Hosszú Katinka edzője: Semmi sem garantált – a siker sem

– Petrov Anatolij, Petrov Iván – az elmúlt években édesapjáról és ikertestvéréről igen, Petrov Árpádról viszont egyáltalán nem hallottunk, talán ezért is keltett meglepetést, hogy Hosszú Katinka önt választotta edzőjének. Önt is váratlanul érte a felkérés?
– Hát hogyne! – vágta rá Petrov Árpád, aki a glasgow-i Európa-bajnokságon már ott volt Hosszú Katinka mellett. – Egyébként akárcsak a testvérem, Iván, én is édesapám mellett voltam segédedző. Közben környezetmérnöknek tanultam, vonzott ez a szakma, de kiderült, mégsem nekem való: nem éreztem magam benne erősnek, és örömöt sem szerzett. Mindemellett elvégeztem a középfokú edzőit, majd a Testnevelési Főiskolán testnevelőedzői diplomát szereztem. Ám 2010 előtt nem volt olyan izgalmas itthon edzőnek lenni, illetve nagyon is az volt, hiszen a létbiztonság és a jó állás olyan ritka volt, mint a fehér holló...

– Eddig rendben is van, de hol jön itt képbe Hosszú Katinka?
– Ismertük egymást régről, szerintem még közös edzőtáborban is voltunk, hiszen én is versenyeztem, aztán a 2010-es margitszigeti Európa-bajnokság óta rendszeresen találkoztunk a nemzetközi versenyeken. Azt hiszem, egyike voltam azon kevés magyar edzőknek, akik tudtak vele beszélni, beszélgetni – ne feledjük, ő tulajdonképpen burokban élt éveken keresztül.

– Ez azonban még nem feltétlenül hozza magával, ami később történt. Visszaidézi nekünk, hogyan reagált, mikor Katinka először felhívta telefonon?
– Az első beszélgetésünk amolyan tapogatózó diskurzus volt, és tisztán szakmai jellegű. De amikor letettem a telefont, azért csettintettem egyet!

– Vagyis már akkor elkezdte izgatni a feladat?
– Álmokat kergetünk egész életünk során, nem? Az, hogy ő a jövőjét, a követendő stratégiát próbálta megbeszélni velem, rendkívül hízelgő volt számomra, ugyanakkor hangsúlyoznám, akkor nekem még egyáltalán nem volt definiálva a szerepem ebben a folyamatban.

– És mikor lett?
– A harmadik beszélgetésünk során – két nappal az első után.

– Kivel beszélt, mielőtt meghozta a döntését?
– Senkivel. Egyedül döntöttem, és azonnal.

– Nem gondolja, hogy csak veszíthet? Kemény diónak tűnik egy világklasszis úszó felkészítése.
– Az, nagyon kemény. De emlékezzünk vissza arra, hogy volt egy fiatalember, aki három olimpiai aranyat „hozott ki" Katinkából, és tulajdonképpen ezt sem sikerként értékelték. Leginkább azt mondta mindenki, hogy Shane Tusup csak egy versenyzővel ért el sikereket, és nem is egy felépített rendszerben dolgozott. Ha nekem Magyarországon lesz szakmai hírnevem, annak biztos, hogy nem Hosszú Katinka lesz a fokmérője. Hiszen ha újabb aranyat nyer, vagy hármat, ötöt, nyolcat, úgyis megkapom majd, hogy már kész sportoló volt, amikor elkezdtem vele dolgozni. Amikor beszélgettünk, megnyugtatott: Árpi, igazából nem lesz nehéz dolgod velem, hiszen én dolgozni akarok, hidd el, a nehézséget majd az okozza, mikor kell a fékre lépni.

– Volt már ilyen?
– Volt bizony! De Katinka abszolút partner, és ami a legfontosabb: a visszajelzései mindig őszinték. Neki is az a jól felfogott érdeke, hogy újra sikeres legyen, éspedig minél előbb. Ha úgy érezné, hogy ez nem sikerülhet, szerintem előbb vonulna vissza, minthogy belemenjen hazugságokba.

– Petrov Árpádnak ki Shane Tusup? Az előd, egy utat kitaláló edző, akit követni akar?
– Egy projektvezető, akitől megörököltem egy projektet. Nem kell ezen sem meglepődni, hiszen az egész úszósport örökölt hasonlót Széchy Tamástól, azt pedig mindannyian tudjuk, hogy nem születik új Széchy Tamás.

– Önnek Hosszú Katinka „a" lehetőség?
– „A" nélkül: egy lehetőség. Hogy létrehozzak egy jó műhelyt, hogy felépítsek egy olyan szigetet, ahol képes vagyok valami újat, valami igazán szakmait meghonosítani. Az imént mondtam, hogy a szakmaiságom fokmérője nem Hosszú Katinka lesz – úgy érzem, az Iron Swim lesz a fokmérő. Igaz, a műhely és Katinka kéz a kézben járnak. Én mindenképpen haza akartam már jönni, amikor először felvettem a válogatott pólóját, el is érzékenyültem. Jó itthon újra, és jó egy ilyen nagy múltú szövetség kötelékéhez tartozni.

– Mit gondol, irigykednek önre?
– Biztos sokan felteszik a kérdést, miért éppen engem választott Katinka. Ki az a Petrov Árpád, hogy mindezt csak úgy megkapja?

– Szakmai tudásának vagy emberi mivoltjának köszönheti Hosszú Katinka bizalmát?
– Egyértelműen a másodiknak, már csak azért is, mert erre a szituációra nem létezik szakmai tudás.

– De akkor merre indul el?!
– A megérzéseim vezetnek. Katinka meglátása és az enyém alapján ketten kijelöltünk egy utat, azon haladunk, ám semmi sincs garantálva – a siker sem. Ha a világ legjobb edzője – nem tudom, van-e egyáltalán ilyen titulus – adna egy edzéstervet a kezünkbe, az sem jelentene garanciát a sikerre. Hogyan is jelenthetne? Már csak azért sem, mert huszonkilenc éves versenyzők nem azon szoktak gondolkozni, hogyan lehetnének újra sikeresek négyszáz vegyesen, sokkal inkább azon, hogyan tudnának alibizni a versenyeken, hogy az nekik ne legyen kínos és égő, de akár még a dobogóra is odaérjenek. Egyelőre túl sokat nem tudok mondani, hiszen még nincs miről. Még nincs mögöttem teljesítmény. Olyan ez, mint amikor megörökölsz egy vagyont: az sem a te érdemed, az már inkább, hogyan sáfárkodsz vele, nem is beszélve arról, mekkora felelősséggel jár...

– Apró célokat tűz ki maga elé, s ha eléri, megveregeti a saját vállát, vagy inkább nagyobb tervei vannak?
– Vannak olyanok is, de azt már most látom, hogy elértünk valahová.

– Sínen vannak?
– Igen, ez a jó szó, de napról napra változik minden, a váltókat állítgatni kell folyamatosan. Minél korábban reagálsz a történésekre, minél hamarabb változtatsz azon, ami nem működik, annál jobban és gyorsabban siklik a vonat.

– Vagyis egyelőre úgy tűnik, Hosszú Katinka és Petrov Árpád kompatibilis egymással.
– Nem csak úgy tűnik. Azok vagyunk.