Egy második (1999), illetve három harmadik hely (1995, 1996, 2000) után végre meg tudta nyerni a Világkupát Janne Ahonen.
A finnek 26 esztendős klasszisa január közepe óta állt a pontverseny élén, és bár kis híján elfogyott az előnye (ha van még egy kör, talán el is fogy…), a végén helyén volt a szíve: a mostoha időjárás miatt egysorozatosra redukált oslói Vk-döntőn elég lett volna, ha csak 11. helyen végez, ehhez képest kilencedik lett, így visszaverte a fantasztikusan hajrázó norvég Roar Ljökelsöy támadásait, és negyedik finnként (Matti Nykänen, Ari-Pekka Nikkola és Toni Nieminen után) elhódította a Világkupát. Ljökelsöy idénycsúcsnak számító hét Vk-viadalt nyert meg.Világkupa-döntő, Oslo Nagysánc (K115): Nagysánc (K115): 1. Roar Ljökelsöy (norvég) 138.7 pont (126.5 méter), 2. Ammann (svájci) 137 (130), 3. Romören (norvég) 136.2 (126.5), 4. Späth (német) 130.7 (124) és Kiuru (finn) 130.7 (124), 6. Mijahira (japán) 129.9 (123) A Világkupa élcsoportja (az utolsó, 23. verseny után): 1. Janne Ahonen (finn) 1316 pont, 2. Ljökelsöy 1306, 3. Romören 825, 4. Pettersen (norvég) 787, 5. Höllwarth (osztrák) 731, 6. Morgenstern (osztrák) 696, …12. Malysz (lengyel) 525