Davis-kupa: Piros Zsombor all-int tolt, és bejött neki

– Hogy vészelte át fizikailag az újabb hosszú mérkőzést?
– Őszintén szólva remegek – mondta a Nemzeti Sport kérdésére a fantasztikus hétvégét maga mögött tudó Piros Zsombor. – Próbáltam az öltözőben kicsit pihentetni a kezem és a lábam, de nem könnyű kezelni ezt a helyzetet fizikailag és érzelmileg. Nagyon büszke vagyok a csapatunkra, megmutattuk ezen a hétvégén, hogy hatalmas szívünk van, és nagyon sok ember láthatta, milyen is az a magyaros lelkierő. Ilyen fáradtságot korábban sosem tapasztaltam, közel hasonlót is csak egyszer, amikor Jirí Vesely ellen játszottam a Davis-kupában még három évvel ezelőtt. Most kimerültebb vagyok, de a következő néhány nap talán elég lesz a feltöltődésre.

– Élete legjobbját nyújtotta ezen a napon?
– Az biztos, hogy ennél most nem tudtam volna jobban teniszezni, száz százalékot adtam, én és a csapatom is mindent megtett, hogy egyre magasabbra emeljem a lécet. Nem hiszem, hogy nyertem volna, ha ez egy ATP-meccs, mert nagyon hiányzott volna, amit a szövetségi kapitány és az edzőim, Palágyi Miklós és Noszály Sándor adtak. Hittek bennem, nem csak szavakkal támogattak, az is fontos volt, ahogyan mondták ezeket, motiváltak vele. A döntő szettben egy-négyre álltam kemény pályán egy korábbi Grand Slam-győztessel szemben – nem hiszem el, hogy megcsináltam! Nagy önbizalmat adhat ez nekem 2022-re, remélhetőleg elhiszem, hogy képes vagyok ezen a szinten játszani, valamint a kemény meccsek nehéz pillanatain is átsegíthet az élmény.

– Úgy látszott, ezúttal más tervvel lépett pályára, mint John Millman ellen. Ennek része volt, hogy alaposan meghúzza a szerváit?
– Az első szett után azt éreztem, ha nincs 205 kilométer feletti első szervám, akkor nincs semmi keresnivalóm, tehát nem volt más választásom. Ha kicsit lassabban ütöm meg őket, akkor két szettben kikapok, szóval all-int kellett tolnom. Alapvonalról is így volt ez, de ott arra figyeltem, hogy legyen hossza és stabilitása az ütéseimnek, nem kellett püfölnöm a labdát. A szerváknál csak akkor lehetett esélyem, ha mindegyiket tiszta erőből engedem el. Volt kivétel is, a fonákjára igyekeztem megfontoltan tenni a labdákat, hátha belehibázik.

– Visszaadott valamennyit a sors abból, amit elvett az elmúlt néhány évben?
– Korábban többször is rossz pillanatban sérültem meg, fontos meccseket vesztettem el egy-egy ponttal, most visszakaptam ezekből, igen. Ahogy Cilic ellen letapadt a lábam, rögtön bevillant, amikor megsérült a bokám, nem tett volna jót lelkileg, ha éppen abban a pillanatban történik meg újra, amikor összeszedett vagyok és nyeregben érzem magam. Szerencsére tudtam folytatni, de most, hogy kihűltem, érzek némi fájdalmat.

– Versenyez még idén?
– Egy-két challengert terveztem, meg kellene lovagolni ezeket a sikereket, be is vagyok nevezve rájuk, de igazából csoda, hogy nem sérültem meg. Talán jobb lenne itt lezárni az évet, van egy kis hátfájásom, nem lennék boldog, ha csak kis időre is le kellene állnom – átgondolom a stábommal, mit tegyünk.