A vízbe született csodabogár – még 51 nap az olimpiáig

Ha Peking, akkor Michael Phelps. Az amerikai sztár 2008-ban kápráztatta el a világot. Az úszócsaládból származó zseni már 15 éves korában felhívta magára a figyelmet, ő lett minden idők legfiatalabb férfi (fiú) világcsúcstartója sportágában: az amerikai bajnokságon repesztett 1.54.92-t 200 pillangón.

Pekingben viszont még nem volt kihívója Phelpsnek. Szinte minden csúcsot átadott a múltnak, amit csak átadhatott, közülük Mark ­Spitz­ rekordját, az egy olimpián szerzett aranyérmek számában. Spitz 1972-ben Münchenben nyert hétszer, Phelps rátett egy lapáttal, nyolcat vitt haza, ráadásul hetet világcsúccsal hódított el. Azóta is ő minden idők legeredményesebb olimpikonja a 28 érmével, amelyből 23 arany – elképesztő teljesítmény.

De hogyan lett egy figyelemzavaros, hiper­aktivitással küzdő kisfiúból minden idők legnagyobb úszócsillaga, akinek – írja önéletrajzában – az óvónője meg volt győződve róla, sosem lesz képes összpontosítani semmire.

„Mindig a középpontban kellett lennem, nem voltam képes egy dologra koncentrálni. Miután a szüleim elváltak és édesapám elköltözött tőlünk, különösen szükségem volt valamire, ami leköti a figyelmemet” – emlékezik vissza könyvében Phelps.

Mivel nővérei úszni jártak, édesanyja a kis Michaelt is elvitte az uszodába, eleinte kevés sikerrel. Phelps tombolt, földhöz vágta az úszószemüvegét, minden lehetséges módon tiltakozott a víz ellen, de ahogy megtanult úszni, minden megváltozott.

„Amikor ráéreztem az úszásra, hirtelen szabadnak éreztem magam. Gyors voltam a vízben, az elmém viszont lelassult, életemben először úgy éreztem, én irányítok” – írja Phelps, akinek édesanyja is örült új szenvedélyének, hiszen míg az iskolában egy tanórát sem tudott nyugodtan végigülni, addig a medencében három órán keresztül is képes volt egyvalamire figyelni.

Tizenegy éves korában – amikor már nemzeti szinten jegyzett úszó volt – találkozott későbbi sikeredzőjével, a jelenleg Kós Hubertet is trenírozó Bob Bowmannel, és az elsőre furcsa páros, a szigorú, fegyelempárti Bowman és az eleinte szeleburdi, figyelemzavaros Phelps megtalálta a közös hangot, és örökre beírta magát a a sport történelemkönyvébe.