– Így képzelte el?
– Nagyjából igen, de ennek a tíz menetnek, sőt, már a bemelegítésnek, a körítésnek, a hangulatnak is minden másodpercét élveztem, és azt se felejtsük el, hogy nem egy „hurkával" kerültem szembe – mondta Bacskai Balázs, aki a hazai középsúlyú trónért egyhangú (98:92, 96:94, 98:92) pontozással nyert a mostanáig profiként veretlen Harcsa Norbert ellen.
– Debütálásként szokatlan is az ilyen minőségű ellenfél.
– Amikor Rácz Félix jelezte, hogy Pintye Szabolcs helyett én bokszolhatnék Norbival, csak egy kicsit hezitáltam. Nem tette kötelezővé, rám bízta a döntést, de eszembe jutott, hogy huszonkilenc éves vagyok, mire várjak...
– Akik attól tartottak, hogy erőnlétileg nem fogja bírni, nagyot nézhettek.
– Én bíztam a kondimban, hiszen az edzéseken ekkora menetszámra készültünk, más kérdés, hogy tökéletesen nem lehet modellezni a mérkőzésszituációkat. Ilyenkor túlteng az adrenalin, mégis kell a folyamatos kontroll, hogy végig bírd. De a menetszünetekben csak húsz másodpercig éreztem úgy, hogy fáradt vagyok, mert beleadtam apait-anyait, a maradék negyvenben már arra koncentráltam, hogy készen álljak a folytatásra.
– A nyolcadik menet végén feltette a kezét. Mit ünnepelt?
– Azt, hogy vége... Mert tényleg azt hittem, talán mert előttünk nyolcmenetes meccsek mentek. Aztán láttam, hogy Kótai Misi a sarokban teszi be a széket, és csak annyit mond: „Te, van még két menet..." Gondoltam, oké, akkor dolgozzunk tovább.
– Úgy tűnt, sohasem fáradnak el, tényleg ez volt az elmúlt évek legnagyobb hazai csatája.
– Norbi mondta is utána, hogy „Mehetne reggelig...", és tényleg, én is ezt éreztem. Eredetileg többet akartam lábon mozogni, de Norbi stílust váltott, és ha már úgy döntött, hogy jönni akar, kénytelen voltam beleállni az állóháborúba.
– Jól jött ki belőle. De belegondolt abba, hogy mi van, ha kikap?
– Semmi. Úgy vélem, a magam öthetes felkészülésével nekem nem volt túl sok veszítenivalóm. Nálam nagyobbak is veszítettek már az első mérkőzéseiken, például Hopkins vagy Lomacsenko. De most biztosan egy-két könnyebb fellépés következik, Félix okos ember, jól menedzseli a versenyzőit, bízom benne, hogy engem is.
„Tisztázzuk: nem mindenkiből lehet jó bokszoló – kezdte Bacskai Balázs edzője, Szántó Imre. – Akinek viszont ilyen erős belső motivációja van, mint Bacskainak, abból lehet. Korábban is csak két tanítványomnál, Kovács Istvánnál és Bedák Pálnál tapasztaltam hasonlót. De edzőnek lenni nagy felelősség, Bendzsit is szigorú orvosi felügyelet mellett készítettük fel a tíz menetre, ami a háromszor három percek után brutális. A vele való közös munka nekem is nagy kihívás, remélem, okosan menedzselik majd, mert nagy érték." |
– Egy korábbi profi világbajnok, Kótai Mihály ült a szorító sarkában, de a felkészülését Szántó Imre vezette, aki korábban a Harcsa testvérek edzője volt...
– Öcsi bá nem győzte hangsúlyozni, hogy ő nem Norbi ellen készít fel, hanem a távolabbi nagy feladatokra. Még ismerkedünk egymással, de a kémia működik, az erényeimet fokozza, a hátrányaimat tompítja. Ő mindig is nagyszerű személyi tréner volt, különben is azt mondja, ő még mindig fiatalodik, csak én öregszem.
– Tavaszig Erdei Zsolt volt az edzője, akiből hirtelen szövetségi elnök lett. Ezt hogyan élte meg?
– Többek között ezért is lettem profi . Tudtam, hogy ezután kevesebbet tudunk együtt dolgozni, márpedig nekem olyan edző kell, aki nulla–huszonnégyben mellettem van. Madárnak rendkívül hálás vagyok, hihetetlenül sokat segített, és olyan valakit kerestem, aki a helyébe léphet. Végül Rácz Félixen kívül éppen ő javasolta Kótai Misit.
– A MÖSZ-ben viszont enyhén szólva sem fogadták kitörő örömmel, hogy néhány héttel a harkivi Európa-bajnokság előtt hivatásosnak áll.
– Mivel túl sok kommunikáció nem volt közöttünk, Balzsay Karcsival például egyetlen négyszemközti beszélgetésre sem emlékszem, nem éreztem, hogy akkora szükségük lenne rám. Ha 2012-ben, a legjobb koromban kijutok Londonba, már rég elmentem volna profinak, de az olimpiai álom hajtott, Tokióra viszont már jóval harminc felett lennék, azaz nem gondolom, hogy tovább kellett volna várnom. Miközben már így sem korán kezdem a profi karriert. Öcsi bá szerint, ha már a nehézsúlyú bajnok Anthony Joshua pólóján ott virít, hogy „Maradj éhes!", az enyémre azt kellene írni, hogy „Sohasem késő".
– Legendás a rivalizálás nemcsak Bacskai Balázs és a Harcsa fiúk, de a két család között is. Most éppen milyen viszonyban vannak?
– Tény, hogy jó ideje van egy kis feszültség, egy korosztály is vagyunk, de a meccs után teljesen normálisan tudtunk beszélgetni, bejöttek az öltözőmbe, gratuláltak. Ha úgy tetszik, a gyerekkorunk óta tartó történet végére került szombat este pont.
– Az Rácz Félixtől is függ.
– Persze, ha úgy akarja, lesz visszavágó. Én állok elébe.