Okulván a nyári kalamajkából, a belgrádi, férfi Világkupán történtekből, az olimpiai bajnok elleni fölényes sikert követően a szabálykönyv volt a legkelendőbb cikk a Sebel Hotel aulájában. A FINA vezetőinél, ugye, sosem lehet tudni& Az elővigyázatosság nem árt, még akkor sem, ha ezúttal nem álltak elő valami újdonsággal, a pontazonosságot eldöntő (hármas körbeverésnél egészen abszurd) tétel egyelőre állandóságot képez.

Az ausztrálok felülmúlása után itt, a tomboló kánikulában drukkolunk tehát csütörtökön este Görgényi Istvánnak, a legyőzöttek mesterének, aki a lefújás után őszintén gratulált kollégájának, Faragó Tamásnak. A magyaroktól kikapni ugyanis nem szégyen (sőt, de jó ezt leírni: lassan papírforma!)  és néhány fokkal elviselhetőbb is számára.

Ha "p betűs város, akkor MagyarországEgyesült Államok női pólórangadó. Különben semmi. Az utóbbi évek legalábbis ezt látszanak alátámasztani. Két és fél esztendeje Palermóban találkozott a két együttes  mi tagadás, a szőr is feláll az ember hátán, ha az a derbi kerül szóba& Meglehetősen vitatható körülmények között 6-5-re nyertek Guy Baker tanítványai az olimpiai részvételt eldöntő ki-ki meccsen. Mély, rettentően mély nyomokat hagyott a lányokban az a találkozó, ami itt, oly távol a hazától, az újabb "p betűs helyszínen óhatatlanul felrémlett, lévén azóta egyetlen alkalommal sem kerültek szembe a Sydneyben ezüstöt nyerő legyőzővel.

Az 1979-es amerikai rajt pillanatában talán még a női póló mellett korteskedő fanatikusok sem gondolták, hogy 23 esztendő múltán a 13. Világkupán mérkőznek majd a csapatok.

Közös, fárasztó edzés helyett koalák keresgélése a faágakon, ismerkedés a kengurukkal a pálmák árnyékában. Voltaképp kellemesebb program, nem vitás. Köszönet érte az ausztrál szövetségnek, amely a kedden kezdődő 13. női Világkupa előtt egy hétig vendégül látja a magyar válogatottat. A módfelett kizsigerelő kiutazás előtt kétkapus tréningekről szólt a fáma, aztán e hét közepén, immáron a helyszínen megvilágosodást nyert: a hazaiaknak momentán eszük ágában sincs Faragó Tamás csapatával gyakorolni, megvannak ők a mieink nélkül is. Ezek után joggal kérdezheti a kedves olvasó, akkor mi a csudáért hívták meg az auszik Sós Ildiéket, miért állják egy hétig a cehet  a választ azonban egyelőre mindent tudó szövetségi kapitányunknak sem sikerült megfejtenie&