Szépséges, intelligens, harcos – és búcsúja után még sikeresebb lehet

 

Marija Sarapova valószínűleg már 2020. január 21-én, az Australian Open interjúszobájában tudta, hogy a horvát Donna Vekic ellen az első fordulóban elveszített összecsapás pályafutása utolsó mérkőzése volt. A 32 éves orosz teniszező időről időre heteket, hónapokat hagyott ki sérülés miatt, és bár hihetetlen akaraterejének hála újra és újra visszatért, már esélye sem volt arra, hogy a legjobbak közé kerüljön.

Melbourne-ben szabadkártyával indulhatott a főtáblán, de a sorozatban harmadik sikerélmény nélküli Grand Slam-torna őt is elkeserítette. A sajtótájékoztatón megtörten, a könnyeivel küzdve arról beszélt, fogalma sincs, hogyan tovább, nincsenek tervei a következő hetekre, és nem hiteget senkit azzal, hogy jövőre biztosan visszatér Ausztráliába. E monológ végén a visszavonulását is bejelenthette volna, de nem tette meg.

Meggondolatlanul, csapzottan, sírva, egy kényelmetlen széken ülve, hallgatva a kérdéseket, amelyekre nem tud vagy nem akar válaszolni? Ez nem az ő stílusa. Helyette egy videó, amelyben tökéletes hajjal és sminkkel, elegánsan, egy kényelmes fotelben, a stábjával alaposan kidolgozott közleményt felolvasva köszönt el a sportágtól. És így ő tehette fel talán a legszebb kérdést, amely egy visszavonuló sportolónak eszébe juthat: „Hogyan hagyhatod hátra az egyetlen életet, amelyet valaha ismertél?”

Néhány órával később azt mondta a New York Timesnak, nem érezte szükségét, hogy búcsúturné keretében körbeutazza a világot, és versenyről versenyre, pályáról pályára járva mondja el a közönségnek, hogy ez az utolsó alkalom, amikor láthatják őt.

Sarapova személyében a tenisz nem csupán egy ötszörös Grand Slam-bajnoktól, olimpiai ezüstérmestől, Fed-kupa-győztestől és világbajnoktól, az első orosz női világelsőtől, hanem globális sztárjától is búcsúzik.

CSERNOBIL ELŐL SZIBÉRIÁBA MENEKÜLTEK

Világsztár. Hajlamosak vagyunk könnyen odaítélni ezt a titulust a sportolóknak, pedig a teniszezőnők közül ez csupán rá és Serena Williamsre igaz a mostani mezőnyből. Vannak remek játékosok, a román Simona Halepet, az ausztrál Ashleigh Bartyt, a japán Oszaka Naomit és a cseh Petra Kvitovát például nem csupán hazájukban szeretik, nagy jövő előtt áll az amerikai Sofia Kenin és a kanadai Bianca Andreescu, visszatérhet még a csúcsra a spanyol Garbine Muguruza. De egyikükre sem igaz az a sztárság, ami Serena Williamsre és Sarapovára igen, akik nem csupán a pályán, hanem azon kívül is a legértékesebb sportolók közé tartoznak.

A teniszben megszokott, hogy a gazdag családok gyerekei ütögetnek, de Sarapova pályafutása nem ilyen háttérrel indult. Szülei a mai Fehéroroszország területéről költöztek Szibériába a csernobili atomkatasztrófa hatásaitól rettegve, később Szocsiban folytatták életüket. Marija itt ismerkedett meg a sportág alapjaival négyévesen, amikor édesapját látta teniszezni – ő is ki akarta próbálni, pedig az ütő nagyobb volt nála.

Két évvel később már egy moszkvai akadémián mutatta meg tehetségét, ahol felfigyelt rá a női tenisz legendája, Martina Navratilova, aki azt javasolta a szüleinek, költözzenek Floridába, mert a gyereknek a világ legjobb akadémiáján, az IMG-n a helye.

Nagyjából 700 dollárral a zsebükben indultak útnak, ám miután a családból csak Marija édesapja, Jurij beszélt angolul, édesanyja, Jelena nem, ő nem kapott vízumot az Egyesült Államokba. Anya és lánya két évre elszakadt egymástól, miközben Jurij alkalmi munkából igyekezett eltartani a családot.

„Ha nincs ott az anyukád, akinek a vállán sírhatnál, akkor ne sírj” – mondta egyszer Marija, ami jól példázza, hogyan lett a magas, de törékeny testalkatú lányból a női tenisz egyik legkeményebb harcosa.

