„Az úszóvilág a jövőben is Hosszú Katinkaként ismer majd”

– Két arany- és egy bronzérem után végre árulja el, milyen céllal vágott neki a barcelonai világbajnokságnak!
– Azzal, hogy lesz, ami lesz... – jelentette ki Hosszú Katinka. – Azt tudtuk, hogy kiváló év van mögöttem, hogy sokat versenyeztem, és általában jó időket is úsztam. Azt gondoltam, ha netán rosszul is sikerülne a könnyítés, vagy a formába hozás, az érem azért akkor is meglesz. És a vébé előtt ki is mertem mondani, hogy szeretnék felállni a dobogóra.

– Ennyi?
– Nem gondoltam tovább a dolgot. Mivel a londoni olimpián negyedik lettem, azt mondtam, ha bármilyen érmem, de érmem lesz Barcelonában, én már boldog leszek vele.

– Evés közben jön meg az étvágy: hétfőn nyert kétszáz vegyesen, majd vasárnap következett a négyszáz vegyes, és az embernek végig az volt az érzése, hogy nagyon akarja a második aranyat.
– Féltem a négyszáz vegyestől. Egyrészt azért, mert elfáradtam a világbajnokság végére, másrészt pedig a délelőtti előfutam miatt. Mert már akkor is nagyon fájt az úszás... Amúgy nem is attól féltem, hogy nyerek-e vagy sem, hanem attól, hogy esetleg feladom. Hogy nem bírom erővel, hogy a testem adja fel. Shane (Shane Tusup – Katinka edzője, civilben a párja) azt mondta, ne izguljak, ha nyolcadik leszek, nyolcadik leszek, a lényeg az, hogy adjak ki magamból mindent a döntőben. Hozzátette, ha beérek a célba, már azt csinálok, amit akarok. Le is feküdhetek, el is ájulhatok...

– Majdnem úgy lett.
– Tényleg azt hittem, képtelen leszek kiszállni a vízből a négyszáz vegyes végén. Ugyanakkor pedig azt hiszem, ez így van rendjén, hiszen teljesen kiúsztam magam, nem maradt bennem semmi. Shane döntő előtti biztatása után meg is fogadtam, én tényleg kiadok magamból mindent a döntőben, addig megyek, amíg bírok, addig küzdök, amíg célba érek. Tudja, mire jöttem rá az elmúlt egy évben? Hogy az edzések, a versenyek jobbára fejben dőlnek el. Most, Barcelonában minden sikerült nekem, hiszen a maximumot adtam ki magamból, és mentálisan is rendben voltam.

– Háromezer-egyszáz métert versenyzett – egy kolléga jegyezte meg, hogy ez mennyiségileg már-már phelpsi kategória.
– Hát, mit mondjak? Tényleg elég brutális volt!

– Vállalná újra?
– Simán! Ez nem is kérdés.

– Csak a száz hát szerepeljen valahol másutt a programban, igaz?
– Jaj, azt nagyon sajnálom. Az előfutamban úszott időmön nagyon meglepődtem, az kiváló eredmény volt, de muszáj volt biztosra mennünk a kétszáz vegyes miatt. Azért megnézem majd, az olimpiai programban hol szerepel a száz hát...

– Volt valami, amivel az edzője elégedetlen volt ezen a világbajnokságon?
– A négyszáz vegyes után hiányolta, hogy nem döntöttem meg az Európa-csúcsomat. Közölte, hogy ő mondta előre, kezdjem erősebben a pillangót... Aha... Persze csak viccelt.

– A győzelme utáni sajtótájékoztatót is végigmutogatták, -nevetgélték, -bohóckodták. Mindig ilyenek?
– Ennél még sokkal hülyébbek vagyunk.

– Mit szólt ahhoz, hogy beszakadt a párja alatt a lelátó a négyszáz vegyes alatt?
– Hallottam, el sem hiszem... – temette a fejét nevetve a tenyerébe Hosszú. – Shane azt mondta, lassan hülyét csinál magából, mert a lelátón már videóra veszik, hogyan szurkol nekem.

– Barcelonában éppenséggel a médialelátóról szurkolt önnek. Tényleg, mindig megtalálja a párját a célba érkezése után?
– A kétszáz pillangó bronzérme után nem találtam, mondta is később, hogy úgy tűnt, nem örülök a harmadik helynek. Hogyne örültem volna, csak éppen őt keresgéltem a lelátón...

– Nemsokára férj és feleség lesznek.
– Nagyon sokat gondolok az esküvőre. Itt, a világbajnokságon is így volt ez. Amikor visszamentünk a szállodába pihenni, gyakran eszembe jutott a tengerpart, hogy ott állunk majd az esküvőnkön. Én már nagyon várom!

– És utána már Tusup Katinkaként versenyez?
– Szó sincs róla! A hivatalos iratokon Tusup-Hosszú leszek, de az egészen biztos, hogy az úszóvilág a jövőben is Hosszú Katinkaként ismer majd.

– Mennyire terveznek előre?
– Mire gondol?

– Mondjuk egy kisbabára.
– Á, ennyire nem. Különben is, 2020-ig biztosan versenyzem! Jaj, bocsánat, 2021-ig, hiszen a hazai rendezésű világbajnokságon azért szeretnék még elindulni.

– Barcelonából nem jön haza, Magyarországra, hanem Eindhovenbe repül, a világkupa-sorozat első színhelyére. Bírni fogja az újabb versenyt?
– Simán! Ha flegma lennék, mondhatnám, hogy két világbajnoki aranyérem érem után kit érdekel, hogyan bírom, de nem vagyok az. Komolyan veszem a világkupa-viadalt is. Amúgy meg csak szerdán kezdődik a verseny.

– Az két nap...
– Két nap alatt bármit kipihenek.