Élvezik a felhajtást maguk körül

– Csöppet sem terhes, hogy szinte a nap minden pillanatában vizslató tekintetek követik önöket?
– Terhesnek semmiképpen sem, inkább érdekesnek nevezném – mondja Elek Attila.
– Tényleg jópofa ez a felhajtás – veszi át a szót a páros szóvivője, a cserfessége miatt Attila által is elismert "főnök", Hoffmann Nóra. – Igaz, az edzőnk, Nagy Sándor már nem örült annyira, amikor az edzésünkre megérkeztek az operatőrök vagy a fotósok, és gyakorlás helyett egyik ruhából a másikba kellett bújnunk, majd pózolnunk.
– Izgulni sem izgulnak?
– Nem nagyon. Inkább arra koncentrálunk, hogy a lehető legjobban sikerüljenek majd a versenyen a programjaink.
– Eldőlt, hogy a két kötelező tánc közül az Ausztria-keringőt kell bemutatnia a mezőnynek. Elégedettek a választással?
– Mivel ez a keringők közül a gyorsabb, ritmusosabb változat, egyáltalán nem rossz hír. Ráadásul tavaly a világbajnokságon is ezt kellett futnunk, így már nem is új a számunkra. Igazság szerint három hete még kifejezetten ezt szerettük volna, mert a jenki polkával akkor még sehogy sem álltuk, de időközben úgy begyakoroltuk azt is, hogy szinte már mindegy volt, végül melyiket is kell bemutatnunk – veszi át a szót Elek.
– Csak annyiban nem volt mindegy, hogy mivel a polka egyedül itt, a felnőtt Európa-bajnokságon került a kalapba, elkövettem azt a huncutságot, hogy nem csináltattam hozzá előre ruhát. Úgy voltam vele, ha mégsem az lesz a befutó, akkor minek dobjunk ki fölöslegesen csaknem százezer forintot. Így aztán a sorsoláskor forró dróton voltam a varrónőmmel, hogy azonnal értesíthessem, rohamtempóban kezdjen hozzá a varráshoz, ám szerencsére végül megúsztuk – teszi hozzá Hoffmann.

– Nagy bátorságra vall a döntése.
– Ez a hazai pálya előnye. Külföldi verseny esetén ugyanis nyilván nem tehettem volna meg ezt.
– Szoktak böngészni a neten? Az aktuális világranglistát például látták már?
– Igen, a nyolcadikok vagyunk, de ez azért egy kicsit csalóka. Egyrészt öszszevonják rajta a felnőtteket és a juniorokat, másrészt még a két évvel ezelőtti eredmények is számítanak bizonyos százalékban. Ezért aztán egy junior-világbajnoki ezüstérem vagy Grand Prix-győzelem szinte ugyanannyit ér, mint egy felnőttérem. Így fordulhat elő, hogy a már profiskodó francia klasszisok, Marina Anissina és Gwendal Peizerat neve is szerepel még a listán, de már csak a hatvanvalahanyadik helyen.
– Akkor reálisan nézve hol szeretnének végezni a jelenlegi mezőnyben?
– Tízben.
– Ez sem kis terv ahhoz képest, hogy ez még csak a második felnőtt Európa-bajnokságuk lesz.
– Nem, hiszen a tavalyi eredményünket nézve minimum négy helyet kellene előrelépnünk.
– Márpedig a jégtáncosoknál nem ez a jellemző, hanem a szép fokozatos előrejutás – mondja Elek. – Ám most, hogy a tavaly egyaránt előttünk végző német Kati Winkler, Rene Lohse és az azeri Krisztin Fraszer, Igor Lukanyin kettős is visszalépett betegség miatt, már nem is lehet más a célunk.
– Az azeriekkel egyébként nagyon meg akartunk küzdeni, de ez már a világbajnokságra marad – teszi gyorsan hozzá Hoffmann. – No meg velük edzettünk volna egy csoportban, így viszont a csehekkel vagyunk, akiknek szinte ugyanaz a kűrzenéjük, mint a miénk. Elég vicces, hogy a mezőnyben összesen két párnak egyezik a zenéje, és az pont egy csoportba kerül.
– A korcsolyázók igencsak babonás emberek hírében állnak. Önök milyen rituálékat végeznek a verseny előtt?
– Az egyik, hogy amikor már ráléptünk a jégre, és indulnánk a palánktól, az edzőnk nekem a popsimra, Attilának meg a hátára paskol. Pici gyerekkorunk óta így küldenek be bennünket a pályára, és ez máig megmaradt. A másik, ami szerencsére ma már nem jellemző, hogy ha kétszer elesünk edzésen, akkor harmadszor direkt le kell ülnünk a jégre, mert ugye három a magyar igazság. Na és nekem még az is, hogy a jobblábas cipőmet húzom fel először.
– A másik korcsolyás sajátosság, a virágok és a plüssfigurák zápora egy-egy versenyen. Gyűjtik ezeket a kabalákat, vagy inkább elajándékozzák őket?
– A plüssöket többnyire lenyúlja a húgom, de azért mind megvan.
– Én is megőrzöm őket, mert mindegyik kedves emlék – mondja Elek. – Ráadásul még bőven férek tőlük otthon…