FIFA-dilemma: Anglia vagy Oroszország?

Közeleg a következő labdarúgó-világbajnokságok kijelölésének időpontja, fel is bukkantak az ilyenkor aktuális vesztegetési botrányok. Nem meglepő módon, ismét harmadik világbeli FIFA-potentátoknál – de erre ne is vesztegessünk több szót.vesztegetési botrányok. Nem meglepő módon, ismét harmadik világbeli FIFA-potentátoknál – de erre ne is vesztegessünk több szót.

Az viszont valóban érdekes, hol rendezhetik a világ legnézettebb sporteseményének soron következő kiadását.

Amikor három éve a FIFA Brazíliának, az egyetlen jelentkezőnek ítélte a Dél-Amerika számára fenntartott 2014-es vb-t, s egyben megszüntette a kontinensek alig megkezdett rotációját, már tudni lehetett, hogy 2018-ban Európában találkoznak a világ legjobbjai. Először fordult elő, hogy kétszer egymás után az óhazán kívül volt a torna, harmadszorra már nem lett volna esélye más földrésznek – jellemző az amerikaiak helyenként irreális optimizmusára, hogy így is sokáig fenntartották pályázatukat, s csak nemrég vonták vissza.

(Ettől még favorit persze az USA, de nem 2018-ra – most az európai szurkolói tömegek miatt nem volt sansza, és persze azért, hogy az európai tv-néző tömegek is főműsoridőben láthassák a meccseket. Apropó, Afrika nemcsak azért volt jó helyszín Sepp Blatternek, mert meghálálhatta az őt megválasztó szavazatokat, hanem mert egy időzónában van Európával...)

De vissza a mostani választásra. Hogy a kontinentális rotáció feloldása után lelkesen pályázó, de 2018-ra esélytelen Európán kívülieket melegen tartsa, a FIFA remek húzással egyszerre dönt 2018-ról és 2022-ről. (Ilyenre is volt már példa, sőt: 1966-ban három viadalról, az 1974-esről, 1978-asról és 1982-esről is együtt határoztak.)

Nézzük most az európai világbajnokságot!

Anglia és Oroszország mellett a Belgium–Hollandia és a Spanyolország–Portugália páros pályázik a következő vb-re. (Egyes vélemények szerint Anglia máris elvesztette az esélyét a vesztegetési botrányt kirobbantó brit lapok miatt, de ez komolytalan – ezen semmi nem fog múlni.) Ha a FIFA végrehajtó bizottsága azt a kérdést teszi fel magának, hogy hol tudják a legjobb stadionokban, a legjobb infrastruktúrával, a legjobb hangulatban megrendezni az eseményt, akkor nem fognak sokat gondolkodni: Angliára szavaznak, ahol gyakorlatilag már holnap kezdhetnék a világbajnokságot.

Ha azonban a FIFA és az UEFA illetékesei mindig így gondolkodnának (merthogy a két szervezet általában hasonlóan gondolkodik), akkor két év múlva Olaszországban lenne az Eb, nem Lengyelországban és Ukrajnában...

Talán nem kell magyarázni, hogy az orosz birodalom mekkora (még mindig szinte) kiaknázatlan piacot jelent a FIFA-nak, micsoda potenciál áll mögötte, és ez – összekapcsolódva az orosz sportdiplomáciai törekvésekkel, a 2014-es szocsi téli olimpiával vagy az ugyanabban az évben ugyanott rajtoló Formula–1-es orosz nagydíjjal – hatalmas pénzügyi lehetőséget jelent Blatteréknek. Abban pedig biztos lehet a FIFA, hogy az utóbbi években szervezettség és eredmények terén is rengeteget fejlődött orosz labdarúgásban a stadionokkal és egyebekkel nem lesz nagy gond, legfeljebb kicsit többet kell utazni az egyik pályáról a másikra...

Mindezek mellett szinte említésre sem méltó a „sportszakmai favoritok", vagyis a világbajnok spanyolok, illetve az ezüstérmes hollandok (társ)pályázata – még akkor sem, ha utóbbiak esetében a rendező országok két legtávolabbi határszéli pontja is sokkal közelebb van egymáshoz, mint Oroszországban a két legközelebbi rendező város.

Innentől fogva a 2018-as kérdés nagyon leegyszerűsödik: mi a fontosabb, a tökéletes helyszín vagy a piaci fejlődés?

Én nem fogadnék nagy tételben Anglia sikerére.