Tényleg bárki megnyerheti

A dinamikus fejlődés következtében igencsak megerősödött a mezőny, felettébb érdekfeszítő és izgalmas találkozókat vívnak az elit tagjai. Amíg régebben az azóta jelentősen háttérbe szorulóhollandok kombinatív, unalomig begyakorolt játéka elég volt a kiemelkedéshez, addig ma már ez édeskevés. Kevés, mert mindemellett elengedhetetlen a tehetség, a fizikum, a tudatosság, az építkezés, no és a szerencse. "A fejlődés megállíthatatlan, úgy hiszem, a női vízilabda még nagyon sokra viszi” – hangsúlyozza Mihók Attila, a magyar csapatba hat játékost adó Dunaújvárosi Főiskola jelenlévő edzője, akinek szavaival bizonyosan sokan vitába szállnak, ám akinek szavait minden idők legerősebb Világkupája is igyekszik majd bizonyítani.
A nyolc résztvevőt, a fukuokai világbajnokság legjobbjait amúgy két négyes csoportba osztották: a mieink az amerikaiak, az ausztrálok és a kazahok mellé kaptak besorolást. A kvartettek első helyezettjei a lassan megszokott szisztéma szerint automatikusan elődöntősök (ami szünnapot is ér!), míg a másodikok és a harmadikok külön csatáznak ezért.
"Mint minden világversenyen, itt is a négy közé jutás a legnehezebb feladat. Ha oda eljutsz, már nem érhet nagy baj, ám ha nem sikerül, magyarázkodhatsz. Mi nem szeretünk magyarázkodni, és nem is nagyon szoktunk” – ecsetelte a maga stílusában Faragó Tamás, akit hétfőn majd megütött a guta, midőn kiderült: délelőtt feleslegesen autózták körbe az egyébként tetszetős várost, a meghirdetett technikai értekezletet ugyanis a szervezők elnapolták. Erről csak a magyarokat, az amerikaiakat és a kanadaiakat felejtették el értesíteni…
Szövetségi kapitányunk mindazonáltal az ebédnél visszanyerte hangulatát, lévén végre húst, megfelelő mennyiségű húst szolgált fel csapatának a Sebel Hotel konyhai stábja, amit jó kedvvel, bőséggel fogyasztottak a startot mindinkább váró lányok (Tiba Zsuzsáék az Egyesült Államok ellen szállnak vízbe először). Persze nem kell félni, éhesek ők még – sikerre éhesek…