A lepukkant karanténhoteltól a 22. GS-diadalig – Novak Djokovics úton a halhatatlanság felé

Egy év feszültsége tört ki a zokogó Novak Djokovicsból, miután január végén megszerezte 22. Grand Slam-győzelmét, amely azt is jelentette, hogy tizedik melbourne-i döntője után tizedszer is felülhetett az Australian Open trónjára. Úgy összeomlott a finálé után, ahogy senki sem tudta volna róla még csak elképzelni sem – róla, a mentális hadviselésben élen járó teniszezőről. A hozzátartozói páholyába felmászva édesanyja és testvére karjai közé, majd a földre vetette magát, gyakorlatilag önkívületben volt a felindultságtól. A jelenet egyszerre volt megható és megdöbbentő: megható, mert végre valódi, pozitív érzelmek tűntek fel a zord balkáni természete mögött, és megdöbbentő, mert az emberileg rendkívül megosztó bajnok valószínűleg még saját magát is meglepte azzal, hogy mennyi elnyomott, félretolt stressz oldódott fel benne a diadal pillanatában. Mégsem lehet csodálkozni azon, hogy már-már hisztérikusan reagált újabb sikerére Novak Djokovics, akinek egyébként egyik erénye a mentális felkészültség. Hiszen a koronavírusos időszakban, illetve utána, főként az elmúlt egy évben a tetőfokára hágott a személyét övező pozitív és negatív indulat, ami bizony még az ő teljesítményén is nyomot hagyott.

A tenisz egyik legnagyobb sztárjaként ugyanis nyíltan vállalta, hogy nem adatja be magának a vírus elleni védőoltást annak ismeretlen mellékhatásai miatt. Voltak, akik megértették a döntését, mondván, miért is adatná be magának valaki, feltétel nélkül bízva az orvostudományban, aki egész életében nagyon odafigyelt arra, mit visz be a szervezetébe. Az oltáspártiak viszont felelőtlennek tartották a döntését, ráadásul milliók vehettek példát róla, s határozhattak úgy a hatására, hogy nem veszik fel a járványt megfékezni hivatott készítményt. Mindeközben azok, akiket hátrány ért amiatt, hogy nem oltatták be magukat, egyenesen piedesztálra emelték Djokovicsot, aki a tavalyi Australian Open előtt a világsajtó és a politika kereszttüzébe került nézetei miatt.

2021 decemberében „Nole” a szervezőbizottság előírásai szerint névtelenül leadott kérvény alapján kapott beutazási különengedélyt Ausztráliába, amelyet az erre kijelölt bizottság úgy bírált el pozitívan, hogy nem tudta, kinek engedélyezi az indulást az Australian Openen annak ellenére, hogy nincs beoltva a koronavírus ellen. Így valójában sem pozitív, sem negatív diszkriminációban nem részesülhetett a folyamat során.

Mindezek ellenére, miután megérkezett a melbourne-i reptérre, előbb egy vízum nélküli bevándorlóknak fenntartott karanténhotelbe szállították – a város legrosszabb hírű, leglepusztultabb karanténhoteljébe. Stábja a helyi bírósághoz fordult, tárgyalása végén pedig a bíró úgy döntött, beléphet Victoria államba. Már edzhetett is a bajnokság helyszínén, ám a kormányzó megfellebbezte az első döntést, és a második tárgyalás után végül kiutasították az országból. Adalék a történethez, hogy a csehek párosspecialistája, Renata Vorácová már egy felvezetőtornát is lejátszott ugyanolyan beutazási engedéllyel, amilyet Djokovics is kapott, ám amikor a szerbet hazautazása előtt visszaszállították a karanténhotelbe, már Vorácovát is odavitték vele együtt, s végül neki is el kellett hagynia Ausztráliát. Őt „járulékos veszteségként” könyvelhették el a szervezők.

Sokakat az háborított fel, hogy értelmezésük szerint az akkor még 20-szoros Grand Slam-győztes nem volt hajlandó vállalni annak következményeit, hogy nem oltatta be magát a vírus ellen, hanem különutakat, kiskapukat keresett, és úgy gondolták, megérdemelte a megaláztatást, amelyet átélt az eset során. Mások – főként azok, akik maguk sem vették fel a koronavírus elleni védőoltást – ezzel szemben azt nehezményezték, hogy oltatlansága, vagyis meggyőződése miatt negatívan diszkriminálták a klasszis játékost, hiszen a beutazási szabályoknak így is megfelelt, másképp nem kaphatott volna beutazási engedélyt.

