Született: 1987. május 22., Belgrád |
Nemzetisége: szerb |
Sportága: tenisz |
Magassága: 188 cm |
Ütőfogása: jobbkezes (kétkezes fonák) |
Legjobb világranglista-helyezése: 1. (először 2011. július 4., legutóbb 2023. 03. 06.), összesen 380 hetet töltött az élen (rekord) |
Pénzdíja: 167 014 841 dollár (rekord) |
ATP-tornagyőzelmei száma: 93 |
Kiemelkedő eredményei: 10x Australian Open-győztes (2008, 2011, 2012, 2013, 2015, 2016, 2019, 2020, 2021, 2023), 7x wimbledoni győztes (2011, 2014, 2015, 2018, 2019, 2021, 2022), 3x US Open-győztes (2011, 2015, 2018), 2x Roland Garros-győztes (2016, 2021), 6x ATP-világbajnok (2008, 2012, 2013, 2014, 2015, 2022), Davis-kupa-győztes (2010), 2x Hopman-kupa-döntős (2008, 2013), olimpiai bronzérmes (2008), 7x év végi világelső (2011, 2012, 2014, 2015, 2018, 2020, 2021) |
Ha azt gondoljuk, egy olyan született tehetségnek, mint Roger Federernek, Rafael Nadalnak vagy éppen cikksorozatunk alanyának, Novak Djokovicsnak teljesen mindegy, ki az edzője, ki van mellette a mérkőzéseken, kíséri őt szerte a világban, vagy hogy akár még mi is el tudnánk látni ezt a feladatot, hiszen minden önjáróan működik, nagyot tévedünk. Elég, ha csak azt elemezzük, mennyit fejlődött az immár 22-szeres Grand Slam-bajnok adogatása azóta, hogy a horvát Goran Ivanisevic az edzője. A balkezes Ivanisevic legnagyobb erőssége aktív korában a szervája volt, amelyet leghatékonyabban a wimbledoni tornán tudott használni, ahol egyszer győzött, s további három alkalommal jutott be a döntőbe. Tanítványa, aki szintén kiválóan szerepel a füves majorön, tavalyi, hetedik diadala során 82 százalékban nyerte meg a pontokat az első adogatásával és 57 százalékban a másodikkal, mutatói tehát impresszívek. Ivanisevic egyébként úgy véli, Djokovics már azelőtt, hogy ő elkezdett volna vele dolgozni, a mezőny egyik legjobbja volt a szervák terén, különösen éles helyzetben, nyomás alatt húzta elő legkiválóbb adogatásait. Nyilvánvaló, ahogy múlnak az évek, egyre nagyobb szüksége van a szerb világsztárnak arra, hogy könnyű pontokat szerezzen, hiszen bár kifogástalan fizikai állapotban van, időről időre óhatatlanul szembetalálkozik majd olyan játékossal, akit nem győzhet le úgy, ha csak minden labdát visszaad, és vár riválisa hibáira. Ezekben az esetekben a stabil adogatójáték hatalmas segítség, és valóban, Djokovics az idei Australian Openen is bizonyította, nagyon stabil ebben a műfajban, rengeteget lépett előre ebben a játékelemben az évek során – ha nem mentek volna neki a szervák, sérült combhajlítójával képtelen lett volna megnyerni a versenyt.
Ivanisevic 2019 nyara óta tagja Djokovics edzői stábjának, és a tavalyi idény kezdete óta ő számít az első számú trénernek, akkor szakított „Nole” másodszorra, és talán véglegesen szlovák mesterével, Marián Vajdával, aki 2006 júniusa óta dolgozott vele. Djokovics 22 GS-sikeréből húszat Vajda irányítása alatt ért el, az 58 éves szakember minden idők legsikeresebb edzőjének számít. Játékosként a 34. helyig jutott a világranglistán, jelenlegi tanítványa honfitársa, Alex Molcan. Ahogy arról Vajda beszélt, válásuk oka szakmai volt, Djokovics úgy határozott, kevesebb versenyen indul, elsősorban a Grand Slam-tornákra összpontosít, kisebb csapattal veszi magát körül, amelynek feje Ivanisevic lesz. Érzelmi szempontból természetesen nem volt könnyű a két félnek, hogy megszakadt a nagyjából 15 éven át tartó kapcsolatuk, de az élet ment és megy tovább.
Djokovics és Vajda első szakítása 2017-re datálható, nem sokkal korábban, 2016 végén fejeződött be a szerb klasszis együttműködése Boris Beckerrel, aki 2014-től 2016-ig, három teljes éven át segítette – a családjával ebben a periódusban több időt töltő Vajdával párhuzamosan – a teniszezőt. Hat Grand Slam-győzelemben közreműködött, vele nyert Djokovics először Roland Garrost, azt a viadalt, amelyen Becker a másik három GS-tornával ellentétben sohasem tudott diadalmaskodni.
