A felnőttek mezőnyében nyeretlenül zártak a magyar teniszezők Wimbledonban, miután csütörtök délután az első fordulóban kiesett a Mandula Petra, Patricia Wartusch kettős. Petráék a párosverseny tizenhatodik kiemeltjével, a Jennifer Capriati, Daniela Hantuchová duóval találkoztak és vívtak óriási mérkőzést, sajnos, a végjátékban az ellenfél összpontosított jobban, pedig Capriatiék egyáltalán nem tűntek verhetetlennek.
Marat Szafin ünnepi balhét rendezett
A legkevésbé sem hatotta meg Marat Szafint, hogy szerdán „ünnepelte” nyolcvanadik születésnapját a wimbledoni centerpálya. A benga orosz négy szettben, végül is simán kikapott a nála harminc centivel alacsonyabb belga Olivier Rochustól, ami még nem volna akkora baj, csakhogy szinte végig botrányosan viselkedett: vagdosta az ütôjét (egy ízben például azért repítette el, mert elrontotta az elsô szerváját), és többször a hálóba bombázta a labdát, miután elkérte azt a labdaszedôtôl. „Azt hittem, sokra vihetem az idén, de elég volt egy rossz nap, és szertefoszlott minden álmom. Begôzöltem. Nem nekem való, ami itt zajlik, értem ezalatt a tiszta fehér szerelést meg azt a konzervativizmust, ami a lelátóról árad. Mindenhol, így itt is eldobom az ütômet, ha úgy kívánja a sors. Majd egyszer felnövök… – harsogta Szafin, majd az esélyekrôl beszélt. – Teljesen kiegyenlítetté vált a mezôny, bárki legyôzhet bárkit, függetlenül attól, hogy magas, alacsony, sovány vagy kövér az illetô. Ezt a játékot mindenki elsajátíthatja.”
Marat Szafin ünnepi balhét rendezett
A legkevésbé sem hatotta meg Marat Szafint, hogy szerdán „ünnepelte” nyolcvanadik születésnapját a wimbledoni centerpálya. A benga orosz négy szettben, végül is simán kikapott a nála harminc centivel alacsonyabb belga Olivier Rochustól, ami még nem volna akkora baj, csakhogy szinte végig botrányosan viselkedett: vagdosta az ütôjét (egy ízben például azért repítette el, mert elrontotta az elsô szerváját), és többször a hálóba bombázta a labdát, miután elkérte azt a labdaszedôtôl. „Azt hittem, sokra vihetem az idén, de elég volt egy rossz nap, és szertefoszlott minden álmom. Begôzöltem. Nem nekem való, ami itt zajlik, értem ezalatt a tiszta fehér szerelést meg azt a konzervativizmust, ami a lelátóról árad. Mindenhol, így itt is eldobom az ütômet, ha úgy kívánja a sors. Majd egyszer felnövök… – harsogta Szafin, majd az esélyekrôl beszélt. – Teljesen kiegyenlítetté vált a mezôny, bárki legyôzhet bárkit, függetlenül attól, hogy magas, alacsony, sovány vagy kövér az illetô. Ezt a játékot mindenki elsajátíthatja.”
Az első szettben kimagaslóan játszott a magyar, osztrák pár, Capriatiéknak egyetlen esélyük sem volt az adogatáselnyerésre, szemben Manduláékkal, akik ki is használták a kínálkozó lehetőséget, ráadásul 5:4-nél, vagyis övék lett a játszma. Sőt, a folytatásban azonnal brékeltek, 2:0-nál Petra adogathatott, ám elbukta a szerváját, és, mint utóbb kiderült, ez végzetesnek bizonyult. Honfitársnőnk 5:5-nél ismét hibázott, az ellenfél azonban nem, és máris 1:1-re alakult a szettek állása. A harmadikban Petra hibái döntöttek, nem találta a helyét a hálónál, kritikus pillanatban kétszer is bakizott, ez márpedig a mérkőzésbe került. "Végig partiban voltunk velük, csakhogy a fontos labdamenetekből rendre ők jöttek ki győztesen. A második játszma elején tisztában voltunk azzal, hogy meglehet a meccs, ám ne feledjük, füvön pláne nincs olyan, hogy biztos, elég egy-két rossz megmozdulás, és oda az előny. Mind a ketten jól ritörnöztek, és a vége felé egyre kevesebbet hibáztak” – mondta a mérkőzés után az egyesben is az első fordulóban búcsúzó Mandula Petra. Ami az egyest illeti, újabb sztárral lett szegényebb a mezőny, ám ezúttal a hölgyek között kell keresnünk az "áldozatot”: a csütörtöki nap legnagyobb vesztese kétségkívül Kim Clijsters volt, aki – most már kijelenthetjük – mélyponton van, minthogy sem itt, sem pedig a Roland Garroson nem tudott maradandót alkotni. Az meg csak ráadás, hogy ugyanott vérzett el, ahol szerdán Pete Sampras, vagyis a bajnokok temetőjének nevezett 2-es pályán… A többi női ász ellentmondást nem tűrően továbbmasírozott, Szeles Mónika például újabb 6:0-t osztott ki, ezúttal a paraguayi Rossana Neffa-De Los Ríosnak, igaz, az első szettben meggyűlt vele a baja. Említésre méltó esemény, de egyáltalán nem számít váratlannak a kilencedik helyen kiemelt Juan Carlos Ferrero zakója, hiszen a spanyol legény idegenül mozog a gyepen, ráadásul extázisban játszó – és főleg röptéző – ellenfelet fogott ki az amerikai Jeff Morrison személyében. Aki történetesen szerencsés vesztesként került fel a főtáblára, miként a Samprast kiejtő svájci George Bastl. Tényleg nem jártak rosszul.
A brit Tim Henman már többször is eljutott a wimbledoni elôdöntôig, annál tovább azonban egyszer sem – talán majd az idén
A férfi felső ágon tisztul a kép, Roger Federer és Thomas Johansson búcsúját követően elképzelhetetlennek tűnik, hogy a Lleyton Hewitt, Tim Henman kettős közül valamelyik ne érjen oda a finálé küszöbére. Jóllehet, mindketten szenvedtek egy sort, különösen Henman, akit négy szetten át gyötört a kifejezetten jól teniszező Scott Draper; a világelső Hewitt pedig hálát adhat az égnek, hogy a nevesincs Carraz volt a vetélytársa, a francia ugyanis sokkal jobban megszorongathatta volna őt, ha nem remeg meg a keze – előbb 4:5-nél, majd a második játszma rövidítésében, amelyet végül 5:2-es előnyből sikerült elveszítenie. (Igaz, ez semmiség ahhoz képest, amit Canas művelt: az argentin harcos öt meccslabdát puskázott el a harmadik szettben, és ötben kikapott…) Végül egy érdekesség. Michael Chang kiesését követően mindössze három Grand Slam-bajnok maradt versenyben (Hewitt, Kafelnyikov, Krajicek), és csupán egy, aki nyert már Wimbledonban (Krajicek) – pedig még csak a második forduló fejeződött be.
Angol nemzetközi bajnokság, Wimbledon (13 237 660 amerikai dollár, fű)