ALAPVONAL. Rendben is van ez, csinálják, beszéljenek rá a játékvezető fülére, zizegtessék meg a karjára erősített rezgetőt, de elég ebből a cirkuszolásból, simuljon háttérbe az egész VAR, s legyen csupán olyan részlete a meccsnek, mint az, ahogyan a partjelző a kis színes zászlóval lenget az oldalvonal mellett.

ALAPVONAL. Nos, ha valamikor, mostanában lehetne itt az ideje annak, hogy a zenei világban megihlessen valakit a magyar futball legjobbjainak produkciója, és őszintén szólva arra is kíváncsi lennék, vajon hogyan énekelnék meg a saját sportolói élethelyzetüket a válogatott tagjai. És most nem valamely aktuális sláger lenne igazán nagyszerű futballdal, hanem egy önálló szerzemény.

ALAPVONAL. Mi lenne, ha a régi ászok képességeit a mai futballtudomány segítene kibontakoztatni? Mire vinnék a nemzetközi kupaszíntéren a hetvenes évek verhetetlen újpesti együttesének tagjai, akik között voltak olyan futballisták, hogy miközben a válogatottba meghívót kaptak, a klubcsapatuk kispadján ülhettek csupán (csupán?!)

ALAPVONAL. »Spori, spori, spori, fújjon má’ valamit, mert ez nem rugós foci!; Nem is szemüveget kellett volna felvennie, hanem a Hubble-teleszkópot!; Mi van, ma sípot ebédelt – lenyelte?!« – nyilván az ilyen beszólásokat egy ideig a futballbíró is tolerálja (mégiscsak öregfiúk döcögnek a pályán), de van egy pont, amikor az örök reklamálókat megunja hallgatni, és akkor bizony sürgősen tekintélyt kell teremtenie. Erre való ugyebár a sárga vagy a legszélsőségesebb esetben a piros lap.

ALAPVONAL. Így fordulhatott elő a laptörténelem szempontjából rendhagyó eset, hogy egy NB I-es szellemcsapat egy nap leforgása alatt két meccset is játszott. Vagy itt volt a másik egyesület és a másik eset, amikor az amúgy zárt kapus mérkőzésről szóló információsodrásban két labdarúgó „nevét” a következőképpen közölték: „Próbajátékos 1, Próbajátékos 2”. Ezeken kívül megtörténhetett az a furcsaság is, hogy amíg a hazai csapatét igen, a rivális együttes összeállítását nem közölték, s elhangzott az a kérés is, hogy a meccsről készült fotókon az ellenfél futballistái ne látszódjanak.

NS-VÉLEMÉNY. Az agyonmarketingelt VAR a bukás szélén áll.

ALAPVONAL. A magyar élvonalban a központi támogatás sem kínál elég szakmai motivációt ahhoz, hogy a csapatoknál a fiatalok kifogáskeresés nélkül beférjenek az öltözőbe – lám, néhol már a harmadosztályúba sem… Szóval, igaza van Csank Jánosnak: őt már hiába küldik be a szórakozóhelyre, hogy ő a világ legjobb palija…

NS-VÉLEMÉNY. Ha a bolgároknak csütörtökön éppen nincs kedvük focizni...

ALAPVONAL. „Ezért olvasnék egy Vincze András-publicisztikát, hogy a norvégot miért nem rakta még csak a második helyre sem… Bár szerintem tudjuk a választ.”

NS-VÉLEMÉNY. A 2022-es világbajnokság legjobbjai közül illett választani.

ALAPVONAL. Vajon mi mozgatta meg azok fantáziáját, akik hittel hisznek abban, hogy a labdarúgó-világbajnokság az Uruguay, Argentína, Paraguay, Spanyolország, Portugália, Marokkó »vonzáskörzetben« megadhatja a játék katartikus, teljes életre szóló élményét (idézve a FIFA-elnököt: összehozza az embereket)?

NS-VÉLEMÉNY. Az NB I-es tabella élén két feljutó csapat áll, az MTK Budapest és a DVTK.

ALAPVONAL. Hol van már az a világ, amikor az edző kikiabált a drukkerhadnak, és a nézőtérről lehívta a ballonkabátos figurát, legyen kedves meccset vezetni, mégpedig azért (sőt, kizárólag azért), mert futballozni jó.

A mezőny végén látni csak igazán, hogy mit ér az akarat, amikor a távval küzdőknek már egyetlen porcikájuk sem kívánja az újabb és újabb méterek megpróbáltatását.

Itt a rekkenő hőség, és vele együtt érkezik a szokásos nyári slágertéma: hogyan, miben, mikor és egyáltalán milyen tempóban fussunk?

Simonyi Balázs a Kéktúra útvonalát futotta le rekordot jelentő tizenöt nap alatt, Lubics Szilvia Skóciában, az augusztusi 350 kilométeres verseny helyszínén tesztelt – fantasztikus futóélet van most a közösségi térben is.

NS-VÉLEMÉNY. A mexikói álomból végül trauma lett, és azóta szeretjük vigasztalni magunkat…

Futni jó, sokat futni is jó, csak sajnos nem könnyű – blogszemlénkben az önismeretről, az egóról, az Ultrabalaton méltóságteljes feladásáról és az edzések „színezéséről” lesz szó.

ALAPVONAL. Mai szemmel nézve szinte elképzelhetetlen, hogy ennyi mozgás beleférhetett a délelőtt, a délután és a szürkülő este tizenkét-tizennégy órájába; azt pedig nem tudom ¬felidézni, hogy a futás, ugrás, dobás közben mikor ettünk, ittunk, úgyhogy valószínűleg igazak azok a szintúgy sokat emlegetett történetek is, melyek szerint anno nem »sajtburgersültkrumplikólából«, hanem zsíros-kolbászos kenyérből és csapvízből állt a kölyökmenü…

Nemcsak futásból áll a világ: nyaranta vízi- és bringautak is csábítanak, úgyhogy most az új terepelemekhez kapcsolódó tanulságot kerestünk hobbisportolóként a blogtérben.