Az akadémián sorra ütötte ki az idősebbeket, az igazi áttörést és a világhírnevet gyorsan, a 2004-es wimbledoni tornán, 17 évesen érte el, a fináléban legyőzte a nála jóval esélyesebb, hatszoros Grand Slam-bajnok Serena Williamst. Siker, pénz, csillogás: a tinédzser lány egy csapásra mindent megkapott. Abban a szezonban a WTA-világbajnokság döntőjében is nyert az amerikai ellen – majd sorozatban 19-szer kikapott tőle, ezeken a mérkőzéseken összesen három játszmát gyűjtött be…

A fiatalabbik Williams testvér 2004 után minden összecsapásra úgy állt ki Sarapova ellen, mintha az élete múlna rajta, meg akarta semmisíteni ellenfelét. Az orosz önéletrajzi könyvében azt írta, szerinte Serena gyűlölte őt, amiért egy törékeny, esélytelen orosz kislány legyőzte a sportág szentélyében, majd hallotta sírni a wimbledoni klubházban. Bár az amerikai sohasem erősítette meg e történet valódiságát, az vitathatatlan, hogy az elmúlt 15 évben finoman szólva sem szimpatizált egymással a két klasszis. Párharcuk a nőknél olyanná vált, mint a férfiaknál Roger Federer és Rafael Nadal ütközete, csak jóval barátságtalanabb formában – ha Williams és Sarapova találkozott egy Grand Slamen, nem volt annál érdekesebb meccs azon a játéknapon. Ez még a tavalyi US Openen is így volt, bár akkor már egyértelműen nem álltak egy szinten, az amerikai 6:1, 6:1-re nyert a vállával küzdő orosz ellen.

Vállproblémái karrierje kezdetétől megnehezítették Sarapova életét. Kétszer műtötték, 2008-ban és 2019-ben, de a fizioterápia mindennapos része volt a programjának, az elmúlt két évben pedig már a fájdalom sem múlt el, sőt az alkarja is egyre több problémát okozott. Maga is elismerte, legnagyobb erőssége, a kitartása a gyengeségévé vált, mert makacssága nem engedte, hogy feladja, miközben a teste már nem bírta a megpróbáltatásokat.

Állítása szerint az első indokot a visszavonulásra éppen a Williams elleni mérkőzés szolgáltatta: az öltözőben hosszasan kezelték a vállát, már azt is győzelemként élte meg, hogy pályára tudott lépni, miközben korábban sohasem elégedett meg ennyivel. Fizikai problémái elvonták a figyelmét a valódi győzelem iránti vágyról, pedig a „részvétel a fontos” maszlag nem szerepelt a szótárában.

Minden mérkőzésen nyerni akart, mert szerinte a trófeák idővel megfakulnak, de a vereség örök, tehát egyetlen célja volt: ne győzzék le. Ez a hozzáállás jelentette a második érvet a visszavonulás mellett. Hírnevének és korábbi sikereinek hála bármelyik versenyre szabadkártyát kapott volna, az Australian Open főtábláján is szívesen látták, de az indulási jog nem jelent valós esélyt a trófeára. Sarapova már nem tudta felvenni a versenyt a legjobbakkal, hiszen fájós válla miatt az ütőereje nem a régi, lábmunkája az élmezőnyhöz képest nem elég jó, a háló pedig sohasem volt az ő terepe – az orosz játékstílusa egyszerűen kiment a divatból.

NEM BARÁTKOZOTT A CSATATÉREN

Nyilván nem tett jót karrierje utolsó éveinek, hogy 2016-ban, az ausztrál nyílt bajnokságot követően 15 hónapra eltiltották. Sarapova gyerekkorától kapta a meldonium nevű szert, amelyet elsősorban a szív anyagcseréjének javítására, szívelégtelenség kezelésére vezettek be, de kiderült, az izomerő fokozására, izomtömeg-növelésére is alkalmas. A teniszező a családjában öröklődő szívritmuszavarra hivatkozva használta, az eltiltás előtt pedig azzal védekezett, nem kattintott rá a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség e-mailére, amelyben az közölte, hogy a meldonium 2016. január 1-jétől tiltólistára került.

Valószínűleg Sarapova stábja és orvosai hibáztak hatalmasat, de ez jó ürügy volt arra ellenfeleinek, hogy ott rúgjanak bele, ahol érik. Hiába ismerte el a nemzetközi Sportdöntőbíróság, hogy az esetet nem lehet szándékos doppingolásnak minősíteni, tucatteniszezők csalózták le, 2017. áprilisi visszatérése után heti rendszerességgel vitáztak azon, kapjon-e szabadkártyát bármelyik tornára olyasvalaki, akit dopping miatt tiltottak el. Sőt sokan azzal vádolják, azért nyert csupán egy tornát az elmúlt három évben, mert nem használhatta a meldoniumot – Sarapova viszont úgy véli, a válla nem bírta tovább az élsportot, ez az oka az eredménytelenségnek. Az igazságot talán sohasem tudjuk meg, ám az eset jól mutatja, mennyire nem szeretik őt a női tenisz világában. Nem véletlen, hogy a visszavonulását követően sem lepték el az internetet a riválisok búcsúüzenetei.

