Sporttársi üdvözlettel! – Vincze András jegyzete

Se ima ili njama macs: tova e vproszüt – lesz meccs vagy nem lesz meccs? Ez itt a kérdés! Az immár totális bolondéria úrra lett rajtam, és kínomban a google fordítóba magyar–bolgár viszonylatban bepötyögtem a hamleti monológ első sorának futballmegfelelőjét, azon praktikus oknál fogva, hogy e jegyzet megjelenése után bármikor változhat(ott) a helyzet. Vagy a város. Vagy a stadion. Vagy a bolgárok kedve. Vagy... Mit tudom én, hogy még mi – elképesztő, milyen hecckampány zajlott az elmúlt napokban, és röhejes, hogy Szófiában nem lehet (tessék?!) meccset rendezni, mert ott valami szurkolói tüntetés lenne, Plovdivban szép sárga emelődaruk állnak a pálya körül (ha már zárt kapus a meccs, akkor nem mindegy, milyen „díszletek” között rendezik meg?!), Kardzsali pedig több mint kilencvenpercnyi buszútra van a „mittudoménmelyikvárostól”, és eközben az UEFA úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, hétfőn kora este akkurátusan kijelölte a játékvezetőt, tudomást sem véve a káoszról, ami a csütörtöki Európa-bajnoki selejtező felvezetését jellemezte még a hét első napján is. Az európai szövetség részéről eddig szó el nem hangzott az ügyben, hogy a zárt kapus rendelkezés után mi a helyzet azokkal a magyar szurkolókkal, akik a szotyin kívül vettek ezt-azt, belépő- és repülőjegyet, foglaltak szállást, de még arra sincs válasza az öreg kontinens futballját gardírozó szervezetnek, mi lesz a képlet, ha a bolgár válogatott végül nem áll ki a meccsre. Mert nincs hol. Nincs kivel. Nincs miért.

Ha ez valamikor a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején történik meg, cseppet sem csodálkoznék. Akkoriban volt olyan a világ, hogy a balkáni országok és az azokon túli, önállósodó nemzetek útkeresése meglehetősen kaotikus élethelyzetet teremtett. Valamely messzi vidéken a magyar korosztályos válogatott öltözőjében vagy fél órán át tízkilós kalapáccsal próbálták leverni a lakatot a meccs­szerelést tartalmazó vasládáról, mert a helyi kísérő az ötven kilométerrel odébb fekvő szállodában felejtette a kulcsokat, megint másutt pedig rohantam, rohantunk vagy három emeletet az egyik gigantikus retróaréna torony­épületében, mert (állítólag) egy szakasznyi katona csőre töltött fegyverekkel elkezdett üldözni valakit... Ezek után azért cseppet szürreális volt a kép, hogy kibukkanva a napfényre ezernyi piros pulóveres gyerek és hétszer annyi katona ült a lelátó csupasz betonkaréján (vajon kit kergettek akkor?...).

De meccs az mindig, mindenütt volt.

Ám most, 2023-ban megtörténhet, hogy nem lesz... Ha a bolgároknak csütörtökön éppen nincs kedvük focizni zárt kapuk mögött, vagy a daruk árnyékában, vagy valamely távoli városkájukban. A probléma leginkább az, hogy ebben az űrkorszaki világban (VAR meg ilyesmi...) mindezt ilyen lezser asszisztálás mellett egy héten át, sőt még hetvenkét órával a selejtező kezdése előtt is lehetett fokozni, holott már az első jelzés után azt kellett volna üzenni, hogy tisztelt bolgár szövetség, akkor ezt a meccset...

A: ...Magyarországon;

B: ...semleges helyszínen rendezi meg az Európai Labdarúgó-szövetség.

Sporttársi üdvözlettel: Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!