„Milák Kristófból lehet Darnyihoz hasonló szintű úszó”

– Jól ismeri a tanítványát, ám azt nem láthatta, mert a vegyes zónában történt Glasgow-ban a kétszáz pillangó középdöntője után, hogy Milák Kristóf a kisujját mutatta fel, jelezve, a finálét kirázza abból is – nem csaphat át nagyképűségbe ez a magabiztosság?
– A mozdulatot valóban nem láttam, de azt észlelem én is, hogy Kristóf kétszáz pillangón nagyon magabiztos: úgy érzi, uralja, irányítja a versenyeket, mert tudja, a vetélytársak nincsenek olyan szinten, mint ő – válaszolta Selmeci Attila, a glasgow-i Európa-bajnokságon 200 pillangón hatalmas fölénnyel aranyérmet szerző, 18 éves Milák Kristóf edzője. – Persze résen kell lennünk, hiszen ahogy ő jött, más is előbukkanhat a semmiből, és figyelnünk kell arra is, hogy a magabiztossága ne csapjon át túlzott önbizalomba, mert az veszélyes lehet. Folyamatosan igyekszem erősíteni benne, hogy a siker mulandó.

– Eljut hozzá ez a gondolat?
– Bízom benne, hogy megmarad a fe­jében – tizennyolc éves fiúként szereti lezserül venni, de sokat változott, hiszen tavaly tejfelesszájú fiatal volt, aki meglepetésre odaért a budapesti világbajnokságon a második helyre száz pillangón, Glasgow-ba viszont már a kétszáz pillangó világranglista-vezetőjeként utazott el, és mindenki aranyérmet várt tőle.

– Kristóf az arany mellett Európa-rekordot is szeretett volna, ezért kezdett erősen a fináléban, majd utána azt találta mondani, hogy ilyen hülyén még sohasem úszta le a kétszáz pillangót...
– Kifejezetten értékelem, hogy felismerte a hibáját, és ki is mondta, ez ugyanis előremutató. Igen, szeretett volna jó időt úszni, és bár Glasgow-ban már megcsillogtatta az érett versenyzői énjét is, hiszen például odafigyelt minden fordulójára, az iramérzékeléssel még akadnak gondjai. Hogy ez változzék, több világnagysággal kell versenyeznie – ha ezek a klasszisok nem jönnek Európába versenyezni a következő két évben, nekünk kell hozzájuk mennünk, mert Kristófnak meg kell ismernie őket – ez biztos, hogy segíti majd a fejlődését.

– Tanítványa már most világklasszis, akadnak, akik Darnyi Tamáshoz hasonlítják.
– A képességei alapján a legjobbak közé tartozik, de van, amiben fejlődnie kell, akkor is, ha a tehetsége vitathatatlan. Darnyi Tamás négyszeres olimpiai bajnok, hét évig volt veretlen a pályafutása során, és mind a négy úszásnemben kiváló volt – utóbbi feltétlenül különbség, ám alkatilag valóban sok a közös bennük. Mindig óvatos ember voltam, de azt nem félek kimondani, hogy Kristófból is lehet hasonló szintű úszó. Őt a Jóisten a kétszáz pillangóra teremtette ezzel az alkattal, a szép hosszú tempóival, és bár nem szeretem ezeket az összehasonlításokat, azt hiszem, ezen a távon nincs messze Michael Phelpstől.

– Épp az amerikai világcsúcsát üldözi most a tanítványa – ez nem nehezedik súlyként a vállára?
– Hogy képes a világcsúcsra, azt már én is kimondtam, kérdés, mikor lehet kihozni belőle. El kell engednie a füle mellett az elvárásokat, és neki sem szabad állandóan a rekordra gondolnia, mert úgy nem lehet rendesen készülni. Ha jövőre nyerni tud a világbajnokságon, és aztán az olimpián is, elmondhatja magáról, hogy mindent elért – ha nem úszik világcsúcsot, szerintem senki sem fog megharagudni.

– Ahogy nem haragudott rá senki Glasgow-ban sem, hogy „csak" a negyedik lett száz pillangón, Kristóf saját magára viszont igen – kicsit pofon vágta őt az az eredmény.
– Tökéletes megfogalmazás, így történt. Azt hitte, jobban sikerül a száz pillangó, mindketten ezt gondoltuk. Ott tudomásul kellett vennünk, hogy jelenleg ennyit tud százon, ha azt a finálét huszonhatszor ússzák le, akkor sem ért volna el jobb időt. Nem tagadom, kicsit engem is sokkolt az a döntő, valamivel jobb időre számítottam én is – innentől sakkoznunk kell, mert az egyértelmű, hogy gyorsulnia kell a százhoz, de ha az ehhez szükséges izmot rápakoljuk Kristófra, megnehezítjük a dolgát kétszázon.

– Egy dolog a közvéleménynek nyilatkozni, és más az edző előtt megnyilvánulni: hogy viselte el Kristóf a százon történteket?
– Emberül. Persze kifakadt, hiszen jobbat várt, ám nem omlott össze. Én viszont csak néhány percig voltam csalódott, utána rögtön az járt a fejemben, hogy ebből még jól is kijöhetünk. Kristóf tehetséges fiú, az elmúlt két-három évben sokat fejlődött, versenyről versenyre javított, elkényeztetett minket, ám én már mondogatom neki egy ideje: „Fiam, azért készülj fel, mert fogunk mi még beleszaladni pofonokba is! Megijedni akkor sem kell, mert ha nincsenek kudarcok, nincs folyamatos fejlődés sem."

– Mennyire nehezebb most vele, mint amikor még alig ismerték őt?
– Túl van a kritikus egy éven, a világbajnokság utáni időszak nem volt könnyű. Viszont ő az a típus, akit a kihívások éltetnek, márpedig a jövő évi vébén is szeretne sikeres lenni, konkrétan nyerni akar. A motivációval biztosan nem lesz gond.

– Ha összevetjük a nagy sikereket, a kiváló időeredményeket, a kisebb pofont száz pillangón és minden egyebet: optimista a jövőt illetően?
– Mondtam már, hogy az óvatos jósok közé tartozom, de Kristófban még sok van. Messze van még a csúcsra járatott úszótól – nem egy kifacsart citrom, van még benne energia bőven, sok mindent nem hozott még a felszínre, mert még nem volt rákényszerítve. Szerintem nagyon nagy úszásokra lesz képes a jövőben, persze ehhez dolgozni is kell, mert lehet bármekkora tehetség, munka nélkül nem juthat fel a csúcsra.