Jakabos Zsuzsanna egyet mondott, kettő lett belőle

 

„Azért esett a választásunk a kétszáz pillangóra, mert edzőmmel egyetértésben azt éreztünk a legjobbnak, bár a márciusi Budapest Open előtt még abban is bizonytalan voltam, hogy egyáltalán képes leszek-e leúszni kétszáz pillangót. Berlinben úgy terveztük, hogy az egyéni csúcsomhoz közeli időt úszok, ami 2:06.35 perc. Végül nem sikerült 2:08 alá mennem, de legalább ott lehettem a kontinensbajnokságon, és a döntőről sem maradtam le, negyedikként végeztem. Őszintén mondom: soha életemben nem örültem annyira negyedik helynek, mint ott a berlini Eb-n annak a kétszáz pillangónak! Ráadásul a váltó tagjaként bronzérmet szereztem, ami számomra megkoronázta a kontinensbajnokságot, és jó visszaigazolása volt a mögöttem hagyott nehéz hónapoknak.”

Az úszónő válla tavaly őszig krónikus gyulladásban volt. Állapota az elmúlt években egyre csak rosszabbodott, hiába pihentette, a fájdalom nem múlt el teljesen. A körülbelül egyórás műtétet – amelynek során egy titánhorgonyt ültettek a vállába – úgy időzítették, hogy két versenyidőszak közé essen. A beavatkozást kemény rehabilitációs időszak követte, amely négy hónapig is eltartott. És még most sem ért véget…

„Kezdetben heti hat alkalommal jártam gyógytornára, és sok nyújtógyakorlatot kellett végeznem. A fájdalom szerencsére teljesen elmúlt, a karom kicsit még merevebb, a teljes gyógyulás nagyjából egy évet vesz igénybe. Vízbe először csak januárban mentem. A visszatérés kezdetben torna jellegű mozgás volt, és nem tényleges úszás. A műtét után kaptam egy kiscicát, aki azóta nagyon a szívemhez nőtt. Vele vészeltem át ezt a testileg és lelkileg is nehéz időszakot, együtt fejlődtünk, együtt ügyesedtünk napról napra.”

Mindez már a múlt, de a 25 évesen négyszeres Eb-ezüstérmes, kétszeres Eb-bronzérmes, rövid pályán kétszeres Eb-győztes pécsi születésű úszónőnek még nagy tervei vannak. Mindenekelőtt a negyedik olimpiáján...

„A következő megméretés a rövid pályás világbajnokság lesz idén decemberben, majd jövő nyarán világbajnokság. Kétezer-tizenhat pedig már az olimpia éve. Jelenleg erre a három versenyre koncentrálok. A sportkarrieremet illetően egyelőre most csak Rio de Janeiróig gondolkodom, de amíg úgy érzem, hogy van bennem tartalék, és képes vagyok fejlődni, addig mindenképpen szeretném folytatni az úszást. Rióban jó lenne minél előrébb végezni, de úszóként a helyezés mellett számunkra a jó időeredmény ugyanolyan lényeges. Az olimpiai időeredményemet illetően már most egészen konkrét elképzelésem van, ha azt sikerül megúsznom, akkor nagyon boldog leszek.”

Az úszónő napjai szigorú menetrend szerint zajlanak, máshogy nem is tudná felvenni a versenyt a világ legjobbjaival. A nap érdemi része általában nyolc órakor veszi kezdetét, a másfél órás szárazedzést – saját testsúlyos és súlyzós – két óra úszás követi. Ennyi munka után jól jön az ebéd és a másfél-két órás csendes pihenő, hogy délután négy órára ismét terhelhető legyen. Az újabb kétórás úszással este hétre végeznek. Ilyen kemény fizikai munka mellett – amelynek mért eredményekkel kell párosulnia – az élsportoló számára a mai világban elengedhetetlen, hogy figyelmen kívül hagyjon étrenddel kapcsolatos egyéni beállításokat, vagy éppen ne használjon vitaminokat, táplálék-kiegészítőket.

„Magamtól is próbáltam odafigyelni az étkezésemre, de nem vagyok szakértő, viszont kevésbé tudatos, bizony olykor becsúszott néhány baki. A vállműtét utáni időszakban nem mozogtam, sokszor kora délutánig nem ettem semmit, vagy csak késő délután ettem meleg ételt. Ritkábban mondtam nemet a sütire és a fagyira, mint kellett volna. A rehabilitációs időszakban itt is váltás történt az életemben, profi segítséget kaptam, személyre szabottan. Fogyókúráznom mondjuk nem kell, nem vagyok hízékony típus. Sőt most inkább még vékonyabb is vagyok, mint kellene, a rehabilitációs időszak alatt ugyanis sokat fogytam. Igaz, a mennyiséget tekintve annyit tudok enni, mint egy fiú. Ezt általában el sem hiszik rólam.”

Jakabos Zsuzsanna sportos családból származik, szülei atletizáltak, így már gyerekként több sportágba is belekóstolt. Kipróbálta a szertornát is, de modellek által irigyelt alkata miatt abban nem tudott kiteljesedni. Nem úgy az úszásban! Bár csak nyolc évesen tanult meg úszni, életre szóló barátságot kötött a medencével és a vízzel. Tizenöt évesen az ifjúsági Eb-n már két aranyérmet szerzett – plusz egy ezüstöt –, a rákövetkező évben ugyancsak két számban diadalmaskodott. Mindkétszer egyéni és váltó számban vehetett át aranyérmet. 2005-ben, ráadásul Budapesten, további három alkalommal szólították az éremátadón. Életében egyelőre a sport játssza a főszerepet, ám nem hanyagolja el a tanulást sem.

„A Wekerle Sándor Üzleti Főiskola hallgatója vagyok, mediáció szakon tanulok. Tavaly október óta Győrben lakom, nagyon szeretem biciklivel járni, felfedezni a várost. Mostanában több divatmagazin számára is készültek rólam igazán szép fotók. Ezeket a felkéréseket azért találtam érdekesnek, és vállaltam el, mert én tipikusan az a lány vagyok, aki a hétköznapokon farmer-póló összeállítást visel, és egyáltalán nem sminkeli magát. Itt viszont tetszik, hogy újabb és újabb szerepekben tudom magam kipróbálni, és szeretem a fotózások légkörét is. Azonban semmiképp nem tervezek „szakmát” váltani, továbbra is sportolóként képzelem el magam. A civil életben szívesen adom az arcomat nemes célokhoz. Fontos, hogy az ismertségemet valami jó dologra tudjam használni. Nekem ez semmibe sem kerül, viszont akiknek ezzel segíteni tudok, azoknak sokat jelenthet. A közelmúltban például egy véradásra buzdító kampány arca voltam. A szülővárosomban, Pécsen minden szeptemberben rendeznek egy figyelemfelhívó futóversenyt a rákbetegségek megelőzése és gyógyítása céljából, ezen eddig minden évben részt vettem.”