Valóságos forradalom zajlott a hét végén a kiskunmajsai szorítóban, avagy (amint idősebb Balzsay Károly, a férfiválogatott irányítója fogalmazott) "Felfrissült a mezőny".
Oltványi az elmúlt két évben egy súlycsoporttal feljebb kapott ki, rendre Pál bátyjától, Zsolttól. A nyíregyházi Balog Vilmos 1997 óta először csúszott le az aranyéremről.
Vérlázító dolgok történtek a bielsko-bialai szorítóban szombaton, lengyel barátaink (abban a négy órában ez derült ki a legkevésbé) mindent gondosan elrendeztek, hogy a válogatottunk ellen ne érje őket meglepetés.
- Természetesen azt szeretném, ha nem kellene túl sok időt a ringben töltenem, azon leszek, hogy a debütáláskor gyorsan végezzek az ellenfelemmel - mondja az újsütetű hivatásos öklöző.
Pedig ragyogóan festettek. Öcsi bácsi az ellenző nélküli baseballsapkájában, Kokó, mint szorítósegéd - önbizalmat sugárzó, annyi közös sikert megélt páros.
Szeptember 11-én a Kisstadionban először fordul elő, hogy két magyar világbajnok, Erdei Zsolt (fent) és Kótai Mihály (lent) egyazon gálán lép a kötelek közé.
Az olimpiai sportágak szövetségi kapitányai közül Szántó Imre, a népszerű Öcsi bácsi a folyamatosan legrégebben, immár tizenkettedik éve hivatalban lévő.
Balzsay Károlynak van dramaturgiai érzéke. A 75 kilós Eb-ezüstérmes megvárta, amíg a magyar boksz teljes vezérkara rá figyel, miatta aggódik, az ő sikeréért szorít, és a létező legutolsó pillanatban megcsípte a középsúly utolsó európai kvótáinak egyikét.
Ha valamiben nagy a konszenzus a honi bokszberkekben, akkor az kétségtelenül Balog Vilmos megítélése. A nyíregyháziak most éppen 69 kilós rokonszenves válogatottja időtlen idők óta korlátlan úr a magyar szorítókban.
"Most látatlanban kiegyeznék azzal, ha mindkét helyszínről egy-egy újabb kvótával térnénk haza" summázza a legfontosabbat Szántó Imre szövetségi kapitány.
Földöntúli volt a boldogsága.Az őrjítően hosszú tizenkétszer három percet szinte rezzenéstelen arccal végigbokszoló, halálosan nyugodt Madárból az utolsó gongra kirobbant a felhalmozódó feszültség.