Tenisz: ahol a pincér a főnökre fogad – Roland Garros-döntő a Novak Caféban

Novak Djokovics–Rafael Nadal 0:6.

Második szett, első gém – 40:40. Djokovics széleset üt, majd egy nyerő tenyeressel válaszol. Megfuttatja Nadalt, aki így a hálóba üt, ezzel előny a szerbnél, de még mindig nincs vége a játéknak. Aztán Djokovicsnak sikerül befejeznie, megvan az első játéka – 1:0!

A kávézóban köröttünk ülő vendégek mind tapsolni kezdenek. Egy-egy „Igen!” felkiáltás is elhangzik. Hogyne hangozna fel, hiszen nem egy egyszerű belgrádi kávézóban ülünk, hanem a Novak 1 Étteremben. A szerb teniszcsillag és családja éttermében.

(…)

Az utcafronton óriási Djokovics-plakát kelleti a helyet, a képen a ma már 33 éves teniszező jóval fiatalabbnak mutat, széles mosollyal int – mintha csak jelezni akarna valamit, „itt állj meg, fiatal barátom, ezt a helyet kerested!” – s valóban a kávézó és étterem bejárata tárul elénk a járdát szegélyező fák lombjai mögött.

Bent szinte minden eleganciát áraszt. A fakazettás bútorok között vörös szőnyeg vezet az asztalok felé. Bal kézre egy ember nagyságú Djokovics-szobor, harci öltözetben, kezében viszont kard helyett teniszütő. Az eleganciát egyedül egy kék színű hószán és néhány klasszikus sportposzter töri meg.

Az első teremben projektor, a Roland Garros főcíme után a narancsszínű salak képe szinte betölti az egyébként minimálisan bevilágított teret. A játékosokat – Nadalt is – taps fogadja. Egy maszkos pincér azonnal felénk lép, asztalt kérünk és egy kávét, no meg engedélyt ahhoz, hogy fotózhassunk és néhány videót készítsünk meccs közben. „Persze, természetesen” – jön a rövid válasz, majd eltűnik a sarkon. Néhány pillanattal később már határozott léptekkel tér vissza és vezet minket a helyünkre.

Jobb kéznél egy újabb vitrin fejmagasságban, benne – láthatóan alaposan végiggondolt világítás mellett – az üvegből készült, világelsőknek járó trófea. A 2011-es ranglistaelsőségért járó.

AZ NSO TV HÁROM ÉVVEL KORÁBBI RIPORTJA A HELYSZÍNRŐL

Nadal magabiztosan kezd. A salakkirálytól mi mást lehetne várni? Persze Djokovics is kiváló formában várhatta az összecsapást. A realitás mégis azt mondatta: a Párizsban már 12 GS-trófeát magasba emelő spanyol az esélyes. Ennek ellenére sorra érkeznek a vendégek, fogynak a helyek. Mi sem természetesebb, a kávézóban található minden képernyőn a meccs megy.

A spanyol fölénye kitart, fokozatosan ellép. Kis túlzással még a megnyert labdamenet is ritkaságszámba megy, aztán mikor Djokovics üt egy tényleg tetszetős fonák-egyenest a vonal mentén, érezhetően izgalomba jön a nézősereg. „That was beautiful” („Ez gyönyörű volt”) mondja az egyik szomszédos asztalnál ékes, ám szűkszavú angolsággal az egyik vendég.

A világ minden tájáról járnak a Novak 1-be teniszkedvelők. A bejáratnál kihelyezett vendégkönyvben sem találni panaszt, annál inkább a világ különféle pontjairól – Sanghajtól Arizonáig és Brazíliavárosig, Dohától, Athénon át Londonig – jött vendégek hálás, a kiszolgálást és Djokovics játékát egyaránt dicsérő üzeneteit. „Te vagy a hősünk, te vagy az inspirációnk, igazi legenda vagy” – szól az egyik bejegyzés és még tucatnyi hasonlót lehetne idézni.

A pincérek sürögnek-forognak. „Szívesen beszélgetnénk valakivel az étteremről, no és persze róla” – biccentek a fejemmel a képernyő felé, ahol Djokovics egyre nagyobb hátrányt szed össze Nadallal szemben. „Örömmel, de csak meccs után” – jön a válasz a főpincértől, aki aztán már fordul is tovább, hogy felvegyen egy újabb rendelést.

