Az isten háta mögötti kazah Karagandi városának gidresgödrös pályáján tartott edzést a Haladásnak Csertői Aurél – érkezett a beszámoló szerdán. Erre mondta rögvest Zombori kolléga: „Ez a fene nagy kupaújítás majd oda vezet, hogy idővel New Yorkig kell repülni egy jó kis Európa-liga-selejtezőre!” És kérem szépen, igaza van, mert a szombathelyiek most tizenkét órát töltöttek a levegőben, mire landolhattak a nagy csata színhelyén – ennél pedig Amerikába is gyorsabban eljut az ember, és ott legalább garantált a műfű. Szóval ez a karagandi pálya… Manapság már nem úgy áll a magyar futballistaláb, hogy ne jelentsen gondot a vakondtúráson megpattanó labda megszelídítése, nem úgy, mint hajdanán a nagy öregeké, akik úgy is tökéletesen játszottak az egyik Pest megyei község füvesén hírverő meccset, hogy az egyik szögletzászlótól keresztbe szépen kikoptatott, jó méter széles bicikliösvény vezetett át. Sőt miután a játékvezető sem érkezett meg – szól a régi rege –, végül az egyik arra tekerő kerékpáros vállalta a bíráskodást azzal a feltétellel, hogy miután sípot nem hozott magával, a bringát maga mellett tolva csöngetéssel jelzi, ha szabálytalanságot látott… A jelek szerint hasonlóan kalandosnak ígérkezik a karagandi meccs, a gödrökkel, a török játékvezetőkkel, a borítékolhatóan pokoli hangulattal, az egygólos hátrány tudatában egy ideig minden bizonnyal ördögként rohamozó ellenféllel (persze ilyenkor ismerszik meg az igazi profi; a szombathelyiek kegyetlen vizsgamunkát kaptak, hiszen a kupamezőnyben nincs még egy olyan csapat, amelyiknek ennél messzebb kellett volna utaznia a reménybeli sikerért). Ráadásul a pavlodari csapat edzője, Leonyid Nazarenko már-már mourinhói magasságba emelkedve állítja, hogy biztos továbbjutó lesz az Irtis (nocsak, egy hét alatt megtanította támadni is a játékosait…?), s az ilyen nagyképűség hallatán még inkább arra moccan az ember lelke, hogy tizenkét órányi repülőútra Magyarországtól csak azért sem eshet újabb csúfság a magyar focin. Mindenesetre klubcsapatainknak az európai kuparanglistán elfoglalt pozícióját tekintve nem tűnik rossz ötletnek, hogy a trénerek a jövőben az idegenbeli meccsek előtt már idehaza tartsanak meg néhány edzést a városszéli mezőkön. Mert minden ijesztgetés ellenére nem a pavlodari csatárok, hanem a beharangozott karagandi gödrök tűnnek félelmetesnek…