Chelsea FC - Tottenham Hotspur FC

Hosszas szünet után kerül ki újra poszt a blogra - több oka is volt a késlekedésnek, részben túl sok dolgom akadt az elmúlt két hétvégére, meg aztán a Norwich elleni abszolút nulla teljesítmény után olyan sok kedvem sem volt anyázni a srácokat. Amit amúgy persze teljesen megérdemeltek volna. Az utóbbi négy meccsünkön egyébként olyan sok biztatót nem tudtam felfedezni - mondjuk az is igaz, hogy a legutóbbi kettőből alig láttam valamit. Oké, az első ukrán meccset rá lehet fogni a talajra, de még így is szerencsénk volt a végén a kapufával. A Norwich elleni gyalázatra nincsenek szavak - talán Sherwood seggét rugdosnám a legvörösebbre az érintettek közül. Az a kezdő a legjobb dolog volt, ami a Norwich-csal történhetett (és a legrosszabb, ami velünk). A kettő nem ugyanaz, pl. a szégyenteljesen defenzív kezdő eleve meghozhatta a Kanárik kedvét. És ne jöjjön senki azzal, hogy de a Newcastle ellen is mennyire hasonló volt a kezdőnk. Más a St. James' Parkba és más a Carrow Roadra utazni - ugyanannak a kezdőnek totál ellentétes üzenete van a két helyen. Persze már az a meccs is elsülhetett volna rosszul, ha Cissé nem hagyja ki azt a 100%-os ziccert 0-0-nál. Az ukránok elleni visszavágón már csak a feltámadást láttam, ami mondjuk fasza volt. (Kérdés, hogy Vertonghen "halála" nélkül is sikerült volna-e.) A Cardiff ellen pedig legalább megint hozni tudtunk egy clean sheet-et, illetve Soldado is szerzett egy fineszes gólt.Hosszas szünet után kerül ki újra poszt a blogra - több oka is volt a késlekedésnek, részben túl sok dolgom akadt az elmúlt két hétvégére, meg aztán a Norwich elleni abszolút nulla teljesítmény után olyan sok kedvem sem volt anyázni a srácokat. Amit amúgy persze teljesen megérdemeltek volna. Az utóbbi négy meccsünkön egyébként olyan sok biztatót nem tudtam felfedezni - mondjuk az is igaz, hogy a legutóbbi kettőből alig láttam valamit. Oké, az első ukrán meccset rá lehet fogni a talajra, de még így is szerencsénk volt a végén a kapufával. A Norwich elleni gyalázatra nincsenek szavak - talán Sherwood seggét rugdosnám a legvörösebbre az érintettek közül. Az a kezdő a legjobb dolog volt, ami a Norwich-csal történhetett (és a legrosszabb, ami velünk). A kettő nem ugyanaz, pl. a szégyenteljesen defenzív kezdő eleve meghozhatta a Kanárik kedvét. És ne jöjjön senki azzal, hogy de a Newcastle ellen is mennyire hasonló volt a kezdőnk. Más a St. James' Parkba és más a Carrow Roadra utazni - ugyanannak a kezdőnek totál ellentétes üzenete van a két helyen. Persze már az a meccs is elsülhetett volna rosszul, ha Cissé nem hagyja ki azt a 100%-os ziccert 0-0-nál. Az ukránok elleni visszavágón már csak a feltámadást láttam, ami mondjuk fasza volt. (Kérdés, hogy Vertonghen "halála" nélkül is sikerült volna-e.) A Cardiff ellen pedig legalább megint hozni tudtunk egy clean sheet-et, illetve Soldado is szerzett egy fineszes gólt.

MA

Hogy a mai meccsről is essen szó: nincs mese, nyerni kéne. Nyilván marha nehéz lesz az immár Abra legújabb alkalmazottjait is magában foglaló Chelsea idegenbeli legyőzése. De a statisztikákra úgysem érdemes hagyatkozni. Ja, vagy hogy amúgy sincs semmi okunk bízni a győzelemben? Hát akkor menjünk vissza a statisztikához, miszerint az Abra-időszámításban minden egyes meccsen nagyon kicsi a valószínűsége a Chelsea hazai vereségének, ha azonban eléggé megnöveljük az időbeli kitekintést, hamar közel 100%-ra növekszik legalább egy Spurs-siker bekövetkezte. Az elkövetkezendő ötven évben tuti, hogy fogunk bajnokit nyerni a Stamford Bridge-en - elvégre még Abra sem élhet örökké, a trónörökös meg csak nem akkora Stadler, mint az apuka. Ha meg a következő ötven évben tutira nyerünk legalább egyszer, akkor már miért ne épp most esne meg ez velünk?

CSAPATHÍREK

A kezdők már megvannak:

Lloris

Naughton - Dawson - Vertonghen - Fryers

Lennon - Dembélé - Paulinho - Townsend

Soldado - Adebayor.

VS

Cech

Ivanovics - Cahill - Türhő - Azpilicueta

Ramires - Matics

Schürrle - Willian - Hazard

Eto'o.

Brutális angol dominancia van a mieinknél - ezalatt azt értem, hogy a mezőnyjátékosaink 50%-a hazai legény. A védelmünkben hárman is vannak, amiből kinéz egy kiadós szopacs, de maradjunk pozitívak. A két gyors szellőnek meg még örülök is valamennyire. Kábé annyira mint amennyire amiatt szomorkodom, hogy Eriksen nincs a kezdőben. De egy Siggy is elférne, neki valami oknál fogva elég jól szokott menni a játék Abráék ellen.

Két napja elkapott valami rusnya lázas kórság, és még most sem vagyok 100%-os kapacitáson, ezért a részemről be is rekesztem a beharangot. A moderátoroknak mondom, hogy nyugodtan kiegészíthetik a saját gondolataikkal a posztot, szóval egyrészt hajrá, másrészt bocs, hogy áthárítom a kurta terjedelem miatti felelősséget.

Még egy hasraütés a végére: 1-0 ide, és persze, hogy Soldado ollózza majd egy egész pályás szóló végén. Őt emellett is nyilván fikázni fogják a sajtóban, hogy mekkora suttyó, amiért a halomban fekvő Chelsea-védőkön túljutva még felpörgette magának, ahelyett hogy a kővé dermedt Cech mellett a rövid alsóba belsőzte volna, de annyi baj legyen. A közvetítés utolsó snittje pedig remélhetőleg egy orosz oligarchát mutat majd, aki Dr. Evil felsőbbrendű arckifejezését viselve slattyog a gyepen keresztül a Chelsea öltözője felé, hogy a sok naplopó sutyeráknak elmagyarázza, hogy kiktől kellett neki hol halált, hol gerincet megvető bátorsággal lopni azért, hogy ők gondtalanul megalapozzák az ükunokáik gondtalan megélhetését.

Ah, annyira könnyű demagóg szöveget írni...

COME ON YOU SPUUURRRRRRSSSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!!

Illetve: Boldog Nemzetközi Nőnapot minden kedves XX-kromoszómás olvasónknak.