"Egy kis áttekintéssel kezdeném. A hatvanas, hetvenes években még nagyon művésziek voltak a programok, aztán a nyolcvanas, kilencvenes években kissé az előbbi hátrányára indult gyors fejlődésnek a technika. A triplák, sőt, a férfiaknál már a quadrák is gyakoriak lettek. A mai korcsolyázást viszont az jellemzi, hogy a technikai tudás mellett rendkívül látványos a koreográfia is, vagyis úgymond ötvözi a két korszak vívmányát. De rátérve a jelenlegi női mezőnyre, két korcsolyázót is jól ismerek belőle, hiszen az orosz Jelena Szokolovával és az ukrán Elena Ljasenkóval még versenyeztem együtt. Közülük az előbbit tartom Sebestyén Julira veszélyesebbnek, Ljasenko valahogy úgy él az emlékeimben, mint aki túlontúl szétszórt. Egyszóval Julinak a legjobb eredményre is van sansza, én pedig természetesen szorítok, hogy sikerüljön neki. A másik indulónk, a még juniorkorú Pavuk Viki is nagyon ügyes, és szívből örülök, hogy hazai közönség előtt mutatkozhat be a nagyok között. Érte is szorítok. Ám elsősorban Tóth Zolinak drukkolok, akit nagyon kedvelek, na meg ha már a férfimezőnynél tartunk, akkor igazi Pljusenko-fanként nem hagyhatom ki a felsorolásból az orosz címvédőt sem."(Czakó Krisztina 1997-ben Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett.)