Már áprilisban sejteni lehetett, hogy Brisbane lesz a befutó a 2032-es nyári olimpiáért folytatott versenyben, ám a NOB döntése ezzel együtt – arcpirító.

Már az előjelek is azok voltak, hiszen az illetékes bizottság elnöke örömmel jelentette országnak-világnak, hogy az ausztrál városban minden megnyugtató. Kijelentésével egyszerűen lesöpörte Újdelhi, Jakarta, Isztambul, Szentpétervár, két kínai város, Csengtu és Csungking, valamint Észak-Rajna-Vesztfália és Doha rendezési szándékát, s bár két utóbbi akkor úgy döntött, fenntartja a jelentkezését, Brisbane végül egyedüli jelölt lett.

 
Olimpia 2032: „Brisbane Ausztrálián belül is az új ígéret földje” 
 Brisbane rendezi a 2032-es nyári olimpiai játékokat

Igazán elgondolkodtató, hogy miközben a NOB-charta arról beszél, hogy hét esztendővel a játékok előtt kell kijelölni a helyszínt, most megtették 11 évvel korábban. Hogy mi van mögötte, meglehet, sohasem tudjuk meg, ám önkéntelenül is beugrik az 1996-os atlantai (Coca-Cola, CNN kontra athéni hagyományok) nyári és a 2002-es Salt Lake City-i (ajándékdömping, Samaranch NOB-elnök vadászpuskái) téli olimpia helyszínkijelölése.

Az idei brisbane-i fordulat házon belül is okozott némi zavart, jellemző, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság sem értette igazán a dolgot, nem mellékesen éppen akkoriban jött a hír Brisbane kedvezményezettségéről, amikor döntöttek a Budapest 2032 bizottság létrehozásáról a magyar 2032-es pályázati szándék „átgondolására és körültekintő mérlegelésére”. A hivatalos közlés egyértelmű döbbenetet takart. „Ahogy az odaítélés folyamata sem egyértelmű, úgy a bejelentés valódi súlyát is nehéz pontosan megítélni” – így a hivatalos közlés, ami ellenállást sejtet, tudva, hogy a nemzeti testületek nem a hazájukat képviselik a NOB-ban, hanem a NOB-ot otthon.

Így szól a hagyomány, amit igencsak komolyan vesznek Lausanne-ban, na ja, ha a múlt is támogatja a napi érdekeket, akkor persze hogy előveszik.

Hogy milyen is az ötkarikás elit, arra jó példa, hogy Thomas Bach egy tollvonással kiegészítette az alapító atya, Pierre de Coubertin Citius, altius, fortius, azaz Gyorsabban, magasabbra, erősebben jelszavát az „együtt” szócskával. Finoman szólva is magabiztosságra valló tett, visszatetsző a javából, itt már nem számított a múlt, a tisztelet. Nem véletlenül keresztelték át őt egyes külföldi lapok Pierre de Bachnak.

És bár a nevekkel nem szeretek játszani, az elnök úr kapcsán nem bírom kihagyni, hogy Bachként azért voltak nála nagyobbak. Versenyügyben is, lásd Johann Sebastiant, Brandenburg helyszínnel.

Lenne ok a szerénységre.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!