– Nem szakadtam el teljesen a tenisztől, kommentátorként dolgozom, ami nyolchetes elfoglaltságot jelent évente, mert csak a Grand Slam-tornákon vagyok ott. Emellett egy ötven felettiekkel foglalkozó cég fitnesznagykövete vagyok. Közben azért egy-egy meghívásos bemutatótornán is játszom. Múltkor például Chris Everttel, John McEnroe-val és Todd Martinnal párosoztam.
– Vagyis nem szakadt el teljesen a profi teniszvilágtól. Hogyan látja utódait, napjaink női játékosait?
– Zajlik a generációváltás. Ömlenek a fiatalok a sportágba, a korábbi nagy egyéniségek pedig szépen lassan kiöregszenek. Ha Serena Williams fel is épül, nagyon nehéz dolga lesz, ha vissza akarja verekedni magát az élmezőnybe, Venus pedig sohasem lesz már olyan, mint régen. Valószínűleg Kim Clijsters is hamarosan befejezi, Justine Henin pedig már vissza is vonult.
– És Caroline Wozniacki?
– Meggyőződésem, hogy legfeljebb ötödik lehetne a világranglistán, ha az előbb felsorolt nagy négyes rendszeresen játszana. Így viszont megérdemelten ő a világelső. Bár az én időmben elképzelhetetlen volt, hogy valaki Grand Slam-trófea nélkül jusson el a csúcsra.
– Láthatóan nagyon képben van, feltételezem, hogy egy magyar játékost is meg tud nevezni...
– Szávay Ágnesről sokat tudok. Emlékszem, amikor négy éve először láttam játszani New Havenben. Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy top tízes lesz. Lenyűgözött, ahogy duzzadt az erőtől és egekben volt az önbizalma. Már tizenhét évesen tisztában volt azzal, hogy tudása alapján a legjobbak között a helye. Ehhez képest meglepve tapasztalom, hogy jelenleg alig fér be a legjobb ötvenbe, bár tudom, hogy gyakran sérült.
– Azért valószínűleg nem csak ezen múlik...
– Sok összetevője van a sikernek. Nem tudom, hogy Szávay milyen mentalitású, milyen körülmények között készül. De az biztos, hogy több olyan játékos van a mostani mezőnyben, aki egy makacs sérülés miatt nem tud kiteljesedni. Gaël Monfils, Jo-Wilfried Tsonga és a már visszavonult Amélie Mauresmo is ilyen. Én szerencsés vagyok, elkerültek a sérülések.