még azt is kikötötte, hogy benne is szeretne lenni a ligában.
– Mi pedig azt hittük az elmúlt években, hogy Hosszú Katinka valójában csak szócső, hogy mindent Shane Tusup irányít.
– Én viszont tudtam, mi az igazság. Örülök, hogy ilyen hamar kiderült, és talán mindenki számára világossá vált, hogy nem így volt.
– Amit már akkor sejteni lehetett, amikor az úszósportokat tömörítő nemzetközi szövetség év végi gáláján, amikor a világ legjobb úszónőjének választották 2018-ban, mindössze egy „Köszönömöt” mondott a díj átvételekor...
– Én döntöttem így, és nem más. A sport felkészíti az embert arra, hogy véghez vigye azt, amit eltervezett. Nem volt könnyű, ezt nem tagadom, de könnyebb volt, mint felállni a rajtkőre a négyszáz vegyes előtt...
– Hosszú Katinka szereti a FINA-t?
– Hosszú Katinka örül annak, hogy van ISL, de a FINA vb-re készül ebben az évben, mert nem felejti el a hagyományokat. Ahogyan azt sem, hogy a FINA ment neki az ISL-nek, és nem fordítva. Pedig már az elejétől nyilvánvaló volt, hogy az ISL a FINA mellett párhuzamosan, direkt olyan dátumokat választva akarta elkezdeni az építkezést, amely nem ütközik a FINA-versenyekkel.
– A sok tárgyalás mellett hogy tud az úszásra koncentrálni?
– Tökéletesen. Minden nagyszerűen halad ezen a téren is. Csütörtökön irány Görögország, hétvégén ott lépek rajtkőre, aztán itthon készülök a márciusi debreceni országos bajnokságig.