Sarapovát tinikora óta zárkózott, barátságtalan játékosnak látták a többiek, aki nem szívesen beszélget senkivel a csapattagjain kívül. Ez tudatos volt tőle, ugyanis nem barátkozni, hanem győzni járt a versenyekre.

„Valóban nem vagyok jóban a többi lánnyal. Csak azért, mert ugyanabban a sportágban próbálunk sikereket elérni, nem kell barátkoznunk. A csatatéren nem kellenek barátok az ellenfél soraiból” – indokolta távolságtartó viselkedését.

Más sportágak képviselőivel viszont kiválóan megtalálta a közös hangot, intelligens, jó humorú, kedves, közvetlen és őszinte embernek írták le Sarapovát. Egy sportbarátság jelentette visszavonulásának harmadik okát: a New York Timesnak elárulta, három nappal Kobe Bryant tragikus halála után találkozott volna a legendás kosarassal, a történtek megváltoztatták a gondolkodásmódját.

„Ez a fájdalom megmutatta, hogy még ha néha nagynak is hisszük magunkat az életben, valójában mindannyian hihetetlenül törékenyek vagyunk. Felnyitotta a szemem, hogy mi az igazán fontos, elkezdtem gondolkozni a jövőmön” – mondta.

A CSÚCSRÓL ELKÉPESZTŐ A KILÁTÁS

A jövőjén, amely fényesebb lehet a sportban elért eredményeinél – ugye, milyen furán hangzik ez a tenisztörténelem egyik nagy bajnoka kapcsán?

A sikereit, népszerűségét és szépségét Sarapova tökéletesen kihasználta, hiszen a megnyerő külső mögött intelligencia, céltudatosság, határozottság és üzleti véna rejlik.

„A kulcs a pályán és azon kívül is ugyanaz: sohasem néztem hátra, sohasem néztem előre” – árulta el.

A pályán 39 millió dollárt ütögetett össze, de a szponzori bevételekkel ez az összeg 300 millió felett lehet, wimbledoni sikerétől kezdve minden évben a világ legjobban kereső női sportolói közé tartozott, olykor vezette a listát. A földkerekség legnagyobb cégei álltak mellé, ő pedig tökéletes reklámarcnak bizonyult: fotózták vörös szőnyegen, elegáns viseletben és fürdőruhában, divatmagazinok és szakmai lapok címlapján szerepelt, show-műsorokban nyűgözte le a közönségét, a férfiakat is ide véve az első teniszező volt 2014-ben, aki elérte a 15 millió követőt a Facebookon. A jótékonyságról sem feledkezett meg, az ENSZ fejlesztési programjának nagykövete, 100 ezer dollárral támogatta például a csernobili helyreállítási projektet, 210 ezerrel a környék iskolaprogramját.

A magánéletét sem rejtegette: találkozgatott a Maroon 5 énekesével, Adam Levine-nal, menyasszonya volt a szlovén kosarasnak, Sasa Vujacicnak, nagy szerelemben élt bolgár „kollégájával”, Grigor Dimitrovval. Közben megalapította saját, édességeket gyártó és forgalmazó cégét, a Sugarpovát, számos vállalkozás és projekt befektetője – visszavonulását követően biztosan nagy hangsúlyt fektet az üzleti életre, amelyet sportolóként sem hanyagolt el. Emellett régi vágyát megvalósítva elkezdett síelni, amire a teniszszezon miatt nem volt lehetősége. Érdekli az építészet, várja a hétvégi kirándulásokat, az általa választott edzéseket – a tánc például nagy szenvedélye –, a nyugalmat.

„Igen, szerettem volna hatodik, hetedik, nyolcadik Grand Slam-sikert, de amikor hatévesen Floridába költöztem, benne volt a pakliban, hogy ez a szám nulla lesz. Ahhoz képest hihetetlen helyre kerültem” – büszkélkedett az orosz, aki a moszkvai betonpályáktól eljutott a legszebb fűig, amelyre valaha ember léphet, Wimbledonba.

Úgy véli, a tenisz felszínre hozta az igazi lényét a csinos ruhák és a fotózások mögül. Megtalálta a helyét a vonalak között, ahol védtelen volt, mégis otthon érezte magát. A sport megedzette a jellemét. Hiányzik majd neki a napi rutin, az edzések, a mérkőzés végi kézfogások, akár nyert, akár veszített.

„Tenisz, búcsúzom – nézett fel a közleményét tartalmazó lapokból Sarapova, egyenesen a kamerába. – Visszanézve a tenisz volt az én hegyem. Tele völgyekkel és kitérőkkel, de a csúcsról elképesztő volt a kilátás. Most készen állok a következő hegyre, a versenyre egy más típusú terepen. A győzelem üldözése? Az sohasem múlik el. A tenisz megmutatta nekem a világot, megmutatta, milyen fából faragtak. Bármi is lesz a következő hegyem, ugyanúgy mászom tovább.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. február 29-i lapszámában jelent meg.)