Michael Chang máig felfoghatatlan, 1989-es diadalmenete után nyert bajnoki címet Jim Courier (kettőt is), később Andre Agassi, de összességében kijelenthető: a modern korban egyáltalán nem az amerikai urak felségterülete a Roland Garros salakja. Sőt, az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez túl enyhe kifejezés, talán találóbb, ha amerikai vesztőhelyként aposztrofáljuk a párizsi Grand Slam-tornát.
Munka után édes a pihenés: José Acasuso ötjátszmás küzdelemben, 0:2-rôl fordítva gyôzte le a második helyen kiemelt Andy Roddickot (Fotók: Action Images)
Munka után édes a pihenés: José Acasuso ötjátszmás küzdelemben, 0:2-rôl fordítva gyôzte le a második helyen kiemelt Andy Roddickot (Fotók: Action Images)
Férfi egyesben kilenc amerikai teniszező nevére bukkanhattunk az idei Roland Garros főtábláján - a második forduló után viszont már egyet sem találni.
Miután a legendás Agassi - akárcsak tavaly - kiesett az első körben, Andy Roddick maradt az egyetlen, akiben még bízhattak a tengerentúliak, bár az ő párizsi eredménysorát böngészve (2001-es debütálásakor harmadik forduló, azóta annyi sem) legfeljebb víziónak tűnhet, amint a magasba emeli a trófeát. Az biztos, hogy ez 2005-ben nem történik meg, Roddick ugyanis fennakadt a második akadályon, utolsó amerikaiként.
Honfitársa, a selejtezőből érkező James Blake relatíve közel állt ahhoz, hogy bejusson a legjobb 32 közé, elvégre a szettek arányát tekintve 2:0-ra vezetett a szintén "kvalis" Stanislas Wawrinka ellen, innen "sikerült" kikapnia, mígnem a nap végén Roddick ugyanabba a folyóba lépett bele, minthogy 2:0-ról bukott el a dörzsölt José Acasusóval szemben. A szimpatikus dél-amerikai majdhogynem a halálán volt az ötödik szettben, vagy legalábbis eljátszotta, a latinokra jellemző küzdőszellem ugyanakkor megmaradt benne, és végtelenül türelmesen, pontosan teniszezve 6:6-nál csak megtörte a világranglista harmadik helyezettjét.
Más is történt ezen a sűrű csütörtöki játéknapon, például két, eddig szinte ismeretlen fiatal tudását is megcsodálhatta Párizs népe, elsősorban a tavaly kis hazánkban is megforduló, a Római-parton tornagyőzelmet arató Novak Djokovicsét. A 18. élet-évét a múlt vasárnap betöltő szerb srác az idén szerepelt először Grand Slam-tornán, méghozzá Melbourne-ben, ahol balszerencséjére azonnal megkapta a későbbi győztes Marat Szafint. Ott sem vallott szégyent (bár simán kikapott), ezúttal azonban minimum kalapemelés jár neki, elvégre a verseny ezen szakaszában az ellenfelekkel kegyetlenül bánó Guillermo Coriát szorongatta meg - alighanem még szorosabbá tehette volna, ha betegsége miatt nem kell feladnia a mérkőzést.
Aztán itt van Lukas Dlouhy. Huszonkét éves cseh teniszező, rendkívül ügyes, tényleg csak nagyobb rutinra lett volna szüksége ahhoz, hogy felnőjön a hatalmas Szafin mellé. Az első körben nagyon megverte Thomas Enqvistet, Szafintól szettet lopott, a harmadikban 5:3-ra vezetett - csakhogy úrrá lett rajta az idegeskedés, a szemlátomást önbizalomtól duzzadó orosz meg köszönte szépen, és kényelmesen fordított.
Hanem a folytatásban lesz miért aggódnia Marat barátunknak: a nyolcaddöntőbe jutásért a hozzá hasonlóan Grand Slam-bajnok és exvilágelső Juan Carlos Ferreróval kell összecsapnia! Ez lesz az idei torna első csúcsderbije: ezt megelőzően kilencszer találkoztak egymással, ötször Ferrero, négyszer Szafin győzött, salakon 4-2-re vezet a spanyol, sőt a legutóbbi két meccsüket (Monte-Carlo, Hamburg, mind a kettő az idén) is ő nyerte meg. De hogy mi lesz szombaton, az megjósolhatatlan. Addig érjük be a mai csemegével: a világelső Roger Federer a chilei Fernando Gonzálezzel, Rafael Nadal pedig Richard Gasquet-vel, a franciák csodagyerekével néz farkasszemet. ---- C ---- &