Ha szeretik, ha nem, ha elismerik, ha nem, ettől még tény: Détári Lajos az újkori magyar futball utolsó ásza, az a játékos, aki a nyolcvanas, kilencvenes években a nagy világsztárokkal egyenrangú társként futballozhatott, s akinek tudását Európában elismerték. Manapság edzőként próbál boldogulni, de nincs könynyű dolga. Döme azonban – mint mondja – nem adja fel, továbbra is van véleménye és vannak álmai. Talán túl merészek is: itthon szeretne sikeres edző lenni.

Bajban a futball, bajban a sport, bajban a haza – több mint tíz napja már, hogy a Nemzeti Sport vitasorozatot közöl a labdarúgás szereplőivel annak kapcsán, hogy a gazdasági válság miképpen érinti a sportág jövőjét. A labdarúgó-társadalom régen látott aktivitással boncolgatja a témát: lapunkban szót kért már edző, játékos, vezető, szurkoló, egyedül az állami sportirányítás oldaláról nem érezte senki úgy, hogy lenne mondandója. Ez már önmagában is sokatmondó, elárulja, hogy az országügyek rangsorában hol a helye manapság a sportnak. Lapunk e közömbösséget érzékelve indít újabb sorozatot, s kiterjeszti a kört, azaz az elkövetkező időszakban az egyetemes magyar sport sorsáról, a gondokról és a megoldásokról is közöl írásokat. Vitaindítónk első részében olyasvalaki segít, akinek nem mindegy, milyen lesz országunk sportjövője: Bánki Erik, az Országgyűlés fideszes képviselője, a sport- és turisztikai bizottság elnöke drámai helyzetelemzést vázolt fel.

Az első nap az ismerkedésé, a második megszokásé. A futballban is hasonló a helyzet, mint a házasságban: az új szövetségi kapitánnyal, Erwin Koemannal találkozás a játékosoknak hétfőn még újdonságot jelentett, kedden már megtapasztalhatták, milyen edzőt kaptak. Jelentjük: szigorút.

Az első nap az ismerkedésé, a második megszokásé. A futballban is hasonló a helyzet, mint a házasságban: az új szövetségi kapitánnyal, Erwin Koemannal találkozás a játékosoknak hétfőn még újdonságot jelentett, kedden már megtapasztalhatták, milyen edzőt kaptak. Jelentjük: szigorút.