A délszláv ikon elég hamar rájött, hogy bár hat esztendővel ezelőtt azt érezte, új energiára és változásra van szüksége, ám az eredményei egyáltalán nem akartak javulni (nem jött be a próbálkozása Andre Agassival, majd Radek Stepánekkel sem), úgyhogy 2018 áprilisában, a monte-carlói tornán már ismét Marián Vajda segítette. Akkor Djokovics elmondta, hiányzott neki a szlovák szakember, aki a barátja, bármit megbeszélhet vele, legyen szó szakmai vagy magánéletbeli kérdésről, ráadásul Vajda ismeri őt a legjobban, tudja, mire van szüksége ahhoz, hogy ismét sikeres legyen – ennek örömére még abban az évben wimbledoni és New York-i GS-diadalnak örülhettek, majd Djokovics a 2019-es Australian Opent is megnyerte.
Vajdával minden bizonnyal most is kedélyesen elcsevegnek, ha felhívják egymást telefonon, vagy összefutnak valamelyik versenyen, azonban az edzői feladatok oroszlánrészét immár Goran Ivanisevic végzi el. Igen, egy horvát és egy szerb együtt küzd vállvetve azért, hogy történelmet írjon, s Djokovics legyen egyértelműen a valaha volt legsikeresebb teniszező. Amikor összeálltak, a hír természetesen nem maradt visszhang nélkül, a szerb bulvársajtó botrányosnak minősítette a partnerséget, de az ország elnöke, Alekszandar Vucsics Szerbia szempontjából pozitívnak nevezte, hogy Djokovics jó kapcsolatot ápol Ivaniseviccsel, hiszen ezáltal könnyebben leküzdhetők a múltbéli ellenségeskedések. Djokovics édesanyja egyébként horvát, ezért a teniszcsillag szurkolt is a horvát labdarúgó-válogatottnak a 2018-as világbajnokságon, amelyen Luka Modric és társai ezüstérmet szereztek.
„Goran Horvátországból jön, én Szerbiából, mindketten abból az országból származunk, amelyet egykoron Jugoszláviának hívtak. Amikor kicsi voltam, és elkezdtem teniszezni, néztem Goran Pete Sampras elleni meccsét (1994-ben és 1998-ban is találkoztak a wimbledoni döntőben – a szerk.), és a régióban mindenki szurkolt neki” – taglalta Djokovics, hogy neki miért nem problémás Ivanisevic foglalkoztatása. Ezen felül is pontosan látható a mérkőzéseken, hogy „Nole” minden javaslatot megfogad, gyakorta néz ki edzőjére, aki akár két adogatásfogadás között is ad valami jótanácsot a pályán harcoló játékosának. Ha nem üt be krach, Djokovics karrierje végéig Ivaniseviccsel halad majd előre. A Tennis Majors nevű oldalnak adott exkluzív interjújában arról is beszélt néhány hete a korábbi egyszeres Grand Slam-győztes horvát edző, hogy vajon mikor fejeződhet be a 36. életévét hamarosan betöltő Djokovics pályafutása.
„Biztos vagyok benne, hogy néhány évig még folytatja – hogy kettő, három vagy négy, azt nem tudnám pontosan megmondani. A teste tökéletes állapotban van, mert nagyon aprólékos munkával tartja karban, és mindig változtat valamit az étrendjén. Hét meccset nyert Melbourne-ben »fél lábbal«, úgy játszott, ahogy játszott. Folyamatosan javul a tenisze, és ez nemcsak az én véleményem, a kommentátorok ugyanígy vélekednek, és ami ennél fontosabb, a játékosok is. Amikor azt mondják, nem volt esélyük, Novak túl mélyeket ütött, nem tehettek semmit, vegyük figyelembe, hogy ezek a srácok 15 évvel fiatalabbak nála, ennek ellenére sem találják meg a játéka ellenszerét, ha mentálisan rendben van. Egyszerűen túl erős. Hogy meddig tud így haladni, az a motivációjától, a vágyaitól és a céljától függ. Még néhány évig biztosan” – mondta Goran Ivanisevic.
Az előző bekezdésben olvasottak semmiféle jó hírrel nem szolgálnak azoknak, akik már örömmel fogadnák a Djokovics-éra hanyatlását. Federer visszavonult, Nadal küszködik, és elképzelhető, hogy a salakszezonra még nem kerül százszázalékos állapotba – bár Carlos Alcaraz és Danyiil Medvegyev nagyon erős, rendkívüli sportoló, de azt ők sem akadályozhatják meg, hogy legkésőbb Wimbledonban Novak Djokovics 23. Grand Slam-trófeáját is a magasba emelhesse. Amennyiben elkerülik a fizikai problémák, az All England Tennis Clubban ő lesz a nyerő, s ha ez bekövetkezik, és Párizsban nem Nadal diadalmaskodik, akkor az objektív mutatókat illetően nem kell tovább keresgélnünk minden idők legjobbját...
(VÉGE)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. április elsejei lapszámában jelent meg.)