Cseh László kész a harcra

– Ha azt mondom, világcsúcs?
– Azt felelem, én tartom négyszáz méter vegyesen – fogta rövidre Cseh László.

– És ha úgy kérdezem, hogy Isztambul után is ön tartja majd a világrekordot ezen a távon?
– Nézze, természetes, hogy szeretném felülmúlni önmagamat, szeretném minden számban életem legjobbját megúszni. Nincs mit „szépíteni" rajta, négyszáz méter vegyesen ez világrekordot jelent. Jól érzem magam, elvégeztük a munkát, amit terveztünk, minden adva van, hogy megdöntsem saját világcsúcsomat. És remélem, úgy sikerül, hogy közben senki sem előz meg...

– Tart valakitől?
– Konkrétan nem. Viszont a dressz miatt rettenetesen besűrűsödött a mezőny, tulajdonképpen bárki odaérhet a dobogó tetejére – vagyis inkább úgy fogalmaznék: bárki szerezhet meglepetést.

– Isztambulban viselik utoljára ezeket a dresszeket.
– Szerencsére. Én azt mondom, jegyezzük meg azokat a neveket, akik ott lesznek a legjobbak között ezen az Európa-bajnokságon, aztán figyeljünk, és nézzük meg, jövőre és azután kik tündökölnek közülük... Végre ismét eljön az az időszak, amikor az igazi tehetségek érvényesülhetnek. Felhígul a mezőny, ám azt hiszem, ez még mindig sokkalta jobb lesz a jelenlegi helyzetnél.

– Egy erős vetélytárssal biztosan nem kell számolnia, hiszen Kis Gergő betegsége miatt nem indulhat Isztambulban.
– Ezt sajnálom a legjobban. Magánemberként is jó a kapcsolatunk, és szakmai okok miatt szintén nagyon bánt, hogy Gergő kihagyni kényszerül az Európa-bajnokságot. A legnagyobb vetélytársam lehetett volna négyszáz méter vegyesen.

– Kétszáz méter vegyesen viszont Markus Rogannal nagyot meccselhet. A magyar bajnokságon elért Európa-rekordját az osztrák november végén egy századra megközelítette.
– Nem érintett volna jól, ha Markus megdönti az Európa-csúcsomat két héttel az isztambuli verseny előtt. Figyeltem az eredményeket, őszintén bevallom, örültem, hogy nem volt még gyorsabb, de ez nem jelenti azt, hogy félnék tőle. Sőt! Kész vagyok a harcra.

– Szinte elvárják öntől a két aranyérmet, a világcsúcsot, esetleg világcsúcsokat, és akkor még nem beszéltünk a kétszáz méter pillangóról. Nyomasztja a tét?
– Sosem figyeltem erre. Egyre erősebb a magyar csapat, kezdjük felvenni a versenyt az igazi nagy úszónemzetekkel, így mintha az eredménykényszer is jobban eloszlana köztünk. Természetesen ettől még nem kisebb az elvárás velem szemben, de mindenki tudja, én sohasem ígérgetek. Ezért aztán ritkán is kérdezgetnek konkrétan az emberek, én viszont mostanában – akárcsak a korábbi nagy világversenyek előtt – elég gyakran kérdezem az edzőmet, Turi Györgyöt.

– Mit kérdez tőle?
– Azt, hogy „Jó leszek, Gyuri bácsi?"

– És mi a válasz?
– „Miért ne lennél jó, Lacikám?"