Nadal révén először nyert férfi teniszező az első ötből

Novak Djokovics sírt, Roger Federer örömében hanyatt vágta magát a páros elődöntőt követően. Más volt ez az ötkarikás tenisztorna, mint az eddigiek.

„Az olimpiai tenisz egyre népszerűbb lesz; nagyon sokat jelent ezeknek a srácoknak – mondta a páros küzdelmek bronzérmese, az amerikai Mike Bryan. – Az, hogy Federer milyen boldogan vágta magát hanyatt a megnyert páros elődöntő után, mutatja, milyen fontos számára az olimpiai érem.”

Szávay Ágnes mondta még jóval a játékok előtt, hogy egy teniszező számára ritka pillanat, amikor a hazáját képviselheti, az olimpia pedig ilyen, ezért is (volt) különösen fontos neki a pekingi torna.

Lehet benne valami. Látta már valaki sírni Djokovicsot egy „szimpla” teniszversenyen elszenvedett vereség után? Aligha.

Venus Williams is azt mondta: „Az olimpiai arany a legnagyobb dicsőség a világon.”

Bár az olimpia korábban is létezett, és korábban is azon ritka alkalmak egyike volt, amikor egy teniszező a hazájáért ütögethetett, mégsem volt népszerű a „nagyok” körében.

Sokan el se jöttek a topjátékosok közül, vagy ha meg is tisztelték jelenlétükkel az ötkarikás rendezvényeket, az első fordulók valamelyikében búcsúztak, mert egyáltalán nem érdekelte őket az egész. Csak arra figyeltek, meg ne sérüljenek.

„Ha olyanokkal beszélgetek, akik nem indultak az olimpián 1996-ban vagy 2000-ben, tudom, néhányan megbánták, hogy nem voltak ott” – mondta Federer.

Természetesen olyanok is akadtak, akik bevallottan azért hagyták ki a pekingi játékokat, mert valamely másik nagy tornára összpontosítanak – például az amerikai Andy Roddick, aki a US Openre készül, de 2004-ben Athénban ő is ott volt.

„Remélem, hogy az én jelenlétem vagy Rafa indulása még inkább ösztönzi majd a jövő tenisznemzedékét, hogy vegyék komolyan az olimpiát. Ezért is játszottam” – tette hozzá Federer, a hétfőn leköszönő világelső, arra is utalva ezzel, hogy amióta a tenisz 1988-ban visszakerült a játékok műsorára, az újdonsült ranglistavezető spanyol Rafael Nadal az első olyan győztes, aki a világranglistán az első öt között szerepel.