A kérvényt egyébként arra hivatkozva nyújtotta be a szerbek sztárja, hogy koronavírus-fertőzött volt, ezért magas az antitestek száma a szervezetében, így be sem adathatná magának az oltást. Nyilván kilóg a lóláb, hiszen mindenki tudta róla, amúgy sem venné fel, de a szabályok lehetővé tették, hogy ilyen alapon bejusson az országba. Kiutasítását arra alapozták, hogy korábban voltak felelőtlen döntései a Covid kapcsán, személye veszélyezteti az emberek biztonságát Ausztráliában. A L'Équipe újságírójának éppen akkor adott személyes interjút az Australian Open előtt néhány héttel, 2021 decemberében, amikor fertőzött volt, csak éppen eltitkolta, hogy pozitív lett a tesztje, vagy ott volt 2020 nyarán az Adria Tour, amelyet a szerb klasszis szervezett, és amelyen ő maga és több sportoló is koronavírusos lett. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy Victoria állam kormányzója tartott a népharagtól, amely rá zúdult volna, ha Djokovics játszhat tornán, hiszen a melbourne-i székhelyű tartományban éltek a legszigorúbb karanténszabályokkal az egész országban, amelyek nagyon megviselték a lakosságot. Elképesztő volt egyébként, mennyien tüntettek a karaténhotel előtt, támogatva a 34 éves klasszist.

Ha a puszta tényekre lecsupaszítva vizsgáljuk az esetet, egyik fél sem járt el igazán korrekt módon, de bármennyire is antipatikus bárkinek a szerb hozzáállása, mégis talán az ausztrál állam hibázott nagyobbat. Való igaz ugyanis, hogy Djokovics feszegette a határokat, ugyanakkor talált egy kiskaput, az ő helyében – aki akkor a 21. Grand Slam-címét hajszolta – ki az, aki nem használta volna ki? S miután névtelenül bírálták el a kérelmet, akkor azután, hogy megtudták, kinek adtak a saját szabályaik alapján beutazási engedélyt, az ausztrál hatóságok milyen alapon hurcolták meg, és utasították ki mégis az országból?

Az ellentmondásos helyzetből a sportoló jött ki rosszabbul: amellett, hogy az Australian Openen Rafael Nadal megszerezte 21. GS-trófeáját, lehagyva őt a „minden idők legjobbja” címért folyó versenyben, utána még hónapokig nem talált magára, április közepéig csak árnyéka volt önmagának. Igazán a salakszezonban tért vissza, s azon a belgrádi ATP 250-es tornán jutott először fináléba, amelynek rendezési joga a saját családjáé, bár ott még kikapott a döntőben Andrej Rubljovtól. A Roland Garros salakján már tényleg csaknem csúcsformában láthattuk, s bár a végső győztes, így 22-szeres GS-győztessé avanzsáló Nadal kifogott rajta a negyeddöntőben, elképesztő, több mint négyórás, négyszettes thrillerben múlta felül a spanyol. Wimbledonban aztán ellentmondást nem tűrően játszott Djokovics, addigra mentálisan teljes mértékben feldolgozta a melbourne-i eseményeket, és fizikailag is a megszokott brutális erőt láthattuk tőle. Bár az Egyesült Államokba ugyancsak oltatlansága miatt nem léphetett be, így a US Open és az azt megelőző tornák is kimaradtak a tavalyi programjából, a wimbledoni diadallal a háta mögött az ATP-világbajnokságot meg tudta nyerni, s ismét ereje teljében zárta az évet.

Így várta tehát a 2023-as esztendőt, és azt, hogy visszatérhessen Melbourne-be, ahol korábban kilencszer játszhatott döntőt, s mindegyiket meg is nyerte. Azonban sokáig bizonytalan volt, hogy beengedik-e Ausztráliába, hiszen bár a koronavírus-korlátozások már nem élnek a szigetországban, akit egyszer kiutasítottak, az utána tíz évig nem kaphat vízumot. Ezúttal azonban pozitív diszkriminációban volt része Novak Djokovicsnak... Ő pedig ki tudta zárni mindazt, ami az előző évben történt vele, s három centis szakadással a combhajlító izmában, ismét döntőig menetelt az Australian Openen. A finálét aztán simán meg is nyerte Sztefanosz Cicipasz ellen, utolérve Rafael Nadalt a Grand Slam-trófeák számában – úgy, hogy az egész tornán mindössze egyetlen szettet veszített.

(A következő részben: Honnan van a mentális ereje?)

A GYŐZTES PONT

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. február 18-i lapszámában jelent meg.)