Alberto Tomba állítja, tartanak tőle a fiatal nők

- Az elmúlt három napban rengeteg programon vett részt nálunk. Melyiket élvezte a legjobban?
- A péntek esti FILA-parti igazán jól sikerült, na és a Fogarasi Síiskolában tett látogatást is nagyon élveztem - mondja a sportszergyártó cég és a Magyar Síszövetség meghívására Budapestre érkező klasszis. - Tetszett, hogy a belvárostól mindössze tíz perc autóútra ilyen jó kis műanyag pályát sikerült felépíteniük. Most egyébként sokkal több lehetőségem volt szétnézni önöknél, mint mikor legutóbb itt jártam, akkor ugyanis a dedikálásokon és interjúkon kívül szinte nem is maradt másra időm.
- Az Art on Ice korcsolyagálán is feltűnt, csak nem honfitársainak, a világ- és Európa-bajnok olasz Barbara Fusar-Poli és Maurizio Margaglio táncospárnak az előadása vonzotta?
- Valóban jóban vagyok Maurizióékkal, ráadásul szeretem nézni a korcsolyát, de Gloria Gaynor koncertje legalább annyira csábító volt.
- Köztudott, hogy a téli sportok iránti elkötelezettségének köszönheti, hogy a 2006-os torinói téli olimpia rendezői az esemény nagykövetének választották. Valójában mik a feladatai?
- Nos, csupa kellemes dolog: utazni és közben népszerűsíteni az olimpiát. Egyelőre legalábbis ennyi.
- Az elmúlt szezonban az olasz alpesi síző, Giorgio Rocca külön köszönetet mondott önnek, miután műlesiklásban bronzérmes lett a világbajnokságon. Eszerint az olasz válogatott mellett is betölt valamilyen szerepet?
- Nem, szó sincs erről. Igaz, hogy Roccával néhányszor beszéltünk telefonon, de ennek nem volt különösebb jelentősége, remek formában volt, azért lett érmes. Hogy mégis megköszönte nekem a segítséget, az csak egy szép gesztus volt tőle.
- Gyerekeket viszont, úgy tudom, szívesen treníroz.
- Igen, a FILA felkérésére hattól tizennégy éves korú srácokat tanítgatok, és nagyon élvezem, mert mindig ott sündörögnek körülöttem, mindenben követnek.
- Lehet, hogy közülük kerül majd ki a jövő bajnoka?
- Miért is ne?
- Visszavonulása óta számos jótékonysági kezdeményezésben vett részt, még mindig élharcosa az alapítványi munkának?
- A Laureus World Sports Academy tagjaként, amelynek a kiváló atléta Edwin Moses az elnöke, és több mint negyven egykori kiváló sportember alkotja, kötelességemnek érzem, hogy segítsek a fiatalokon. A sporttal mint egyetemes nyelvvel próbálunk harcolni például a drogok vagy a bűncselekmények ellen. Erről nagyon sokat tudnék beszélni, de hogy röviden válaszoljak: jó ügy mellé mindig örömmel állok.
- Tudom, hogy a magánéletéről nem szívesen beszél…
- Ez csak az olasz újságok kitalációja! Azért, mert egyszer egy szemtelen paparazzó miatt elszakadt nálam a cérna, úgy állítottak be, mintha szörnyeteg lennék. De kérdem én, kinek ne lenne elege abból, ha folyamatosan zaklatnák? Szóval kérdezzen csak nyugodtan.
- Hölgyrajongókban sohasem szenvedett hiányt. Nem tervezi még, hogy megállapodik?
- Sajnos, nem aktuális a kérdés, ugyanis most éppen egyedül vagyok.
- Ne mondja, hogy nincs jelentkező…
- Mindenki azt hiszi, hogy könnyű nekem. Pedig nincs igazuk. Sőt azt tapasztalatom, hogy a nők nem mernek természetesen viselkedni a közelemben, ellenkezőleg, megszeppennek tőlem.
- Ez elsőre normális reakció, hiszen ön ismert, népszerű férfi.
- Nem, szerintem nem normális reakció. Egy olasz futballistánál vagy egy énekesnél miért nem történik ugyanígy?
- Nézze, ha most megírom, hogy ön facér, holnaptól nem tud majd kilépni a szállodából, annyi fiatal magyar lány fog ácsingózni a bejárat előtt.
- Milyen kár, hogy este hazautazom. Tudja mit, legközelebb rögtön a megérkezésemkor, a repülőtérre jöjjön interjút kérni - akkor lesz időm a lányokra…