„Az én szememben ő jobb, mint Nadal, Djokovics vagy Federer volt huszonegy évesen” – mondta az Eurosport szakértőjeként Boris Becker, hat Grand Slam-győzelem tulajdonosa.
Nem a tenisz sajátossága, hogy a közeg előszeretettel hasonlít aktív tehetségeket visszavonult legendákhoz. Elsőre talán meglepő is lehet, hiszen a sportágtörténeti alakok mutatóit ismerjük, melyektől a kétségtelenül kiemelkedő ifjú sztárok értelemszerűen messze vannak még.
Ám Beckert alátámasztják a számok. Carlos Alcaraz (ATP-2.) 21 évesen és 1 hónaposan a legfiatalabbként vált GS-győztessé mindhárom borításon – éppen Rafael Nadal csúcsát adta át a múltnak, ő a 2009-es Australian Openen ért körbe, ekkor 22 éves és 8 hónapos volt. A háromból három majordöntőn sikeres Alcaraznak minden adva van ahhoz, hogy a nagy hármashoz hasonló magasságokba érjen, főleg, ha redukálja azon hirtelen hullámvölgyek számát, melyeket a Jannik Sinner (2.) elleni elődöntőben és az Alexander Zverevvel (4.) szembeni fináléban helyenként mutatott.
Míg a férfi élmezőny egyértelműen többszereplős, a nőknél egyelőre nem látni a lengyel világelső Iga Swiatek kihívóját, akinek csak Oszaka Naomi (WTA-125.) ellen volt némi izgulnivalója a második körben, egyébként simán nyerte meg a trófeát, és lett a legfiatalabb négyszeres Garros-bajnok. Az Australian Open után úgy fogalmaztunk, hogy Arina Szabalenka (WTA-3.) idén nehezebb ellenfél lehet a világelsőségért folyó harcban, ehhez képest idén kettőből két 1000-es döntőn kikapott Swiatektől, a Párizsban gyomorfertőzéssel küzdő fehérorosz negyeddöntős kiesésével pedig még pozíciót is vesztett Coco Gauff-fal (2.) szemben. Swiatek ellenállhatatlannak tűnik, ha pedig füvön is szintet lépne (tavaly Wimbledonban meglepetésre a nyolc között búcsúzott), a többiek még inkább bottal üthetik a nyomát.