V. Kamila, a védett korú – Csinta Samu publicisztikája

A nemzetközi Sportdöntőbíróság határozott: folytathatja versenyzését a téli játékokon az oroszok ügyeletes műkorcsolyazsenije, Kamila Valijeva, felnőtt Európa-bajnok, ifjúsági vb-aranyérmes, az olimpiai csapatversenyen győztes orosz formáció tagja. Csak azért nem írom, hogy olimpiai bajnok, mert Pekingben bebizonyosodott már: egyáltalán nem biztos, hogy a versenyt megnyerő sportoló állhat a dobogó tetejére.
A nemzetközi Sportdöntőbíróság határozott: folytathatja versenyzését a téli játékokon az oroszok ügyeletes műkorcsolyazsenije, Kamila Valijeva, felnőtt Európa-bajnok, ifjúsági vb-aranyérmes, az olimpiai csapatversenyen győztes orosz formáció tagja. Csak azért nem írom, hogy olimpiai bajnok, mert Pekingben bebizonyosodott már: egyáltalán nem biztos, hogy a versenyt megnyerő sportoló állhat a dobogó tetejére.

Jó, ez most egy kesernyés, talán nem is túl jó poén. Míg azonban Liu Shaolin Sándor esete a szubjektivitásnak még mindig mérhetetlenül nagy teret engedő sportág sajnálatos „mellékterméke”, addig a 15 éves orosz lány ügye a sport sötétszürke zónájához tartozik. S mint ilyen, minél korábbi tisztázást igényelne, már csak azért is, hogy a továbbiakban komolyan vehessük a hasonló eseteket. Merthogy lesznek, afelől ne legyenek kétségeink.

Állítsuk sorba az eseményeket. Short track klasszisunk kizárása – tehetünk róla, hogy mindenről „az” jut eszünkbe, mint Mórickának? – után újabb rejtélyes jeges eset borzolja a kedélyeket. Kedden, február 8-án kellett volna megtartani a műkorcsolyázó csapatverseny éremátadó ceremóniáját, ám az aktust különösebb érdemi magyarázat nélkül elhalasztották. Nem csak az első oroszok álltak értetlenül a történtek előtt, mígnem az olimpiai mozgalom kulisszái mögött legotthonosabban mozgó Insidethegames nevű portál még aznap közölte, hogy Kamila Valijeva egyik korábbi doppingmintája körül lehet gond. Az értesülést nem követte hivatalos megerősítés, mivel a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) kódexe értelmében a 16 éven aluli sportolók doppingvétségeiről nem hozhatnak nyilvánosságra konkrét adatokat. Így aztán a világ úgy kezdhette csócsálni az esetet, hogy közben elvileg csak „ismeretlen tettesről” beszélhetett volna, mint a rendőrségi közlemény a tetten ért, többszörösen visszaeső elkövetőről, akiről a szervek már régen többet tudnak, mint a tulajdon szülőanyja.

Persze értem én, hogy inkább értetlenkedjünk ezerszer, mint hogy egyszer is csorbuljon az ártatlanság vélelme. Esetünkben azonban mégiscsak a műfaj legnagyobb favoritjáról van szó, aki 15 éves, tehát még védett kora ellenére máris olyan trükköket produkál a jégen, amelyek végrehajtása ellen – pláne ilyen zsenge korban – egyes szakemberek szerint a sportorvoslásnak kellene védettséget kihirdetnie, de talán még az Egészségügyi Világszervezetnek is. Ami viszont hamar egyértelművé vált: V. Kamila kiskorú szervezetében trimetazidinre bukkantak, az alapvetően a koszorúérbetegek kezelésére kifejlesztett készítmény a szívizom anyagcseréjét hivatott javítani, ezáltal teljesítményfokozó, ezért is került a WADA tiltólistájára.

Első látásra tiszta az ügy, doppingolás, kényszerszünet, utána második esély, V. K. életkorát tekintve még bőven előtte a világ. Két kérdés azonban máris veszettül ágaskodik. Az egyik: vajon ki döntött a szer alkalmazásáról? Vagy legyünk jóhiszeműek a végtelenségig: ki volt a bűnösen elővigyázatlan? Mert eléggé valószínűtlennek tetszik, hogy maga V. K., még akkor is, ha a végeérhetetlen világhálós böngészések során akár szembe is jöhetett vele a trimetazidin ötlete. De ha így is volt, az orosz műkorcsolyázás körül annyi – nem közepesen képzett – szakember dolgozik, hogy a partizán szerbevitel lehetősége a minimálisra csökkenthető.

