Hahó, emberek, nekünk néhány évvel ezelőtt azt mondták, hogy a Video Assistant Referee – világmegváltó rövid nevén VAR, míg a pesti flaszteren és futballstadion környéki köpködőkön bíróhülyítő néven emlegetett masina – a globális labdarúgás csodakütyüje lesz! Ez az izé majd’ mindent (is) lát, sőt észrevesz, elemez, úgyhogy sporikáim, innentől fogva nem lesz „Isten keze-gól”, nem lesz „csalózás”, nem lesz éveken át keserűen emlegetett leshelyzet, meg nem adott tizenegyes. Persze mi, akik a klasszikus, mezei focizáson nőttünk fel (Orion tévé, padlóantenna, fekete-fehér kép stb.), fintorogtunk ezen a sterilizáláson, mert a grundcsel, a rafinéria mindig is benne volt a játékban (a bíró tévedése is), úgyhogy az a bizonyos Maradona-féle kezezős gól (1986. június 22., mexikói vb, Argentína–Anglia 2–1) igencsak erősen beégett az emlékek közé, nyilván az angolok a pokolba kívánták és kívánják ma is, de mégis… Az atomkori futball újkori csodájaként beharangozott katari világbajnokság előtt, a tornára kijutó válogatottak csoportbeosztásának sorsolásakor is feltűnt az argentin világsztár mozdulata mint ikonikus, a vb-élményt meghatározó esemény, ergo még a VAR-korban is a feledhetetlenség csarnokába emelték azt a huncut sportszerűtlenkedést mint a focivalósághoz tartozó részletet, hiszen – ha tetszik, ha nem – az egyik, ha nem a legpofátlanabb, egyben legügyesebb, legvagányabb, legelátkozottabb jelenetéről volt szó, amit továbbmesél minden bőrlabdarajongó.
De hogy a lényegre térjek: az agyonmarketingelt VAR a bukás szélén áll.
Itt van ez a belgiumi botrány – ráadásként az elmúlt rövid időszak sodrásában az angol, spanyol, portugál futball digitális skandalumai –, és ezzel a balhéval néhány év leforgása alatt olyan terjedelmes lett a VAR-hibalista, hogy a sportág történelemkönyvében szép lassan egyenlőségjelet is tehetünk a régi idők („A bírónak nincs videója!”) és a modern idők („Kedves nézőink, a VAR-szobában immár öt perce elemzik az iménti leshelyzetet…”) konkrét tévedései közé. Az aktuális történet dióhéjban: az Anderlecht–Genk bajnokin a játékvezető és a VAR-szoba közös tévedése odáig vezetett, hogy a Belga Labdarúgó-szövetség a mérkőzés újrajátszását rendelte el. Amúgy az ilyesmit régen bírói műhibának nevezték (ezt a fogalmat a futball szabálykönyvéből már kitörölték, tán nem véletlenül…), de rögvest hozzáteszem, sokat kellett visszalapozni az archívumban, hogy ilyen, meccset befolyásoló, orbitális tévedésre rábukkanjunk (akinek van kedve, ideje a hetvenes évek elejénél és a kilencvenes évek közepénél kutakodjon, ha például az NB I érdekli elsősorban…). S persze most hallom is, hogy „na de minden újat tanulni, tapasztalni kell”, ám az érv annak tükrében nem állja meg a helyét, hogy manapság már nincs olyan szeglete a földnek, ahol ne a VAR lenne az úr a pályán, s nincs olyan játéktér, amelyen ne okozott volna bonyodalmat, amikor a gyepen és a videószobában jött a rövidzárlat.
S ha már a zárlat… Ezen a problémán egy jól képzett villanyszerelő sem tud segíteni, abban viszont igen, hogyan lehet precízen kihúzni a konnektorokból a kütyük, monitorok és mikrofonok dugóját.
