A-csoport, 1. fordulóHa "p” betűs város, akkor Magyarország–Egyesült Államok női pólórangadó. Különben semmi. Az utóbbi évek legalábbis ezt látszanak alátámasztani. Két és fél esztendeje Palermóban találkozott a két együttes – mi tagadás, a szőr is feláll az ember hátán, ha az a derbi kerül szóba… Meglehetősen vitatható körülmények között 6-5-re nyertek Guy Baker tanítványai az olimpiai részvételt eldöntő ki-ki meccsen. Mély, rettentően mély nyomokat hagyott a lányokban az a találkozó, ami itt, oly távol a hazától, az újabb "p” betűs helyszínen óhatatlanul felrémlett, lévén azóta egyetlen alkalommal sem kerültek szembe a Sydneyben ezüstöt nyerő legyőzővel. A Faragó-érában egy nyamvadt kétkapus gyakorláson sem futott össze a két hölgykoszorú, nemhogy bármilyen hivatalos eseményen. Még kedden délelőtt, a nagy fúrás-faragásban (a rendezők az utolsó utáni pillanatokban is csinosították az uszodát) is messze elkerülték egymást a felek, a mieink a fedett, az amcsik a nyitott medencében hangoltak. Este aztán nem volt pardon, rajtuk volt a Challenge Stadion népes szurkolótáborának szeme. Hihetetlen, de minden ott folytatódott, ahol Palermóban abbamaradt: Simmons rögvest az első támadásból kilőtte a jobb felső sarkot. Hogy ezúttal is kevés találatot jegyezhetünk fel, hamar nyilvánvalóvá vált, hiszen módfelett keményen és határozottan védekeztek a felek, ráadásul a játékvezetők is inkább védőpártaik voltak. Mindazonáltal az ötvenedik válogatottságát ünneplő Primász Ágnest az első két negyedben ez sem zavarta (hiába, ő nem volt ott a szicíliai partin…), két irtózatos akciógóllal terhelte meg a Frank által őrzött kaput.
Vizesmenü December 11., szerda, 2. forduló: Kanada–Görögország, 9.30. Kazahsztán– Egyesült Államok, 10.45. Olaszország– Oroszország, 12.00. Ausztrália–Magyarország, 13.15. (Az idôpontok magyar idô szerint értendôek.)
A fülledt melegben nem várt hideg zuhany érkezett: a pillanatnyi zavart azon nyomban büntették a tengerentúliak, vércse módjára csaptak le a rivális adta lehetőségre, így 2-1-ről 2–4-re változott az eredmény. "Gyertek ki, csak a Merci marad!” – dühöngött a BVSC férficsapatához, Gerendás Györgyhöz hasonlóan sort cserélő kapitány Dingeldein akciógólját követően. Hogy miért Stieber Mercédeszt hagyta a vízben, percek múlva beigazolódni látszott, elvégre a labdaszerzésben is jeleskedő csapatkapitány "féllóbás” mesteri találata jelentette a felzárkózást. A Benkő Tímea–Tiba Zsuzsanna kooprodukció pedig az egyenlítést – más kérdés, hogy utóbbi kiállítását Simmons újra büntette.
Az ötvenedik válogatottságát ünneplô Primász Ágnes két gólt vállalt az ötbôl
A végső nekirugaszkodás sem hozott változást a játék képében: őrült darálóban szenvedő centerek, hatékony, áttörhetetlen védőfalak. A jól bekkelő Zantleitner Krisztina az ellen kapuja előtt is próbára tette tudását, szerencsére, tegyük hozzá. Csavarása ugyan kijött a kapusról, ám a kippattanót megszerezvén négyméterest harcolt ki csapatának. Pelle Anikó keze pedig nem remegett meg (talán mert ő a másik alapember, aki nem volt ott az átkozott palermói meccsen…), így pontot mentett válogatottunk, hiszen a fennmaradó időben méginkább gyűrűzött a partról engedélyezett gyilkolós technika, gólhelyzetbe kerülni is képtelenségnek tűnt. A 5–5-ös döntetlen reális (és az ominózus 6–5-öt említve pozitív felhanggal elmondhatjuk, hogy hatról az ötre jutottunk, bár mindez az ötről a hatra kombinácóval lett volna az igazi) a lényeg, hogy végre újra testközelből tapasztalhatták meg a magyar játékosok az amerikaiak erejét. Elvégre ki tudja, mikor futnak velük újra össze - bár, ha esetleg mondjuk Pécsett készülnének valamire…
Mestermérleg Faragó Tamás: – Ha a támadásainkat nézem, rosszul, ha a védekezésünket, akkor jól játszottunk. A döntetlen igazságos, tanulni kell belőle. Guy Baker: – Elégedett vagyok, noha a negyedik negyedben kétszer is emberelőnyben játszhattunk, azaz megvolt a lehetőségünk a győzelemre.