A VIP-terem ajtaja csupán résnyire nyitva, bent egyetlen elegáns ruhába öltözött őszülő halántékú úr ül, a tekintetét le sem veszi a tévéről. Az egyik pincér gyorsan odébb is hesseget minket, mutatja, oda ne fotózzunk, ne videózzunk be. A vendégkönyvben található bejegyzések szerint Novak édesapja Szrdjan Djokovics is gyakran tölti idejét az étteremben azok alatt a meccsek alatt, amelyekre nem tud elutazni…

Az első után a második szett is Nadalé lesz.

A két játszma közti szünetet kihasználva az óriási vitrinek és a falakon lógó, tucatnyi bekeretezett fotó újabb részleteit van idő felfedezni. A Djokovics által megnyert öt wimbledoni serleg mindegyike itt van tőlünk karnyújtásnyira. De a nyolc Australian Open-trófeából is megtalálunk pillanatok alatt négyet.

Elkezdődik a harmadik játszma, s két pincér a szusszanásnyi idejét kihasználva, egymástól fél méterre megáll, jó egy percig pihentetik a tekintetüket a projektor képén. Most vagy soha. „Itt minden alkalmazott szerelmes a teniszbe?” – kérdezem a hely hangulatát (talán romantikáját?) átvéve. „Mi sem természetesebb. Pincér bárhol lehet az ember, de itt dolgozni sokkal többet jelent. Lehet, ma nem láthatják majd, de nézzék csak meg ezt a helyet, amikor Novak nyer” – hangzik a lelkes válasz, és a maszk alatt talán egy mosoly is jár hozzá.

Az asztaloknál ülők mosolya viszont láthatóan egyre szélesebb. Nadal kétszettes előnyben ugyan, de a harmadik játszma egészen más forgatókönyv szerint zajlik. A két gigász kiegyenlített csatát vív, „Yesss” („Igeeen”) zúg fel ismét az egyik asztal. A teniszre jellemző „kisujjeltartott” taps egyre erőteljesebbé válik. Djokovicsnak 0:6, 2:6, 4:3-nál esélye nyílik arra, hogy egy brékkel egy lépésre kerüljön az első megnyert szetthez, de 15:40-nel kezd, majd jön egy nagyszerű tenyeres (igazi, tenyérösszecsapós taps a jutalma), ám 30:40-ről már nem tud visszajönni, megcsúszik és kiüti a fonákot – 0:6, 2:6, 4:4.

A fokozódó hangulat pillanatok alatt szerteillan. A szerb által szerzett mindegyik pontért jár a taps, a tévéközvetítésből beszűrődik egy-egy „Novak! Novak!” felkiáltás, amit néhányan az étteremben is átvesznek. Egy vörös kabátos hölgy, aki végig feltűnően egyenes háttal, már-már meghökkentő feszültséget sugárzó tekintettel, kezeit tördelve követte egész eddig a játékot, megcsóválja a fejét, majd a grimaszból pillanatok alatt visszavált a merev, jóval kevesebb érzelemről árulkodó nézéséhez.

Most Nadal kerül közel a brékhez, a spanyol óriásit mentene a pálya bal csücskében, de a magas ívű labda csak nem hullik be a másik térfél jobb csücskébe – az ember azon kapja magát, visszatartja a levegőt, majd a megkönnyebbülten sóhajtó szerbekkel és Djokovics-drukker britekkel együtt fújja csak ki.

A feltámadás elmarad: Párizs királya, az immár 13-szoros Roland Garros-győztes Rafael Nadal három szettben behúzta a mérkőzést.

A VIP-terem eddig résnyire nyitott ajtaja teljesen bezárul.

„Az apja az, ugye?” – kérdezzük a pincért.

„Ő. Ha meglett volna a győzelem, biztos fogadná is önöket – feleli, miközben összegyűri a bő egy órája még büszkén felénk mutatott szelvényét. Djokovics nem tudott nyerni és így ő sem. – Ez nem az a pillanat.”

TENISZ
ROLAND GARROS, PÁRIZS
Novak Djokovics (szerb, 1.)–Rafael Nadal (spanyol, 2.) 0:6, 2:6, 5:7