Válasz egyelőre nincs, a használható variánsok utáni keresgélés azonban óhatatlanul az intézményesített orosz doppingolás környékére kanyarít, ahol máris özönlenek szembe az összeesküvés-elméletek. Egyrészt arra vonatkozóan, hogy hiába az általános büntetés, majd a közös bűnösség bélyegének enyhítésére az ország megnevezését és himnuszát nélkülöző steril megnevezés – Pekingben Orosz Olimpiai Bizottság –, kutyából nem lesz szalonna. Másrészt, hogy mindenki az oroszokat szidja, miközben a fél világ hasonlóképpen jár el. Mert az valóban nehezen értelmezhető, hogy egy december 25-én levett minta eredménye csak február 8-ra készül el, holott az anyagot Szentpétervárról kellett eljuttatni Stockholmba. Ahogy a klasszikus irodalom is megörökítette már: akár sítalpakon is... Mi tagadás, nem könnyű emelkedetten viszonyulni hasonlóan furcsa egybeesésekhez.

Azon már lehet okoskodni, puszta véletlen-e, hogy az orosz női műkorcsolyázás ipara csupa tinizseniket termel, akiknek többsége alig éri el a nagykorúság határát, máris a közelmúlt leköszönő hőseiként tarthatjuk számon őket. A csodaedző, Eteri Tutberidzét amúgy is Cruella de Vilként – Szörnyella de Frászként – emlegeti a nyugati konkurencia, amit nyugodhatunk írhatunk az irigység számlájára, viszont épp a grúz származású szakembertől származik a mondás, miszerint a jelenkor műkorcsolyázásában egy 17 éves lány már „készen” van. Szerencsére többnyire nem olyan mértékben, mint Darja Uszacsjova, aki tolószékben tért haza a tavaly novemberi tokiói Grand Prix-versenyről, de tanítványai közül többen egészségügyi okokra hivatkozva mondtak búcsút a versenyzésnek.

Tutberidze nem is tagadja módszerei keménységét, tanítványai testsúlyának szigorú kontrollja óhatatlanul a román tornászlányokat ért bánásmódot juttatja eszünkbe. Alina Zagitova, 2018 olimpiai bajnoka azt mondta, gyakorlatilag vizet sem engedték őket inni. „Csak kiöblíteni szabadott a szánkat, majd kiköpni.” Szabó Kati négyszeres olimpiai bajnok annak idején azzal „hátborzongatott”, hogy a terepfutások során elsősorban azért versenyeztek egymással, hogy ki ér előbb a szobába és issza meg a virágvázában ki tudja mióta poshadó vizet. „Kíméletlen vagyok és következetes – jellemezte magát a Chanell One tévének adott interjúban a grúz tréner. – Hasznosabbnak tartom szembesíteni tanítványaimat az igazsággal, mástól úgyis csak dicséretet és bókokat hallanak.” Mindenesetre Aljona Kosztornaja, Jevgenyija Medvegyeva vagy Anna Scserbakova is bizonyítja – a már említetteken túl – módszerei rövid távú hasznát.

Hogy a trimetazidin milyen mértékben járult hozzá V. Kamila kiskorú pekingi négyfordulatos tűzijátékához, nem tudom, de talán nem is ez az igazán fontos az ügyben. Sokkal inkább az, hogy a téli olimpia egyik sportága máris a teljes gyanakvás és egymásra mutogatás sötét zónájába került. De legalább hasonló mértékben az is, hogy egyelőre fogalma sincs senkinek, mi lesz, ha az orosz favorit megnyeri a ma kezdődő egyéni versenyt is. Minden bizonnyal újabb olimpiai éremosztás marad el, az ugyanis egészen perverz dolog lenne, ha a 15 éves lány nyakába akasztanák az aranyat. Mivel a doppingolás tényét eddig senki sem cáfolta hitelt érdemlően, április 27. után – egy nappal korábban tölti be Kamila a 16. életévét, azaz válik doppingeljárás szempontjából felnőtté – bármelyik pillanatban elvehetik tőle, ha beigazolódik a tiltott szer használatának gyanúja.

Ezúttal is egyfajta pokolba vezethet a jó szándék, amelynek önmagában való indokoltságát nincs okunk kétségbe vonni. A kétségtelen joghézagot valószínűleg orvosolják a későbbiekben, az ügy azonban visszafordíthatatlan károkat okozhat, de minimum életre szóló rossz emlékeket kelthet több sportoló lelkében. S ha ezek után van még erre „igény”: roppant kíváncsi vagyok, e nehezen követhető hercehurca után lesz-e annyi erő az orosz versenyzőben, hogy tudása legjavát nyújtsa a jégen. Ha igen, kalap le előtte, még akkor is, ha a háttérben folyamatosan ott villódzik majd ama bizonyos gyógyszer neve.

Ezek után szinte mellékes is, hogy a „nagykorúsodást” követően kinek kell majd elszámolnia anyagi-lelkiismereti értelemben, Kamilának valószínűleg aligha. Az persze nem mellékes, hogy az orosz lánynak valószínűleg ez az utolsó olimpiája. Feltéve persze, ha az ő esetében is beigazolódik, hogy 17 éves korukra „készek” a műkorcsolyázó lányok.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!